Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A kereskedelmi kézi zálogból való kielégítés előfeltételei

6 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A kereskedelmi kézi zálogból való kielégítés előfeltételei. Irta: Dr. Gaár Yilmos, kir. kúriai biró. A keresk. törv. 305. és 306. §-a értelmében a hitelező a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére Írásbeli szerződés mellett adott kézizálogból előzetes keresetindítás nélkül magát kielégítheti, ha az adós kötelességének kellő időben eleget nem tesz. A 305. §. esetében a kielégítés bíróság utján történik; a 306. §. esetében a birói közbenjárás feleslegessé válik. A 305. §. írásbeli szerződésről, a 306. §. a felek Írásbeli megállapodásáról szól; lényegében ugyanazt jelenti a kettő: a hitelező és az adós megegyező akaratkijelentésének okiratba foglalását. Mégis felmerül a kérdés: az adósnak egyoldalú Írásbeli nyilatkozata arról, hogy kölcsönt vett fel és zálogot adott, tekinthető-e a törvény által megkívánt írásbeli szerződésnek, illetőleg irásbafoglalt megállapodásnak? A joggyakorlat szerint egyoldalú szerződés esetében a kötelezett félnek okiratba foglalt nyilatkozata, ha az a jogosított fél birtokában van, a szerződés létrejöttét bizonyítja, így pl. az örökségről Lemondást tartalmazó írásbeli nyilatkozatnak az örökhagyó, illetőleg jogutóda birtokában létele bizonyítja azt, hogy az örökségről való lemondás az örökhagyóval kötött szerződésen alapszik. A joggyakorlat ezt a magyarázati szabályt kiterjesztette azokra a kétoldalú jogügyletekre is, ahol a szerződés létrejöttéhez nem egyedül a felek akaratmegegyezése szükséges, hanem valamely szolgáltatás megtörténte (reál-szerződés), így a kölcsön vagy a letéti szerződés létrejöttét bizonyítja az adós kötelezvénye vagy a letétet őrző elismervénye s nem kívántatik meg, hogy a hitelező, illetőleg a letevő is írásban nyilatkozzék. Ez alapon a feltett kérdésre azzal felelhetünk, hogy az adósnak a hitelező birtokában levő egyoldalú Írásbeli nyilatkozata megfelel a keresk. törv. 305. és 306. §-ában megkívánt írásbeli szerződésnek, illetőleg megállapodásnak. Mellettünk szól a 306. §. tekintetében megnyilatkozott kúriai joggyakorlat is. A kir. Kúria 1904. évi 1903. v. sz. határozatában kimondotta, hogy a hitelező r. t. alapszabályaiban foglalt bíróságon kivüli kielégítés azért nem volt jogos, mert az adós az alapszabályoknak írásban magát alá nem vetette; vagyis a kir. Kúria azt az egyoldalú alávetést elfogadta volna Írásbeli szerződésnek. A zálogtárgyból bíróság utján, illetőleg birói közbenjárás nélkül való kielégítés további előfeltétele az, hogy az adós kötelezettségének kellő időben eleget ne tett légyen. Itt azután az a kérdés merül fel: elégséges-e, ha az adós a lejáratkor nem teljesített, avagy ezenkívül még szükséges-e az adós késedelmének beállta. A keresk. törv. 305. és 306. §-ai értelmében az adós csak ugy háríthatja el magáról azt a jogi lehetőséget, hogy a hitelező magát a zálogtárgyból perlés mellőzésével birói uton, avagy még birói közbenjárás nélkül is kielégítse, ha kellő időben teljesít, Ha a teljesítésnek meghatározott napon vagy időben kell történnie, akkor a teljesítés csak ugy kellő, ha az adós-a meghatározott napon vagy a meghatározott időnek lejártáig teljesít. Ha ilyen teljesítési határidő kikötve nincs, akkor a hitelező előbb az adóst meginteni tartozik, mert az adós csak ezzel a megintéssel veszi tudomásul, hogy a hitelező most már határozott időre követel teljesítést. A kellő időben teljesítés alatt tehát a most vázolt időben való teljesítés értendő. A A adós, aki a teljesítést eme időpontokban elmulasztja, rendszerint • késedelembe esik; nincs azonban kizárva, hogy az adós a teljesítés idejének elmulasztása ellenére is képes bizonyítani, hogy mulasztása hibáján kivül állott elő. Ha az adós azt bizonyítani képes, hogy a lejáratkor való teljesítés elmaradása az ő hibáján kivül következett be, akkor mentesül ugyan a késedelem fokozottabb jogkövetkezményei alul, vagyis nem felel a késedelem ideje alatt beállt véletlenből eredő kárért, ellenben nem mentesül a teljesítés alól. A lejárt követelést teljesíteni tartozik, amint reá nézve megszűnt a hibáján kivül beállt mulasztást előidéző ok. Az adósnak ez az exculpaciója azonban csak a kötelmi jog terén érvényesülhet; másként áll a jogi helyzet, ha a hitelező zálogjogi biztosítékkal rendelkezik és ebből eredő dologi jogát kívánja érvényesíteni. A záloghitelező a zálogtárgyból magát kielégíteni jogosult, ha az adós a lejáratkor nem teljesít. A záloghitelező nem tartozik vizsgálni, vannak-e olyan körülmények, amelyek az adós késedelmét az ő hibáján kivül idézték elő; illetőleg a záloghitelezővel szemben nem lehet azt a jogos kifogást emelni, hogy a teljesítés elmaradása az adós hibáján kivül következett be; hiszen a hitelező azért kapott zálogjogot, hogy ezt a jógát azonnal érvényesíthesse, ha a lejáratkor a zálogjoggal biztosított követelést nem kapja meg. A magyar polg. törvénykönyv javaslata (607. §.) a záloghitelezőnek a zálogtárgy eladására jogot ad, ha a követelés vagy egy része lejárt. Ugyanígy a német polg. törvénykönyv 1228 §-a. Az adós késedelme .„zálogjog érvényesítésének nem előfeltétele; ezt a német jogirodalom külön ki is emeli azzal, hogy a lejárat és az adós késedelme két különböző jogi fogalom. A keresk. törv. 305. és 306. §-ai esetében is a záloghitelező a lejárat után kielégítést szerezhet a zálogtárgyból, ha az adós a lejárati időben néni teljesített és az adós nem támad-