Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A hitelvédelem reformja, különös tekintettel a csődjog reformjára

178 elsősorban a háborútól sújtott vétlen adóst akarta az egyezség révébe bevezetni, az esetben, ha hitelezőiknek valamelyike azl akadályozná. A rendeletnek célja volt konzerválni a megtevő vállalatokat és azokal a csődbéli megsemmisüléstől — feltételezve jóhiszeműségüket — védeni. Ausztriában a kényszeregyezségi rendelet már 1914. év végén megjeleni, még pedig a megreformáll csődjoggal együtt. Az 1916-ban megjelent magyar kényszeregyezségi rendeletet, amely nagyjából azonos eszmekörben mozgott, mint az osztrák K.-rendelet, általában ugy fogták lel. mini egyrészt a háború által sújtott adósok gazdasági exiszlenciájának védelmét és másrészt az elantikválódott csőd jogúnk sz u rro gá t u má t. A kényszeregyezségi rendelet megjelenése után éveken keresztül a kényszeregyezkedés igen szórványos jelenség yolt. Ennek egyik oka voll. hogy a pénzromlás és a valorizáció hiánya az adósnak tartozását úgyis leapasztotta annyira, hogy a követelés nominális összege a hitelezőkre' nézve elvesztette1 minden jelentőségét. Amikor a háboruutáni inflációs világ egyes gründolási periódusaira elkövetkezett a böjt, a kény szeregyezségi rendelet nyújtotta kényelmes egyezkedési mód. a rendeletnek azok a kedvezményei, amelyek eredetileg a háború állal sújtott adósokra voltak mérve, készen kínálkoztak azoknak is, akiknek üzleti összeomlásában a könnyelműség és a rosszhiszeműség sokkal nagyobb komponens volt, mint a krízisnek elementáris hatásai. Megkezdődött gazdasági történetünkben egy uj jelenség, melynek fejezetére ezt a címet irhatnók: A kényszeregyezség mint üzlet. A helyzet ma nagy általánosságban a következő: Az a tapasztalai, hogy a csődből a második osztályú hitelező még elvétve sem kap számbavehető kvótát, annyira a köztudatba ment át, hogy a csődeljárás valóságos fegyver az adós kezében hitelezője ellen. A kényszeregyezségi eljárás pedig mentsvára lett az adósok minden kategóriájának. Mielőtt rátérnék a kényszeregyezségi rendeletnek egyéb belső szerkezetei hibáira, a lentiekből önként adódik annak megállapítása, hogy a kényszeregyezésig a rendelet legnagyobb hibája az, hogy nincsen mögötte egy hatásos, a hitelezők érdekét érvényre juttatni alkalmas csődeljárás. A K. e. belső hibái. Az uj kényszeregyezségi rendelet bizonyára számot vetve a mai csődeljárás nagy hátrányaival, nagy jóindulattal segíteni akar azon. hogy egy-két, rendszeriül kisebb hitelező merev maga tartása ne akadályozza az egyezség létrejöttét és a csőd torkába ne vesse a még menthető vagyonrészekel. Hogy a/ egyezkedés ellen állást foglaló esetleges kisebbségek támadási erejét csökkentse, az u j rendelet főleg két irányban változtatót! az eddigi K. e. rendeleten. Egyrészl igyekezett módot adni arra, hogy a par conditiö creditorum éhnek megsértése ne veszélyeztethesse az egyezség sorsát, ha az a követelések égy bizonyos kisebb csoportjánál az ÖHE előtti egyezség esetén be nem tartatott. Ezzel mód van az egyezség ellen állási foglalók leszerelésére, akik minden nagyobb keresés nélkül a fizetésképtelenségi eseteknek túlnyomó nagy százalékában megtalálják azokat a bűnös, vétkes cselekményeket* amelyek az egyezségi eljárás megszüntetését, vagy jóváhagyás megtagadását vonhatják maguk után. A másik irányban a törvényhozó felismerte azt a gyakorlati emberek által régen hangoztatott lényt, hogy a birói kényszeregyezségi eljárás egyrészt az eljárási formák, másrészt a bírósági adminisztráció túlterheltsége és lassúsága okából nem egészen ideális és honorálta azt a nézetet, amely a legcélravezetőbb egyezkedésnek a magánegyezkedést tartja, lévén az rendszerint a leggyorsabb és költségek szempontjából a legkevésbé terhes. Hitelezői oldalról is megnyilvánult az a kívánság, hogy a K. e. előtt kötelező legyen a magánegyezkedés megkísérlése. Többen kívánták, hogy az adós a fizetésképtelenség deklarálása után bizonyos rövid időre terjedő kiméleti időt kapjon, amely alatt ellene esetleg Végrehajtást foganatosítani ne lehessen és amely alatt az adós a hitelezővel a magán egyezkedést megkísérelheti. További kívánalom volt, hogy az esetben, ha magánegyezség a hitelezőknek kvalifikált többségével sikerült, de kisebbség akadályozta, mód adassék arra. hogy a kényszeregyezségi eljárásban a magánegyezség alatt nyert hozzájárulás érvényre jusson és a kisebbség viselje a magatartása folytán szükségessé vált kényszeregyezségi eljárás költségeit, ha az egyezség egyébként jóváhagyatnék és az adós jóhiszeműsége nyilvánvaló. A kényszeregyezségi rendelet azoknak, akik a kötelező magánegyezkedést kívánták, meglepetést szállított: egy kényszeregyezségi eljá rás helyeit kettőt. Egy kényszeregyezséget az ezen célra alakított és éppenséggel nem költségmentesen működő uj szervezetnél, az OHE-nél, és maradt még az erre következhető másik kényszeregyezség a bíróságnál. \rra természetesen senki sem gondolt, hogy ezenkívül természetszerűleg megmaradt az a harmadik egyezkedési eljárás, amely a legtermészetesebb, rendszeriül a leggyorsabb és legköltségmentesebb, amelyet az élet fejles/ tett ki, a békés, az OHE-mentes, igazi magánegyezkedés.