Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben

150 KERESKEDELMI JOG 9. sz. egyességek nem jöttek létre — ezek a rendelkezések lesznek in subsiduo alkalmazandók. Gyakorlati maradt továbbá a kérdés az ellenséges ó-külfölddel szemben az egyes clearing-államokkal létrejött külön egyezmények után is. * Az első viták egyikére az a kérdés adott alkalmat, hogy minden biztosítási ágazat tekintetében alkalmazandök-e, nemcsak a háború előtt, hanem a háború alatt kötött ügyletekre vonatkozóan is a Bsz. fenthivatkozott rendelkezései? A tüzkárbiztositási (9. §.), az életbiztosítási (11. §.) és a tengeri biztosítási (15. §.) szerződések tekintetében a függelék rendelkezései nem tartalmaznak a szerződés létrejöttére vonatkozó időbeli korlátozásokat. A 9. §. a tüzbiztositási szerződésekről általában beszél: «Tűzkár elleni biztosítást tárgyazó szerződések, amelyek a biztosított tárgy tulajdonában érdekelt személy és utóbb ellenséggé vált személy között jöttek létre... > A 11. §. életbiztosítási szerződésekről általában beszél: «A biztosító és valamely utóbb ellenséggé vált személy között kötött életbiztosítási szerződéseket...» A 15. §. a tengeri biztosítási szerződésekről általában beszél: 'Biztosító és utóbb ellenséggé vált személy között kötött tengeri biztosítási szerződések»ről szól. Ellenben a kárbiztositások egyéb nemeiről rendelkező 18. §. a fentiekkel ellentétben megszorítást tartalmaz: «Válámely biztosító és utóbb ellenséggé vált valamely személy között a háború előtt kötött mindazokat a biztosítási szerződéseket...* Ez az ellentét feltűnő. Egy szárazföldi szállítmánybiztosítási perben a belga-német Vdbsg a szövegbeli ellentmondást biróoi kognició tárgyává tette.2 A perbeli tényállás a következő: felperes belga eég, amelynek üzlettelepe Belgium megszállott területén volt. Belgium megszállásának időtartama alatt szállitmánybiztositási szerződést kötött alperessel. A biztosított rakományban szenvedett kár folytán felperes még a versaillesi szerződés hatálybalépte előtt a belga bíróság előtt perelte a biztositót és a belga bíróság 1920 július 29-iki ítélettel marasztalta alperest. Minthogv alperes belgiumi vagvona nem fedezte a kárösszeget: a Vdbsg előtt uj pert indított. A perben kérdésessé vált az, hogy a kereseti — a háború folyamán létrejött — szárazföldi szállitmánybiztositási szerződésre is alkalmazást nyernek-e az V. eim ut. függ. rendelkezései? Az ítélet — mint a belganémet Vdbsg Ítéletei általában — komoly jogászi munka és tüzetesen foglalkozik a fentebb körülirt ellentmondással. Az ellentmondás okainak felderítése végett a Vdbsg megkereste a békekonfereneia titkárságát is, a Bsz. szerkesztési munkálatainak idevonatkozó 2 Briche et Deblon c/a Wiirttembergische Transport Versicherungs-Ges. (Rccueil II. köt. 395. old.). anteaktái végett, azonban a válasz udvariasan megtagadó volt. Az ellentmondást az Ítélet ugy oldja meg, hogy utal arra az ingadozásra, amely a Bsz. terminológiájában tapasztalható («.... le langage du Traité est floltant. . .»), amely egyik helyen (234. cikk a.) «az ellenséggé válás időpontja előtt» kötött szerződésekről; a másik helyen (V. eim id. függ. 1. §.) pedig a «felek közötti kereskedelmi lilalom előtt» kötött szerződésekről beszél; mig más helyen — így a 18. §-ban — a háború előtt kötött* szerződésekel emlit. A Vdbsg ennélfogva, a katonailag megszállva tartott területen vegyes hohosságuak közölt biztosítási szerződések tekintetében ezen alternatív kifejezések joghatásait azonosaknak tekinti és a 18. §-ban foglalt ezen kitételt «a háború előtt kötött mindazokat a biztosítási szerződéseket* olyképen értelmezi, hogy ez egyenértékű «a felek ellenséggé válásának időpontja előtt kötött szerződések* kitétellel. Az ilyen szerződések tekintetében a felek ellenségekké válása akkor következik be, amikor a megszállott terület a megszállás alól felszabadul és a megszállott terület államainak kormánya által kibocsátott kereskedelmi tilalom a megszállás alól felszabadult területre is kihat. Ez alapon a Vdbsg a 18. §. rendelkezését a háború alatt kötött szállítmánybiztosítási szerződésekre is alkalmazandónak ítélte. Beánk nézve ez az álláspont főkép a megszállva tartott román, illetve szerb területeken a megszállás tartama alatt kötött jégbiztositási, illetve betörés elleni és szállitmánybiztositási szerződések tekintetében birhat gvakorlali jelentőséggel. A legtöbb konlroverzia azonban azon kérdés körül forgott, hogy az államközi elearinget optáló államok honosaival szemben a biztosítási szerződésekből kifolyólag fennálló tartozások és követelések (főképen kártérítési összegek) az államközi elearing-el járás alá vonandók-e vagy sem? E tárgvbeli jogvita csakis olyan biztosítási ügyletek tekintetében merült és merülhetett fel, amely ügylelek még a háború előtt köttettek, mert a háború alatt kötött ügyletekből eredő pénztartozások, a 231. cikk 1. és 2. p. szövege értelmében egyáltalán nem von hatók a clearingeljárás alá, amint ezt a Vdbsgok több esetben is — egyebek között a fentebb ismertetett Ítéletben is — kimondták. Ez a jogvita, a különböző Vdbsgok elöli több perben nyert — és pedig egvmásnak ellentmondó értelemben — elbírálást. Mint hogv minden valószínűség szerint hasonló kérdések magyar vonatkozásban is felmerültek: nem látszik feleslegesnek ezeknek ismertetése, annál kevésbé, mert a kérdés elbírálása nemcsak az állami szavatosságra hat ki, hanem befolyással van a kamatkénlésre is és a teljesítési módozatokra is.