Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Az olasz kereskedelmi jog reformjából

174 KERESKEDELMI JOG 10. sz. 13 darab felperes nevére szól, és forgatmánnyal nincsen ellátva; 12 darab pedig idegen névre szól, de üres hátirattal van ellátva. Ezeknek a részvényeknek birtokát a fellebbezési biróság meg nem támadott Ítéleti döntése szerint azok tulajdonosa, a felperes, 1920. évi január hó 18. napján Budapesten az ö kárára ismeretlen tettes részéről elkövetett lopás által vesztette el. A B. és G. alatt csatolt jegyzökönyvek szerint pedig ezek a részvények vizsgálóbírói végzés alapján lefoglaltattak. A megállapitott tényállásból okszerűen következik, hogy az alperes és a részvények eladója között kötött vételi ügylet egységes jogügylet volt. Ebből pedig önként folyik, hogy a jóhiszeműség kérdése szempontjából az ugyanazonegy vétel tárgyául szolgáló részvények tekintetében azonos jogi elbírálásnak van helye, függetlenül attól, hogy azok egyrésze forgatmánnyal ellátva nincsen, mig másik része üres hátirattal van ellátva. Az ^ínyagjogi szabályok értelmében a vevő az áru vételügyleti megszerzésénél akkor nincs jóhiszemben, ha a szerzés alkalmával tudja, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy az áru nem az átruházó tulajdona, s azzal ez jogszerűen nem rendelkezhetik. A megállapitott tényállásból következtetve, alperest a részvények megszerzése alkalmával e tekintetben súlyos gondatlanság terhelte. Alperes, mint értékpapirkereskedéssel foglalkozó egyén, annak az anyagjogi szabálynak ismeretében, hogy névre szóló részvények átruházása a hátiratoknak összefüggő láncolata, vagy legalább is érvényes üres hátirat mellett történik, csak a kötelességszerű gondosságnak figyelmen kivül hagyásával vehette meg B. J.-től a 25 darab részvényt, holott azok puszta megtekintéséből következtethette, hogy a 13 darab felperes nevére szóló részvény átruházásra alkalmas forgatmány hiányában az eladó tulajdonában nem lehet, mert az eladó más szerzési jogalapot nem is állitott. Ha ethát alperes ezeket a részvényeket mégis megvette, e részvényvásárlásnál jóhiszemben nem lehetett, s igy a vételügylet tartalmi egységénél fogva jóhiszeműsége az ugyanazon vétel tárgyául szolgáló további 12 darab, üres határirattal ellátott részvényre vonatkozóan sem állhat fenn. Következéskép alperes, mint nem jóhiszemű vevő a nemtulajdonos eladóval kötött vétele utján ezekre az üres hátirattal ellátott részvényekre vonatkozóan sem szerezhetett tulajdont. Vételügyleti szerzése tehát ezeket a részvényeket illetően sem érintheti a felperes tulajdonjogát. A fellebbezési biróság tehát azzal, hogy az üres hátirattal ellátott 12 darab részvényre vonatkozóan alperes szerzési jóhiszeműségét, következéskép annak tulajdonjogát megállapította, anyagi jogszabályt sértett. Kárkamat. 166. Buzaértékben visszafizetendő tartozás után a mérsékelt kárkamatnál magasabb kamat szerződésben sem köthető ki. (Kúria P II. 4819/1925. sz. a. 1926 szept. 22-én.) Indokok: Az X. alatti szerződés heti 2 százalék kamat fizetését kötötte ki. Az 1923:XXXIX. t.-c. nem helyezte általában hatályon kivül a kamattörvényeket, de 7. §-a szerint a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatra vonatkozó eíllenkező rendelkezéseit a törvény hatályossága alá eső tartozásokra alkalmazáson kivül helyezte. Ehhez képest a késedelmi kamatnak az 1923: XXXIX. t.-c.-ben meghatározott tételek erejéig való szerződéses kikötése is meg van engedve. Az 1923:XXXIX. t.-c. 4. §-a azonban olyan pénztartozások után, melyek mindenkori összege a felek között létrejött szerződésben meghatározott forgalmi cikk, különösen valamely termény, mint értékmérő után igazodik, a késedelmi kártérítés mérvét a 2. §. második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítésre korlátolta. Ebből pedig következik, hogy késedelem esetére ennél magasabb kamat szerződésben sem köthető ki. Ekként a heti 2 százalék kamat kikötése akkor, midőn a tartozás értékállóságát a buzaérték biztosítja, törvénybe ütközik. Anyagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési biróság, midőn a buzaérték szerint igazodó pénztartozás után az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §. 1. bekezdésében meghatározott magasabb kártérítést ítélte meg. 167. A követelések valorizálása esetében a hitelezőnek kárkamatra nincsen igénye. (Kúria P. VII. 2032/1926. sz. a. 1926 szept. 9-én.) Valorizáció. 168. A moratórium, valamint felperes késedelme nem magára a valorizációra, hanem csupán annak mérvére bir befolyással. (Kúria P. VII. 407/1926. sz. a. 1926 szept. 16-án.). Indokok: Felperes amiatt, hogy a fellebbezési biróság kimutatta, miszerint a pénz leromlásának a hátránya csak fokozott vétkesség esetén volna az alperesre hárítható és hogy ilyen vétkesség nem terheli az alperest, valamint amiatt, hogy a fellebbezési biróság csak az 1920. évi szeptember hónak 18. napjától kezdődően valorizálta az alperes elleni követeléset, anyagi jogszabályok megsértését panaszolja. Ez a panasz lényegileg alapos. A kir. Kúriának állandó gyakorlata értelmében ugyanis az adósnak a fizetésben késedelmességére és vétkességére tekintet nélkül egymagában a pénzünk értékének a leromlása az alapja a követelések átértékelésének, a valorizálásnak. Téves ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a további perbeli eljárás felfüggesztésének a tartamáig, amíg az alperes a moratóriumnak és a peres eljárás felfüggesztésének a következtében fizetési késedelemben nem volt, valorizálásnak helye nem lehet, mert a moratóriumnak, a peres eljárás felfüggesztésének ugy a fellebbezési biróság által emiitett annak ai körülménynnek, hogy a felperes szándékosan kése delmeskedett a követelésnek végrehajtás utján behajtásával, csupán a valorizációnak ai mérvére lehet kihatása. A kir. Kúria ehhez képest és annálfogva, hogy a pénz értékének csökkenése folytán előállott vagyoni hátrány az állandó bírósági gyakorlat szerint csupán az adósra nem hárítható, hanem az ügyleti felek között a méltányosság szerint megosztandó, a felperes felülvizsgálati kóréimének részben helyet adott és a fellebbezési bíró-