Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Kényszerfelszámolás, kényszeregyezség, adós mentesítése

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA : - FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KAROLY BUBLA FERENCZ b. 1.1., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy érre : 150.000 K. Félévre: 75.000 K. Egy füzet ára 16,000 kor. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM 10.sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAI PEST, 1926. NOVEMBER 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Doroghi Ervin ügyvéd. Kényszerfelszámolás, kényszeregyezség, adós mentesítése. Dr. cs. Sommer József budapesti ügyvéd. A fizetésképtelenségi jog reformja. Dr. Schulcz Ferenc. Mily törvényes biztosilékokkal hárítható el a hazai részvénytársaságokban külföldieknek túlzott befolyása ? SZEMLE: Igazságügyi kinevezések. —Kényszerfelszámolási javaslat. — A beteg kényszeregyezUg és az OHE. — Az olasz részvényjog reformja. — Az olasz kereskedelmi jog reformjából. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT : 160. Általános. — 161., 162. Turpis causa. — 163. Alkalmazott. — 164. Közgyűlési határozat megsemmisítése. — 165. Részvény vétel. — 166., 167. Kárkamat. — 168. Valorizáció. — 169., 170. Kölcsön valorizációja. — 171. Kötbér-valorizálás. — 172. Nyugdíj-valorizáció. — 173, 174., 175. Vétel. — 176. Kézizálog-kényszeregyezség. Kényszerfelszámolás, kényszeregyezség, adós mentesítése. Irta: Dr. Doroghi Ervin ügyvéd. A követelés behajtásának ősi alakja az adós személye ellen irányuló szankciók alkalmazása. Oka ennek jórészt az, hogy a kötelezettség legrégibb alakja a vétségből eredő tartozás, amelynek adósa, ha pénzbeli kártérítést nyújtani nem akart, vagy nem tudott, saját személyén volt kénytelen eltűrni a megtorlást. Ez az állapot akkor kezd enyhülni, amikor a vétség jogcíme mellett a kötelezettségek keletkezésének egyéb címei is jelentkeznek, különösen a szerződés, mint kötelemalapitó tény. Ezzel kapcsolatban, különösen akkor, amikor a hitelügyletek is szerepet kezdenek játszani, az adós vagyona alkotja már a hitelező fedezetét az adós személye mellett. Csak a legújabb korban jutott e fejlődési folyamat oda, hogy a behajtás tárgya kizárólag az adós vagyona legyen és hogy a kötelezettség nemteljesitése oly hátrányokra szorítkozzék, amelyek az adóst a vagyona tekintetében való szabad rendelkezésben korlátozzák. Ott, ahol az egyes hitelező áll szemben adósával, a helyzet egészen tiszta: a hitelező egyéb jogkövetkezménnyel nem sújthatja az adóst mással, mint azzal, hogy ez a vagyonából való kielégítést tűrje. Ahol azonban az adós fizetésképtelensége következtében a követelés behajtásának individualisztikus módja helyébe a hitelező kollektív fellépése lép a csődeljárás alakjában, ott még mindig kísérjenek az ős- és középkori jogok maradványai, az adóst dehonesztáló szankciók, a tisztán vagyonjogi fedezet megszerzése mellett. Ha e módszert eredményei után Ítéljük meg, akkor helyességéhez sok szó fér. Mert bizonyos ugyan, hogy a csődeljárás az adós gazdasági exiszteneiájának megsemmisítésére, polgári jogai egy részének megszüntetésére jelenlegi jogunk szerint alkalmas, de ép oly kétségtelen, hogy e megtorló intézkedés mellett a hitelezők fedezetét nem hozza meg. Pedig a mai hitelező nem megtorlást, hanem fizetést óhajt. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy a csődeljárásnak ez a megtorlás! residuuma lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az adós, amig csak egyáltalában módja van rá, kétségbeesett elleneállást tanusit a csőd megnyitása ellen, ha pedig a joggal való visszaélés minden eszközét kimerítette e küzdelemben, akkor utolsó kísérletként visszafelé fordítja a fegyvert és a követelésnek a csődeljárás során való előrelátható teljes elvesztésével próbálja hitelezőit arra szorítani, hogy a csődtől tekintenek el. Nem adósvédelmi, hanem hitelezővédelmi szempontok azok, amelyekből kiindulva azt kellene kívánni, hogy ott, ahol a büntetőjogi megtorlás ténybeli alapjai és jogi feltételei hiányoznak (tehát, ahol nincs sem csalárd, sem vétkes bukás, sem hitelezési vagy egyéb csalás, vagy sikkasztás), ott a csődnek minden más, mint vagyonjogi következménye elimináltassék. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezzel már magában véve lényegesen javítunk a csődeljárások közismert teljes eredménytelenségén. Ennek az eljárásnak főhibája az, hogy mai alakjában formalizmusa, nehézkessége és az üzleti szempontok mellőzése a meg-