Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - A valorizációs javaslat

11. sz. KERESKEDELMI JOG 151 tal nehéz vitába szállni. Nyitott ajtókat döngetne az, aki bizonyítgatná, hogy általános magánjogi elvek méltányossági és erkölcsi megfontolások nem nyújtanak alapot arra, hogy az államot csak azért, mert állam, mint magánjogi adóst mentesíteni kell mjnden más adóst hasonló helyzetben terhelő kötelezettségei alól. Behatóbb vizsgálatot és jogászi elemzést igényel azonban a tiszta-pénztartozások nem valorizálásának kérdése. Az indokolás e követelések nem valorizálását mint a pénz kényszerárfolyamából folyó jogi és logikai következménvt állítja oda. Fentebb már rámutattunk arra, hogy ennek az érvelésnek legfeljebb csak de lege lata lehetne súlya, a törvényalkotó azonban régebbi jogszabályokat ép ugy megváltoztathat, mint ahogy fentartja azokat. A törvényhozó szempontjából valamely jogszabálynak csakis helyessége, de nem annak korábbi érvénv"s fennállása lehet a döntő szempont. Meggyőződésem azonban, először, hogy de lege lata sincs a pénz kényszerárfolyamát megállapító pénzjogi szabálynak a neki tulajdonított, a valorizálást kizáró értelme; másodszor, hogy amennyiben valóban az volna a pénz kényszerárfolyamát megállapító szabálynak a helyes értelme, hogy a jó korona a rossz koronával jogilag egyenlő, ugy ez nem csak az u. n. tiszta-pénztartozásoknak, hanem épugy minden egyéb pénztartozásnak valorizálását kizárná. Meggyőződésem szerint, melynek indokolására ezúttal nem térhetek ki, a pénz jogi szabály, nevezetesen a névértéken való elfogadási kötelezettség kimondása már eredetileg is a pénznek csak lerovó, de nem kirovó szerepét szabálvozza. Ha azonban ez a megállapítás nem is volna helves. akkor sem volna alkalmazható a korona^korona elve, ha a pénz értéke 1/14 000 részére csökken, ha megdőlt a pénziogi szabály azon feltevése, boíTv a korona értéke valósággal kb. azonos marad. Az egvenlőség fikcióiának felállítása nvüván a hozzávetőleges valóságos egvenlőség feltevésére támaszkodott és nvilván kölcsönös kapcsolat és kölcsönös feltételezéttség áll fenn a korona=korona elve és a pénzrendszernek többi elvei. így az ércfedezet, a koronavalutának aranvvaluta gyanánt való fentartása között: és nem lehet ennek az összefüggő rendszernek egyik elvét kiszakit<~>ttan fennállónak tekinteti akkor, amikor a többi elv már ré«en megdőlt. A pénz kénys7erárfolvamának szabálya a neki tulajdonított értelemben csak addig tartható fenn. amig a pénzérték valósápban is kb. állandó. Ezt bizonvitiák a múlt és jelen példái is. A pénz története évszázadokra visszamenőleg alig néhány esetét ismeri a pénzérték jelenlegihez hasonló csökkenésének. Amikor azonban ilyen pénzromlás bekövetkezett a múltban, énpen az indokolás adatai szerint mindedkor, így Franciaországban az assignáta gazdálkodás után. Ausztnábau. Poroszországban, az Amerikai E<rvesület Államokban részben alkalmi törvényhozással, részben a bíróságok pvakorlatával a magánio.<?i tartozások a valorizálás elve szerint rendeztettek. Túltettük magukat ma is a ma"ánio<?i viszonyok rendezésében a kénvszer-árfolvíimnak elvén Németország, Lengyelország és Danzig. va»v!s mindazok az államok, amelvekben a valorizálás kérdése átfogó szabályozást nyert. Ha azonban a fenti megállapítások tévesek volnának, akkor de lege lata semmit nem lehetne valorizálni, akkor az összes segély-útirányok, amelyeket a jogászi éleselméjüség évek óta a valorizálás elérésére kieszelt, zsákutcába vezetnének. Nem lehetne valorizálni kártérítési és vétkességi alapon, mert, ha a jog szempontjából a korona^korona, ugy nincs jogi értelemben vett kár, és igy vétkesség esetén sem lehet kártérítés. Nem lehetne valorizálni a célkötelmek körében sem, mert az ügylet célja csak kétség esetén lehet értelmezés alapja, hézagpótló szereppel bírhat az ügyleti tartalom megállapításánál, de nem nyerhet olyan jelentőséget, hogy megdöntse az ügyletnek világos, kifejezett megállapodásait és különösen nem vezethet arra, hogy az adós az elvállalt és világosan meghatározott kötelezettség sokszorosának fizetésére szoríttassák. Nem lehetne valorizálni, amint mindezt dr. Nizsalovszky is meggyőzően kifejtette, jogtalan gazdagodás cimén sem. mert mihelyt a törvény jogosítja fel az adóst, hogy a jó korona helvett rosszal fizessen, a gazdagodás nem jogalapnélküli. De nem nyújtana alapot a valorizálásra dr. Nizsalovszky konstrukciója, nevezetesen a bona-fidei és stricti iuris oblagációk szembe-állitása sem. mert ha a kényszerárfolyam elve áll, a névértéknek megfelelő papírkorona összeg lefizetésével a szolgáltatás mértéke teljesen betelt, a korona értékcsökkenésére való tekintet nélkül, a követelés névértéken perpetuálódott és igy sem a szolgáltatás tárgvának határozatlanságáról, sem a határozott mérték megállapodás-ellenes sokszoros felemeléséről nem lehetne szó. Más szóval a kényszerárfolyam elvén az összes fentebbi gondolatmenetek ereje megtörik, ha a kényszerárfolyam szabálya olv értelemben kötelező szabálv. amint azt az Indokolás vallja, akkor ép ugy kötelez a vételár-követelés, mint kölcsön és minden más tekintetében. Valorizálni itt is, ott is csak a korona=korona elv feláldozása árán lehet. Vagyis nem a valorizálás függ attól, hogy kiteried-e a kérdéses követelésre a pénz kénvszerárfolyamának elve, hanem megfordítva, aszerint, hogy egy követelést akarunk-e valorizálni, va^v sem, egyszer operálunk a kényszerárfolvam fikciójával, másszor kifelejtjük azt következtetéseinkből. A tiszta-pénztartozások tekintetében is, ép ugy a valorizálás kérdésében általában, csakis gazdasági és jogpolitikai megfontolásoknak lehet de lese ferenda döntő súlyuk, és jogászi okfejtésekkel a nem valorizálást alátámasztani megíívőzően nem lehet. A gazdasági vizsgálódás alapiára helvezkedve azonban meg kell állapítani, hagv a felek vagyoni helyzete, teherbiróképessége, az adós gazdagodása, a koronaromlással való védekezés sikere, vasv sikertelensége szempontiából, esvszóval mindazon szempontokból, amelyek a kérdés megítélésénél reális sulival bírnak, esészen közömbös, hogy valamely követelés a tiszta-pénztartózások kategóriájába tartozik-e vagv sem. Talán elég e tekintetben néhánv példát szemüsvre venni: A) Hitelbe vásárolt cséplőgépet, B) pénzt vett kölcsön a vásárlásra és ezzel fizette ki a gépet. Vagv: A) az ingatlan vételárának egyrészével bekebelezés mellett az eladónak maradt adósa. B) a vételárba betudandólag átvállalta az