Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A nyugdijvalorizációs törvényről

A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSAK KÁROLY BUBLA FBRENCZ b. t. t., igazságügyminlezter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 150. 000 K. Félévre: 75. 000 K. Egy füzet ára 16, 000 kor. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM 7. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1926. JÚLIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Nizsalovszky Eudre igazságügyminiszteri titkár. A nyugdijvalorizációs törvényről. Dr. Wolf Ernő budapesti ügyvéd. A különbözeti ügylei a Kúria gyakorlatában. Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. A Vegyes Döntőbíróságok Ítélkezése háboruelőtti tőzsdei határidőügyletekben. Dr. Almási Antal. A Kötelmijog kézikönyve. SZEMLE: Az igazságügyi kodifikáció műhelyéből. — Gazdagodás nem jogcím a valorizációra. — A valorizáció kérdése Angliában. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 121. Általános. 122. Lánckereskedés. — 123. Részvénytársaság. — 124. Kosztkamat. — 125. Kárkamat. — 126. Különbözeti ügylet. — 127., 128. Valorizáció. — 129., 130. Nyűgdíj-valorizáció. — 131. Vétel. — 132. Árkülönbözet—valorizáció. — 133. Szállítmányozás. — 134. Vasúti fuvarozás. — 135. Beszkárt alkalmazottak jogviszonya. — 136. Váltó. A nyugdijvalorizációs törvényről. Irta: Dr. Nizsalovszky Endre igazságiigymin. titkár. I. A nemzetgyűlés hosszú, beható és — tegyük hozzá — nagyrészt tárgyilagos, jogászi szempontból is értékes vita után a nyári szünet megkezdése előtt megszavazta a kalandos multu nyugdijvalorizációs javaslatot. Ez a javaslat, amely első izben az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (980. sz. nemzetgyűlési iromány) egyik fejezeteként került nyilvánosságra, a szakértekezletek hosszú sorozatának — köztük a Jogászegylet és Ügyvédi Kör vitájának — volt tárgya és benyújtása óta nem kevesebb mint négy gyökeres átdolgozáson ment keresztül. Az utolsó átdolgozás — a nemzetgyűlés plénumának tárgyalása — során ahhoz még két teljesen uj § fogadtatott el. Ez a jelenség mindenesetre szokat fan, de a magyarázatért nem kell messzire mennünk: valorizációról volt szó. A valorizáció törvényi szabályozása pedig — amint e lap hasábjain már volt szerencsém kifejteni — mindig homlokegyenest ellenkező érdekek kiegyenlítése, amely kiegyenlítés eszközei tekintetében sohasem lehet teljes meggyőződéssel egy bizonyos rendelkezés kizárólagos helyességét állítani és minden más rendelkezést helytelennek állítani be. A nyugdijak valorizációjánál pedig még fokozta nehézségei, hogy a többi valorizációs kérdéseknél ultima rációként a mi javaslatunkban is igénybevett birói méltányos átértékelési mértékmegállapitás nem lehetett megfelelő, hiszen ezt az utat a biroság már magától is régen megtalálta és a törvényi szabályozásra éppen azért nem volt szükség, mert a hosszadalmas pereket, a birói méltányos mértékmegállapitással egybekötött bizonytalanságot a gazdasági élet nem birta el és a magángazdaságok helyzetének állampénzügyi szempontból is szükséges tisztázása tette kívánatossá a törvényhozás intézkedését. Hogy a törvény valóban meghozza-e azt az eredményt, amit céloz, nyugalmi állapotot teremt-e egy eddig nagyon is hullámzó jogterületen, a jövő fogja megmutatni. Annyit a törvény előkészítő munkálatainak története mindenesetre bizonyít, hogy a tárgyalásában részvételre hivatott minden felelős tényező mindkél kockánforgó érdek egyforma szemelőttlartásával a legjobb és legigazságosabb eredmény elérésére törekedett és így alakult ki a semmiféle külföldi minta után nem induló, az egész világ előtt ujdonságszámba menő jogszabály, amelynek gondolatai felett aligha fognak megfontolás nélkül elmenni azok a romlott pénzü államok, amelyeknél a valorizáció még csak ezután fog törvényalkotási problémakéul fellépni. A jogi szakirodalom — a Jogászegylet vitájában és az általános javaslat irodalmában megnyilatkozva — várakozó álláspontra helvezkedetl és a parlamenti tárgyalás egyes fázisaiban kialakult helyzetekkel már nem foglalkozott. Éppen ezért helyénvalónak látszik a végső eredményt néhány szóval összefoglalni és pedig annyival is inkább, mert tálán még a nemsokára kihirdetésre kerülő törvényszöveg jogászszemmel elolvasása, sem fog első percre világos képet adni arról, hogy mi is tör-