Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA : FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy érre : 150.000 K. Félévre: 75.000 K. E füzet ára 20,000 kor. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM 1. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1926. JANUÁR 1. TARTALOMJEGYZÉK: A kereskedelmi törvény jubileuma. Bubla Ferenc, nyűg. kúriai tanácselnök. A kereskedelmi törvény ötven éve a birői gyakorlatban. Dr. Schuszter Rudolf, a m. kir. szabadalmi felsőbíróság elnöke. A valorizációról szóló törvényjavaslat. Alföldi Ede, nyűg. ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd. A tőzsdebiróság reformja. Valorizációs vita a Jogászegyletben. SZEMLE: Bella János. — A magyar Jogászegylet. — Kinevezték az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság tagjait. — Az uj átértékelési rendelet. — Az akkreditálásról. — A csehszlovák polgári törvénykönyv. IRODALOM : Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 1. Altalános — 2. Trianon. — 3. Főnök és alkalmazott. — 4. Részvénytársasáq. — 5., 6. Kamat. — 7. Bankügyletek. — 8., 9., 10., 11., 12., 13. Valorizáció. — 14., 15., 16, 17. Nyugdij-valorizáció. — 18. Vasút elleni valorizáció. — 19., 20. Vétel. ELŐFIZETŐINKHEZ. XXIII-ik évfolyamunkba lépve igyekeztünk megszokott formánkat terjedelemben és tartalomban kiböviteni. Az eddig követett uton haladunk tovább és kérjük ebben előfizetőink szives támogatását. Az előfizetési dijat kénytelenek voltunk az évközben ismételten megdrágult nyomdai költségekkel összhangba hozni. Előfizetési dij egy évre 12 pengő = 150.000 korona, félévre 6 pengő = 75.000 korona. A KERESKEDELMI JOG kiadóhivatala. A kereskedelmi törvény jubileuma. Egy törvény félszázados jubileuma nem jelenti mindig azt, hogy a törvény jósága, a szem előtt tartott életviszonyokra való alkalmassága vagy nélkülözhetetlensége elemi erővel hivják ki a jubiláris ünnepeltetést. Már önmagában az a tény, hogy egy országnak ily fontos törvénye, mint a K. T., 50 évet megélt, anélkül, hogy annak teljes reformja égetően szükségessé vált volna, oly kulturtény, mely mellett elhaladnunk nem lehetne. A magyar kereskedelmi törvény azonban retrospektív fogyatékosságaival együtt olyan előkelő helyet foglal el törvénytárunkban, hogy a magyar jogászvilág elsősorban, de az egész nemzet is egy percre kell hogy hálás pillantást' vessen e kodifikációs munkára. Nem volt a magyar szellemnek önálló alkotása, nem magyar talajból fakadt, mint magánjogi jogszabályaink egy-egy fejezete; de az a tény, hogy a német eredetű törvény recepciója minden zökken és nélkül ment végbe és ment át a magyar élet vérkeringésébe; hogy a birói joggyakorlat retortáján keresztül és egyes részletekre vonatkozó fiatal hajtásokkal alátámasztva ötven évig állta egyes kétségkívül meglevő fogyatékosságai ellen irányult támadások csapásait, meg kell hogy győzzék még a K. T. ellenfeleit is arról, hogy törvénytárunkban kevés ily érdemes alkotás van. A trianoni igazságtalan határokban meg nem nyugvó, mert meg nem nyugható magyar gazdának pedig, mint akinek nevében a K. T. időelőtti halálát kivánják, figyelmébe kell ajánlanunk, hogy a magyar K. T. a trianoni határon tul minden irredenta mozgalomnál nagyobb hivatást teljesit, midőn mindennapi törvényalkalmazásában a magyar nemzet történelmi hivatását és erejét dörgi az Ítélkező bíró fülébe. A magyar gazda gondoljon arra, hogy sokkal fontosabb életviszonyokban ő részesül kereskedő társánál előnyösebb megítélésben; és a kis áldozatért, amit azzal hoz, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos jogügyleteinél (vétel, biztosítás) kissé jobban kell vigyáznia; gondoljon arra is, hogy a K. T. utján a határokon tul élő és elszakadt faj testvérei vei tart fenn élő kapcsot, mely ha megszakad, egy ujabb trianoni határfal fog a két határ közt felemelkedni. Midőn tehát a K. T. 50 éves jubileumán egy pillanatra megállunk, ne engedjük a K. T. fölött ismeretlen kezek által megkondított halálharangot az ünnepbe belezúgni, hanem fojtsuk vissza e hangokat olyan időkre, midőn alkalmasabb viszonyok között alkalmasabb kezek szólaltatják meg az életet hirdető csengőket .. .