Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

142 KERESKEDELMI JOG 10. sz. maztatott jelen perbeli kárigényét birói uton nem érvényesítheti, hanem csakis az általa előre lefizetett vételárösszeget követelheti vissza az I. rendű alperestől, mint eladótól és a II. r. alperestől, mint szavatostól. Téves azonban a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperesnek a vételár átértékelt összegére van jogos igénye, mert a valorizáció lényegében a kártérítés tekintete alá esik, már pedig a tiltott ügyletből kifolyóan kártérítés sem követelhető. Az alpereseket a vételárnak valorizált értékben való visszafizetésére kötelező fellebbezési birói Ítéleti rendelkezés tehát sérti az anyagi jogot. 147. Nincs olyan jogszabály, hogy valamely lejárt követelés valorizált értékben való megítélésének csak a valorizációs igény támasztásának időpontjától van helye; a kérdés mindig az, hogy fenforognak-e a lejárt és a valorizált értékben megítélni kért követelés átértékelt megítélésének az előfeltételei vagy nem? (Kúria P. VII. 1305/1925. sz. a. 1925. szept. 18.) Indokok: A Pp. 534. §-a értelmében ehelyütt is irányadó tényállás szerint az alperes által a kereseti áruért a lejáratkor felajánlott megállapodásszerű vételárat a felperes — fentartással — elfogadni hajlandó volt, de éppen mivel erre csakis a kereseti többköveteléséhez való jogának fentartásával volt hajlandó; ezért az alperes az általa már felajánlott fizetést megtagadta. Minthogy azonban a felperesnek, habár csak vélt többköveteléshez való jogának fentartása kétségtelenül szabadságában állolt és ebből az okból a már felajánlott fizetésnek megtagadásához az alperesnek jogos indoka nem volt, ezért a felajánlottnak megfelelő összegű lejárt tartozásának megfizetésében való késedelme, arra való tekintettel is, hogy ezt a pénzt, mint kereskedő üzletében gyümölcsözőleg hasznosíthatta, már a közönséges fizetési késedelmet meghaladóan olyan mérvűén vétkesnek jelentkezik a fenforgó esetben, amely a kir. Kúria erészbeni állandó joggyakorlata értelmében a lejárt követelésnek valorizált értékben való megítéléséhez kellő alapul szolgál. Minthogy azonban másfelől a felperes avval a magatartásával, miszerint az utóbb alaptalannak bizonyult többköveteléséhez való jogát kívánta fentartani és avval a jogellenes igényével maga is előidézője volt annak, hogy az alperes a már megtett fizetési készséget visszavonja; mert enélkül a felperest jogosan megillető teljes vételárösszeget az alperes — a nem vitás tényállás szerint — megfizetni hajlandó volt, ezért a kir. Kúria a fenforgó esetben azt találta méltányosnak, hogy a magyar koronának a fizetésnek kellő időben történt felajánlása időpontjától kezdődően beállott értékcsökkenéséből származó kárt a peres felek egyenlő arányban viseljék. 148. Fizetési késedelmet meghaladó vétkesség fenforgásának megállapítása azon alapon, hogy a vevő az áru birtokában, melyet üzlete céljaira felhasznált, s a korona rohamos romlásának kihasználásával jogtalanul nagy vagyoni hasznot szerzett. (Kúria P. VII. 1732/1925. sz. a. 1925. okt. 1-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint alperes a vételárat a számla vételekor, vagyis 1923. évi június hó 8. napján tartozott fizetni; nem vitás, hogy alperes 1923. évi június hó 29. ós július hó 8. napján a számlaösszeg szerinti értéket felajánlotta ugyan, de tényleg sem akkor, sem azóta meg nem fizette. A kir. Kúria gyakorlata szerint készpénzkövetelés valorizációjának az a feltétele, hogy az adóst a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terhelje. A jelen esetben az alperesnek vétkessége abban a magatartásában állapítandó meg, hogy az áru birtokában, amelyet nyilván üzlete céljaira felhasznált s értékesített, vételár fizetési kötelezettségének beállta után a magyar koronának bekövetkezett rohamos értékromlását iparkodott kiaknázni, ami által magának jogtalan hasznot szerzett, felperest pedig jogos követeléséhez jutásában gátolta s ezzel megkárosította. Ezért a fellebbezési bíróság a kereseti készpénzkövetelésnek valorizáltan történt megítélésével anyagjogi szabályt nem sértett s az emiatt emelt alperesi panasz alaptalan. 149. Az előleg teljes mértékben valorizáltan fizetendő vissza — és pedig a visszafizetési késedelem beálltától kezdve. (Kúria P. VII. 3865/1925. sz. a. 1925. szept. 15.), Indokok: A m. kir. Kúria feloldó végzésével irányadónak vett tényállás szerint a felperes a visszakövetelt előlegre megfelelő ellenszolgáltatást nem kapott, az alperes tehát ezt az összeget viszsízatériteni tartozik s csak az a kérdés, hogy joga van-e felperesnek az előleg valorizálását követelni s mily mérvben? Erészben a perdöntő kérdés az volt, hogy az alperes a vételárelőlegnek ki nem egyenlített részét a felperesnek felajánlotla-e? A fellebbezési bíróság által megállapított s a fentiek szerint irányadó tényállás szerint, az alperes az előleg felajánlását nem bizonyította és csupán az nyert bizonyítást, hogy az E) alatti levéllel a bécsi H.-cég ajánlott fel a felperesnek 15,000 osztr. koronát, tehát a felperes jogos követelésénél jóval kisebb összeget. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes az E) alattival felajánlott fizetést, mint meg nem felelő teljesítést elfogadni nem tartozott; és megfelelő indokai alapján helyes az a döntése is, hogy az alperes a vételárelőlegnek ellenszolgáltatással nem fedezett részét valorizálva tartozik visszafizetni. Azonban a valorizálás időpontját illetően nem fogadható el a fellebbezési bíróság döntése. Az alperes ugyanis mindaddig, nem volt késedelemben, amig a felperes az előleg visszafizetésére fel nem szólította; becsatolt levelezés szerint pedig a felperes, aki előzetesen csak általában a kára megtérítésére hívta fel az alperest, az előleg visszafizetését kifejezetten az 1918. december 21-iki levelében követelte először. Az alperesi tehát ekkor tartozott volna legkorábban az előleget visszafizetni s késedelme folytán azt ebben az időpontban volt értékében köteles megtéríteni; viszont az akkori értéket nem a fellebbezési bíróság által meghatározott 50 százalék, hanem 100 százalék erejéig tartozik megtéríteni, mert a felperes csak igy kapja meg azt az értéket, amelyhez a jelzett időpontban joga