Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A részvényjog és a külföldi tőke

12 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tétté minősíteni; hanem a véghatározat eldöntésére váró többre irányuló esetleges jogainak fentartásával tartozott volna a kezéhez jutott összegen az aznapi árfolyamon cseh koronát beszerezni és ezt az összeget követelésének apasztására fordítottnak venni. 8. Ujabb gyakorlat szerint a K. T. 324. §-ának az a rendelkezése, hogy az adós pénzbeli tartozásokat — kivételes esetektől eltekintve — ott tartozik megfizetni, ahol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy lakása volt, — általában minden pénztartozásra, — tehát üzletberendezésnek alperes részére történt szállításából eredő tartozására is vonatkozik. (Kúria P. VII. 2653/1924. sz. a. 1924. nov. 27-én.) Valorizáció. 9. A kártérítésre kötelezett a kárt azon a helyen köteles megtéríteni, ahol a kár érte, ennélfogva abban a pénznemben, mely ott divatozik. '(Kúria P. VII. 2596/1924. sz. a. 1924 nov. 26-án.) Indokok: Nem vitás tény, hogy felperes még 1921. évben az alperes szállitmányozó céget bizta meg bútorainak Budapestről Triesztbe való átszállításával, hogy továbbá alperes a felperes bútorainak tovaküldését elvállalta és azt fuvarozók által saját nevében foganatosította is. A felek között eszerint a K. T. 384. §-a értelmében szállítmányozási ügylet létesült. A fellebbezési bíróság ítéletében tényként az is meg van állapítva, hogy a butorszállitó kocsiba a felperes bútorai össze-vissza rendetlenül voltak berakva rongyok és szalma nélkül, s hogy a butorkocsi padlózatából 6 drb. szeg állott ki, s hogy felperes bútorai részint a gondatlan berakás, részint a bútoroknak a kocsiban kiálló szegekhez történt horzsolódása következtében megrongálódtak, úgyhogy ebből felperesnek mindössze 2342.10 olasz lira kára származott. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy alperes szállitmányozó az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél nem a rendes kereskedő gondosságával járt el, a K. T. 385. §-ának helyes alkalmazásával állapította meg tehát a fellebbezési bíróság az ő kártérítési kötelezettségét. Nem hivatkozhat ezzel szemben az alperes a K. T. 399. §-ára, mely nem a most fennforgó szállítmányozási, hanem a fuvarozási ügyletre vonatkozik. A fentiek szerint jogszabálysértés nélkül, tehát itt is irányadóan mindössze 2342.10 olasz lírában megállapított kár a felperest Triesztben, olasz területen érte. Anyagi jog szerint a kártérítésre kötelezett a kárt azon a helyen, a fennforgó esetben tehát Triesztben köteles megtéríteni, ahol felperest a kár érte. Triesztben a teljesítés helyén az olasz lira van forgalomban. Nem sértette meg tehát a fellebbezési bíróság a K. T. 326. §-át sem azzal, hogy az alperest a 2342.10 olasz lírát kitevő kárösszegnek valóságos olasz lírában való megfizetésére kötelezte, az emiatt is emelt felülvizsgálati panasz tehát szintén alaptalan. 10. A teljesítésben marasztalt fél, még ha a teljesítés lehetetlenülése folytán később kártérítésben is marasztaltatnék, a marasztaló ítélettől kezdve valorizált összegben marasztalandó. (Kúria P. IV. 1317/1924. sz. a. 1924. okt. 30-án.) Indokok: Oly esetben, amidőn az eladó a szerződésben megállapított feltételek mellett az időközben beállott teljesítési lehetetlenülés okából az áru szállítására már nem kötelezhető s emiatt a teljesítésre irányult kérelme eredményre nem vezet, a kétségtelenül szerződésszegő eladó, késedelmének következményeként, az őt arányosan terhelő kártérítésben marasztalandó akként, hogy ezáltal a vevőnek a nem teljesítéssel okozott kára a méltányosságnak megfelelően kiegyenlittessék. Az erre irányult kártérítési igény pedig a K. T. 356. §-ának a peres ügyletre nézve irányadó s érvényben levő rendelkezése szerint abban a különbözetben nyer kiegyenlítést, amely a teljesítés helyén és idejekor a szerződéses és a piaci, illetve tőzsdei ár között mutatkozik. Ezek szerint a fellebbezési bíróság az anyagi jog megsértésével döntött, amidőn a felperest a törvényen alapuló emez igényére nézve kereseté-, vei elutasította. Minthogy pedig tényként lett megállapítva, hogy a szerződéses és a piaci ár közötti különbözet 35,500 koronának felelt meg, ehhez képest a fellebbezési bíróság Ítélete ily vonatkozásban megváltoztatandó s az alperes eme tőke s ennek a kereset beadásától számított törvényes kamatának megfizetésére kötelezendő volt. , Amennyiben pedig az alperes az elsőbirósági ítélet kihirdetése után kártéritő kötelezettségére nézve kétségben nem lehetett, mert a felperes akkor, ha még a teljesítés iránti kérelme mellett kártérítést nem is igényelt, az alperes alaptalannak itélt kifogása elutasítása után már tisztában lehetett azzal, hogy ha teljesítésre nem is köteleztetnék, az esetben kártérítéssel tartozik a felperesnek, ennek dacára a marasztalási összeget a felperesnek ki nem fizette, sem azt olyképen birói letétbe nem helyezte, hogy a felett a felperesnek rendel•kezni módjában állott volna, ehelyett azonban a megítélt összeget visszatartva, azt mint kereskedő üzlete körébe felhasználhatta s nyilván fel is használta, eme fizetési késedelem következményeként pedig a korona értékcsökkenése következtében beállott károsodás az alperes terhére esik, következéskép az azáltal okozott kárát a felperesnek megtéríteni tartozik. 11. Abban az esetben, ha valamely törvényes okból az előbbi állapot helyreállításának van helye, a pénz vásárlóerejének időközben bekövetkezett csökkenéséből előállott kárt az adós tartozik viselni. (Kúria P. II. 727/1924. sz. a. 1924 nov. 13-án.) 12. Nincs oly jogszabály, mely kimondaná azt, hogy a vételárkövetelés valorizált megítélésére vonatkozó kérelem előterjesztése előtti időben beállott koronaromlásból eredő kár meg nem ítélhető. (Kúria P. VII. 1886/1924. sz. a. 1924. okt. 24-én. Ugyanígy P. IV. 1627/1924. sz. a. 1924 nov. 19-én.)