Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A többes szavazati jog - Franciaországban

11. sz. KERESKEDELMI JOG 187 lyos. — A Jogászegylet vitájában dr. Gold Simon, Nádas László, Várkonyi Kálmán és Kutasi Elejnér vettek részt. Valorizáció és bírósági alávetés. Néhány héttől ezelőtt a magyar kir. Kúria 4-es tanácsa'érdeke ítéletet hozott. Peres feleik bizonyos, kötlevélben megjelölt ügyletek tekintetében a tözsdebiróság illetékességének vetették alá magukat. A tözsdebiróság annak idején a kötlevél alapján Ítéletet is hozott. Felperes később az Ítéletben foglalt marasztalási összeg valorizációja iránt a rendes bíróságnál indított keresetet. Alperes a kereset ellen pergátló kifogást emelt, vitatván a tözsdebiróság illetékességét. Ebb en a perben a kir. Kúria P. IV. 1397/1926. szám alatt november hó 4-én, a felülvizsgálati kérelem elutasításával, a következő érdekes indokolással hagyta helyben az alsófoku ítéleteket: «Elbirálandó kérdés csak az, hogy az ebben a perben érvényesített követelés azokból az ügyletekből ered-e, amelyeknek megkötése alkalmával az azokból felmerülő peres kérdések tekintetében a szerződő felek a budapesti áru- és értéktőzsde külön bíróságának magukat alávetették. Ezt a kérdést a fellebbezési bíróság nemleges értelemben helyesen döntötte el. A kereseti valorizációs igény nem a tőzsdebirósági alávetést magában foglaló, fenn megjelölt ügyleteknek, hanem a budapesti áru- és értéktőzsde kivételes bírósága által hozott ítéletben foglalt marasztalási összeg fizetése körül felmerült késedelemnek folyománya, amely átértékelésnek egyedüli alapja a pénzértékében a felek ügyleti magatartásán kivül az adós késedelmének tartama alatt beállott csökkenés. Az ebbe a perbe vitt jog tehát más, mint az az igény, amelynek elbírálására a felek alávetése alapján a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága volt hivatva.» A német Kündigungsschutzaesetz. A Németországban is uralkodó munkanélküliség vetette fel annak szükségességét, hogy a magánalkalmazottak felmondási ideje tekintetében a munkavállalók érdekében törvény alkottassék. így jött létre a f. évi július 9-iki u. n. Kündigungsschutzseselz (Kschtr.), amelv f. évi július 13-án tétetett közzé és ugyanazon hó 27-én lépett életbe. Az 1. § szabályozza azt, hogy a törvény hatálya kikre terjed ki; direkt körülírást nem ad, hanem utal az Angestelltenversicherunsrsgesetzre, kimondván, hogy a törvény hatálva azokra terjed ki, akik az említett törvény 1. §-a értelmében biztosítási kötelezettség alá esnek vaery ez alá csupán azért nem esnek, mert keresetük a törvényben megjelölt határt túllépi. Ez a kör igen széles: a szoros értelemben vett kereskedelmi és ipai'i alkalmazottakon kivül magában foglalja pl. a színészeket, zenészeket, tanítással fodalkozó személveket stb. Ide tartoznak pl. általában az «irodai alkalmazottak* («Büroansrestellte»), tehát nemcsak a kereskedelmi vállalatok, hanem pl. egy ügyvédi iroda személvzete is. — A Kschg. csak olvan vállalatok stb. alkalmazottaira terjed ki, amelyek a tanoncokat leszámítva, álta Iában kettőnél több alkalmazottat foglalkoztatnak. A törvény szerint azokat az alkalmazottakat, akik 25. életévük betöltése óta legalább 5 évet töltöttek ugyanazon munkaadónál vaev annak jogelődénél, legalább 3 havi felmondási idő illeti meg, amely 4, 5, illetőleg 6 hónapra emelkedik, amenynyiben ez a szolgálat legalább 8, 10, illetőleg 12 esztendeig tartott. A felmondás csak valamely naptári negyedév végére szólhat. A törvény nem szól arról, hogy a szolgálatnak megszakítás nélkül kellett-e folynia vagy hogy milyen megszakítások nem érintik az alkalmazott jogait; e tekintetben nyilván a bírói gyakorlatnak kell majd állást foglalnia. — A törvényben előirt felmondási idők minimumot jelentenek, azoktól az alkalmazott hátrányára eltérni nem lehet. Az azonnali hatályú elbocsátás, illetőleg távozás joga továbbra is fennmarad az eddigi szabályok szerint. Visszaható ereje is van a törvénynek: az 1926 május J 5-ike után és a törvény életbelépte előtt eszközölt felmondásokra már a törvény szabályai alkalmazandók. Ezzel kapcsolatban számos vitás kérdés merül fel; igy pl. Baum (Jur. Wschr. 1926., 2048 a k. U.) rámutat arra, hogy egy május 17-ikén eszközölt és tehát június 30-ikán lejárt 6 hetes felmondás esetén, amelynek folytán a szolgálati viszony már meg is szűnt, újból feléled, a fizetés tekintetében azonban a helyzet meglehetősen bizonytalan: Kérdés, vájjon jár-e fizetés azon időre, amely június 30-tól július 27-ikéig eltelt s amely alatt az alkalmazott szolgálatot nem teljesített. — A Kschg. ellen, amely mindössze három paragrafusból áll, éles kritikai észrevételek hangzottak el; Goldschmit (Zentralbl. f. Hv. 1926., 357. s. k. U.) a kérdéseknek egész légióját sorolja fel. amelyeket a törvény nyitva hagy. Szerinte a Kschg. «(ist) das miserabelste Erzeugnis jüngstdeutscher (>(wtzgebungskunst». (F. B.) A többes szavazati jog — Franciaországban. A pénzromlásnak a legyőzött államokban már jól ismert jelenségei jelentkeztek a közelmúltban Franciaországban is. A Poincaré-kormány ugyan — legalább egyidőre — megállította a frank esését, sőt annak árfolyamát állandóan javítja, ámde a francia közvéleményből nem sikerült eltüntetnie azt az ideges, szorongó érzést, amely a frankstabilizációt, illetőleg árfolyamjavulást csak átmeneti, mesterséges jelenségnek tartja s az inflációs veszedelmet még korántsem látja végleg elkerültnek. Egyik kórtünete a betegségnek ott is az, hogy a részvények árfolyama általában nem tartott lénóst a frank értékcsökkenésével s igy nagy vállalatok igen nagy belső értéket jelentő részvényei aránylag olcsó áron voltak összevásárolhatok. Bár Franciaországban ez a veszedelem távolról sem öltött olyan arányokat, mint aminőket annakidején Németországban és nálunk is tapasztaltunk, — a nagy francia vállalatok, okulva más országok tapasztalatain, máris felkészülnek az «Überfre>ndioigs(jcfalir» ellen s egyre-másra létesítenek olyan alapszabálymódositásokat, amelyekkel biztosítják, hogy a vállalat irányítása ne kerüljön ináról holnapra nem-kivánatos kezekbe. Ugyanazon eszközhöz folyamodnak, mint annakidején a német vállalatok és amelyre nálunk is volt példa: többes szavazati joggal felruházott részvények kibocsátásához. A francia, jogszabályok ezt nem tiltják, bár kifejezetten nem is engedik meg: miután azonban a vonatkozó törvények egyéb helyeiből sem vonható olyan következtetés, amely szerint ez tilos volna, Franciaországban elég gyakori az ilyen természetű alaptőkefelemelés. Ujabban pl. egyik legnagyobb francia pénzintézet, a Grédit Lyonnais emelte fel alaptőkéjét oly-