Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - Dr. Schuster Rudolf a valorizációról

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA : FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. 1.1., igazeágtigyminiszter ny. kariai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: > Negyedévre 30,000 korona Egy füzet ára 12,000 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 5. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. MÁJUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Schuster Rndolf a valorizációról. Dr. König Endre. Gazdasági lehetetlenülés. A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye. SZEMLE: A m. kir. igazságügyminiszternek 15.7001 1925. I. M. számú rendelete. — A meghitelezésről. — A „chicane" fogalmához. — A bécsi Magy. Kir. Követség jogtanácsosának kinevezése. IRODALOM : Hazai irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 56., 57., 58. Általános. — 59. Cégbitorlás. — 60., 61., 62., 63., 64., 65. Valorizáció. — 66. Kárkamat. — 67. Vétel. — 68. Gazdasági lehetetlenülés. — 69. Árkülönbözet (valorizáció). — 70. Alkuszdij. — 71. Nyugdíj. — 72. Váltó. — 73. Csődönkivüli kényszeregyezség (valuta). ^Dr. Sclmster Rudolf a valorizációról. Dr. Schuster Rudolf, a m. kir. szabadalmi felsőbiróság elnöke, egyike legkiválóbb magánjogászainknak. Szava nagy súllyal bir kodifikációs kérdésekben. Ha tehát Schuster a valorizációról nyilatkozik, mint azt az Ügyvédi Körben április 2-án tartott felolvasásában tette, arról a nyilvánosságnak tudomást kell szerezni. Épp ezért szükségesnek tartottuk, hogy előadásának lényegét az ö saját tollából közöljük. A valorizációra vonatkozó alábbi irányelvek nem vonatkoznak sem az állami kötvényekre, sem a záloghitelekre, sem pedig a takarékbetétekből vagy biztositási ügyletekből származó követelésekre; ezek is valorizálás alá esnek ugyan, de különleges szabályozást igényelnek. Minden más, magánjogi cimen alapuló követelés az alább emiitett irányoknak szem előtt tartása mellett valorizálható, származik az a követelés akár egyoldalú, akár kétoldalú jogügyletből, akár más joviszonyból. Ezeknek a valorizálásánál fontosak a következő irányelvek. 1. Mi legyen a valorizálás előfeltétele? " E kérdés megoldásánál figyelembe kell venni azt, hogy a pénz nem csak fizetőeszköz, hanem értékmérő is, amelynek gazdasági jelentősége a pénz vásárlóerejében nyilvánul meg. Mihelyt ez. utóbbi leszáll, az egyenlő a pénzérték csökkenésével. "Ha már a hitelező az értékcsökkenést szenvedett pénzből kapná meg számszerűleg a neki járó összeget, nyilvánvaló, hogy ezáltal nem kapná meg szolgáltatásának egyenértékű ellenszolgáltatását, már pedig mindig abból a helyes alapfelfogásból kell kiindulni, hogy jóhiszemüleg szerződő feleknek közös jogügyleti akarta az, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás lehetőleg egyenértékű legyen, ez pedig a csökkent értékű pénzzel való fizetés esetén csak ugy lehetséges, ha az adós mennyiségileg (de nem belértékileg) több pénzt fizet, mint ami eredetileg jár. Ez a pénzérték csökkenése folytán szükségessé vált kiegyenlítése az emiitett egyenértéknek vezet a valorizálásra. Ennek jogalapja tehát a felek jogügyleti akarata, előfeltétele pedig a pénz értékének a jogügylet létrejötte és teljesítése közt beállott nagymérvű csökkenése. Ezért jogilag meg nem indokolható és a valorizálás jogi természetéből sem folyó az a felfogás, amely több birói ítéletben található, amely ugyanis a valorizálás előfeltételét, az adós késedelmében, vétkességében stb. keresi. A késedelem, vétkesség stb. csak annyiban bir jelentőséggel, amennyiben az a valorizálás mértékére fokozólag hat, amiről alant szó lesz, de a valorizálás előfeltételét a késedelem stb. nem képezi, ami már abból is látható, hogy akkor is valorizálunk, mikor nincs késedelem. 2. A valorizálás kezdőpontja megállapításánál irányelv a fentiekből kifolyólag csak az lehet, hogy a valorizálás kezdete a pénzérték nagymérvű csökkenése kezdőpontjára esik, mert ekkor veszi kezdetét az a folyamat, amelynél fogva a felek fentemiitett közös jogügyleti akarata, hogy ugyanis a szolgáltatás és ellenszolgáltatás lehetőleg aequivalens legyen, már csak felértékelés utján valósulhat meg. (Ha a lejárat későbbi, mint a pénzértékcsökkenés kezdete, akkor a valorizálás kezdőpontja természetesen a lejárat napja.) Minden más kezdőpont (Ítélethozatal, kérelem előterjesztése, kérelem kezdete, keresetindítás napja stb.) mind önkényesen választott időpontok, amelyek jogilag meg nem indokolhatók. 3. A valorizáció mértéke megállapításánál a következő irányelvek tartandók szem előtt: Mindenekelőtt figyelembe kell venni azt a köztudomású tényt, hogy a háború és az azt követő események folytán a nemzeti vagyonnak nagyobb része elpusztult és minden egyes honpolgárnak vagyona és jövedelme is igen nagy részben elveszett. Ez elől a katasztrófa elől még a leggondosabb páter familias és a legkörültekintőbb kereskedő sem volt képes vagyonát teljesen meg-