Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)
1925 / 2. szám - A valorizációs gyakorlat túlhajtásai
2. 02. volt leszállítandó, mert a Magyar Nemzeti Bank vál tóleszáraitolási kamatláb ettől az időponttól kezdve 12V«%-baln állapíttatott meg s így ennek oO%-kal felemelt mértéke 183/4%-nak felel meg. 26. Oíyan jogszabály, hogy az ügylet hatálytalanítása folytán visszajáró előleg minden esetben valorizálandó és hogy a valorizáció kezdő időpontjául mindenkor az előleg felvételének a napja veendő, — nem alakult ki, hanem a birói gyakorlat ily esetekben is mindig az eset körülményeit mérlegeli. (Kúria P. IV. 1919/1924. sz. a. Í924 dec. 9-én.) 27. Kártéritési összeg csak a valorizációs kérelem előterjesztése napjától kezdve Ítéltetett meg. .(Kúria P. IV. 1965/1924 sz. a. 1924 dec. 10-én.) Indokok: Alaposnak ismerte fel azonban a m. kir. Kúria az alperesnek a valorizáció kérdésében felhozott támadását. Ugyanis a megállapított tényállás szerint alperes a kereseti szalonnát, amely a kötlevél szerint 1922. június l-ig leendő lehívásra volt szállítandó, — 1922. február 1-én — tehát az ekkori árakért adta el. Felperes a vételárat az ügylet megkötésekor nem fizette le, — időközben pedig az árakban száz százalékot is meghaladó áremelkedés állott be. Az, hogy felperesekkor, midőn az 1922. május 11-iki levelében alperest a szalonnának június 15-ikéig való szállítására felhívta, — alperesnek a változott árviszonyoknak megfelelő árat felajánlotta volna — ténykép megállapítva nincs, de ezt felperes nem is állította. A dolog ilyen állásában az időközben bekövetkezett lényeges áreltolódásra tekintettel alperes a szállítási határidő elérkezésekor jogosan helyezkedhetett volna arra az álláspontra is, hogy a februári árak ellenében való szállítása nem kötelezhető; mert ez az ő gazdasági romlására vezetne. Alperes azonban ehelyett kártéritési kötelezettségét elismerte és felperes a többlet kiadása megtérítésére kötelezte .magát. * Ezeknek a perbeli adatoknak figyelembevételével a m. kir. Kúria arra a felismerésre jutott, hogy az adott esetben a méltányossággal ellenkeznék az, ha alperes a kártérítésül fizetni kötelezett tőkét a fellebbezési bíróság ítéletében megjelölt időponttól (1922. július 22-ikétől) kezdődően tartoznak valorizáltan megfizetni; — miért is a fellebbezési bíróság idevonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a valorizáció kezdő időpontjául azt a napot vette, amelyen felperes a valorizációra irányuló kérelmét előterjesztette. 28. A keresetinditásakori értékre való valorizáció nem haladhatja meg a valóságos értéket. (Kúria P. IV. 1930/1924 sz. a. 1924 okt. 22-én.) Indokok: Az irányadó tényállásból pedig okszerűen folyik a fölösen alperes kezén maradt vételárrésznek eredeti értékében való visszaitélése, mert a kapott összeg eredeti értékében való visszatérítésére kötelezést az is megokolja, hogy az alperes perbeli hosszas védekezése mindenkép alaptalannak bizonyulván, fizetési késedelme vétlennek nem tekinthető. De a gazdasági lehetetlenülés kifogásának figyelmen kivül hagyása sem sért irányadó anyagi jogszabályt, mert pénztartozással szemben a fizetési késedelem alatt beállt nagymérvű pénzértékleromlással kapcsolatban e szempont nem vehető figyelembe, minthogy a pénzérték ingadozása idején a rendes kereskedő elemi kötelessége a tartozásának idejében való kiegyenlítéséről vagy fedezéséről való gondoskodás, melynek elmulasztásával előállt helyzetből pedig a másik fél jogos érdekének sérelmével járó jogot nem származtathat. ' De a felperesnek az ügy érdemére vágó panaszai sem alaposak. Ugyanis a felperes in integrum restitució címén támasztja a keresetét, tehát többre, mint az általa teljesített fizetés teljes értékű visszatérítésére igénye nem lehet. Eszerint teljesen jogosulatlan az a felülvizsgálati kérelme, hogy az alperes a vételárnak az előrefizetésekor volt értékelésénél magasabb értékeléssel előálló összeg fizetésére köteleztessék annálfogva, hogy a keresetindításkor a magyar korona árfolyama történetesen és átmenetileg magasabban állt, mint a vételár előre lefizetése idején. A követelésnek valorizáltan megítélése esetén a bíróság megítélésétől függ az 1923. 39. t—c. 3. §-a értelmében az, hogy e §. rendelkezései keretében mily mértékű kamattérítést lát helyénvalónak, minthogy pedig adott esetben a m. kir. Kúria nem látja indokát, hogy az eredeti értékeléssel visszatéríteni rendelt összeg után a törvényes kamaton felül kárpótlás is ítéltessék a felperes részére, az idevágó kérelmet elutasította. 29. A Máv. lemarasztalása teljesen valorizált öszszegben — elveszett podgyászért — fizetési késedelem miatt. (Kúria P. VII. 3184/1924 sz. a. 1924 dec. 19-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a felperesnek fehéráruként feladott utikosarából a fuvarozás tartama alatt a keresetben részletezett ingókat a kosár felfeszitése után kilopták. Nincs tényállás megállapítva s meg nem állapítása miatt panasz sincs abban a tekintetben, hogy az alperest az áru elveszésében vétkesség terhelné; ennélfogva a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint a felperes nem követelhet mást, mint az annak feladásakor volt értékét és csak az a kérdés bírálandó el, hogy az alperest ennek megfizetésében nem terheli-e az egyszerű fizetési késedelmet meghaladó vétkesség, s hogy ennek következtében van-e helye valorizálásnak s mily mérvben? Nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes a fizetésben vétkesen késedelmes volt és hogy ezen az alapon az alperest a magyar korona értékének az elsőbiróság által megítélt összeg kifizetése napjáig bekövetkezett romlása folytán az elsőbiróság által megítélt összeg kétszeresének fizetésére kötelezte. Azonban tekintettel arra, hogy a koronának az értéke a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala óta is állandóan romlott, a felperes a fellebbezési bíróság által megítélt összeget csak akkor kapja meg valorizált értékében, ha azt az alperes bármikor való fizetésekor az ítélet meghozatalakor volt értékében téríti meg — azért a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét olykép kellett megváltoztatni, hogy az alperes a megítélt össze-