Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 3. szám - A bizományos, az ügynök, az alkusz 2. [r.]

36 KERESKEDELMI JOG 3. sz. — ha általában jár neki dij vagy jutalom — az ellenszolgáltatás más szempontok szerint és tágabb keretekben illeti meg, mint az alkuszt. A magyar polgári törvénykönyv javaslatának 1375. §-a második bekezdése értelmében, ha jutalom van kikötve s a felmondásra a megbizó hibája ad okot, vagy ő mond fel jogos ok nélkül, a biróság a megbízottnak a körülményekhez képest a jutalom aránylagos részén felül a jutalom összegének határai között megfelelő kárpótlást Ítélhet. A keresk. törvény 546. §-a szerint viszont más megállapodás hiányában alkuszdij akkor követelhető, ha az ügylet megköttetett, vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált. Az általános magánjog szerint is a jogügylet nemlétesülése esetén közvetítési dij csak akkor jár, ha a megbízó részéről dolus forog fenn. A javaslat 1349. §-a nézetem szerint nem fedi az élő jogot. E szakasz egyébként ugy szól, hog'y ha az alkuszdijat igérő fél az alkusz részéről kellően előkészített szerződés megkötését ok nélkül megtagadja, vagy az alkuszi szerződést oly időben, midőn az alkusznak már tetemesebb költsége merült fel, ok nélkül felmondja, a biróság őt a körülményekhez képest arra kötelezheti, hogy az alkusz felmerült költségeit, amenyiben az alkuszdijat meg nem haladja, egészben vagy részben téritse meg. Tehát itt is csupán a költségek megtéritéséről és nem az alkuszdij megtéritéséről van szó. Hangsúlyozom azonban, hogy ilyen szabály sem a német, sem a magyar gyakorlatban eddig nem tört utat. Meg kell említenem azt is, hogy a most elmondottak alapján is határvonalat lehet húzni az ügynöki és az alkuszi szerződés között az ügynöki jutalék, illetve az alkuszi dij esedékessége kérdésében. Az előbbi a megbízásra vonatkozó szabályok értelmében, az utóbbi a sui generis jellegű alkuszi szerződés különleges szabályai szerint jár. Az alkuszi szerződés valójában sui generis jogügylet. Ez az általános magyar felfogás, de ezt tanítja az ujabb német tudomány is. De ha rokonságot keresünk, mindenesetre közelebb áll a vállalkozói szerződéshez, mint a szolgálati szerződéshez. Ami az alkuszi szerződés különös jellegét illeti, azt kettős vonatkozásban látom. Az egyik az, hogy az alkuszt — amint arra már céloztam — megilleti a passzivitás joga. A kapott megbízás ellenére, nem köteles közvetíteni; ha akar, eljár az ügyben, ha nem akar, nem jár el. Raffay azt tartja éppen emiatt, hogy az alkuszi szerződés nem kétoldalú, hanem egyoldalú szerződés. Ezt kiegészíteném mégis avval, hogy ha az alkusz tevékenységet fejt ki, a megbízó érdekében bizonyos diligenciát kell tanúsítania (hasonlóképpen Staub 11. kiadás). Woltersdorf (Die rechtliche Natúr des Máklervertrages) szerint ebből az következik, hogy noha az alkuszi szerződés nem kölcsönös, mégis kétoldalú. Az alkusz tehát nem vállat kötelezettséget először aziránt, hogy működést fejt ki, másodszor a tekintetben, hogy az ügylet létre fog jönni. Ily kötelezettség elvállalása azonban elvileg az alkuszi szerződés mellett lehetséges és Staub erre azt mondja, hogy az első esetben locatio conductio operarum, a másik esetben operis forog fenn. Nézetem szerint a magyar jogban mindkét esetben megelégedhetünk a mandátum konstrukciójával. . Az alkuszi sízerződós meghatározásánál ugy a német polgári törvénykönyv, mint a magyar polgári törvénykönyv javaslata lazt a körülírást alkalmazza, hogy mi következménye van annak, ha valaki szerződés közvetítéséért, vagy szerződéskötésre kínálkozó alkalom közléséért másnak közvetítő dijat ígér ... Az ember arra a banalitásra gondol, hogy az igéret szép szó, ha megtartják, ugy jó. Az alkuszi szerződóst kiváltképen jellemzi — és ez a második kérdés, amivel itt foglalkozni kell, — hogy az ügylet közvetítésére megbizó fél nem tartozik a közvetitett ügyletet megkötni, habár az ügylet minden vonatkozásában az, melynek közvetitése esetére alkuszdijat igért. Alkuszdij az igéret ellenére csak akkor jár, -ha ezt az ügyletet a fél tényleg meg is köti. De a megbizó nem is tartozik indokolni, hogy miért nem köti meg a szerződést és különösebb jogi következmények nélkül álindokokat is felhozhat e tekintetben (Staub 11. kiadás). A magyar polgári törvénykönyv javaslatának felhívott 1349. §-a az eddigi joggal ellentétes. A birói gyakorlat is egész merev álláspontra helyezkedik és abban a még Németországban is vitás kérdésben, hogy jár-e alkuszdij, ha a megbizó a közvetítés iránti megbízást beszüntette és az ügyletet később közvetlenül vagy más alkusz közvetitése mellett kötötte meg, úgyszólván következetesen azt tartja, hogy az alkusznak ellenszolgáltatásra nincs igénye. A kötelem alóli mentesség tehát bizonyos tekintetben a megbizó oldalán is jelentkezik. A magyar kereskedelmi törvény 534. §-a szerint a kereskedelmi ülgyletek megkötésének közvetitése alkuszi ügyletnek tekintetik. Ebből az következnék, hogy a magyar jog a civilis alkuszt nem ismeri. A meghatározás azonban a törvényben nyilván lapszus, amelyre sok szót vesztegetni nem kell. Kétségtelen evvel szemben, hogy arra az alkuszra, aki iparszerüleg foglalkozik kereskedelmi ügyletek megkötésének közvetítésével, a kereskedelmi törvény második részének kilencedik cime nyer alkalmazást; ha pedig a közvetitő kereskedő s bár alkalomszerűen közvetít ügyleteket, de ezt üzleti körében teszi, a közötte és a közvetítésre megbizó közötti viszony a kereskedelmi törvénynek az ügyletekre vonatkozó általános.határozatai, illetve kereskedelmi szokások szerint, ezek hiányában az általános