Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

10. sz. KERESKEDELMI JOG 139 volna és igy ebből alperesre kár, felperesre előny nem hárul. Alaptalanok tehát az alperes felülvizsgálati panaszai. De alaptalanul panaszolja felperes is elutasitását. Ugyanis a fent kifejtettek szerint dijázásból nemcsak az vonandó le, amit a munkavállaló költségben megtakarít, hanem az is, amit munkaerejének egyébkénti értékesítése által szerez, vagy nehézség nélkül szerezhetne. Már pedig figyelemmel arra, hogy az 1923. szeptember 24-én elvállalt és szeptember 25-én megkezdett munkát alperes már 1923. évi október hó 3-án beszüntette és ekként felperes munkaereje igen rövid ideig tartó lekötés után felszabadult; nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn ennek a körülménynek is méltatása mellett a Pp. 271. §-a értelmében felperes megtérítendő elmaradt hasznát a tiszta haszon háromnegyedrészében állapította meg. Az 1923:XXXIX. t.-c.-nek 3. §-a oly esetben, ha a valorizálás itéletileg állapíttatott meg, a 2. §. 1. bekezdésében foglalt teljes kártérítés megítélését kizárja és csak az idézett §. 2. bekezdésében foglalt mérsékelt kártérítés megítélését engedi meg, amelyet azonban a bíróság a törvényes kamat erejéig mérsékelhet. Minthogy pedig felperes követelésének teljes átértékelésével a pénz értékromlásáért már teljes megtérítést kapott: nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn az átértékelt összeg után csak a törvényes kamatot ítélte meg. 139. Anyagi jogszabály, hogy a szerződés teljesítésének elmulasztása a teljesités követelésére alapit meg a másik szerződő fél részére igényt és hogy az a teljesités akkor is követelhető, ha a felek a szerződésben a kötelezettség elmulasztásához mellékszolgáltatások adását (kamat), avagy pedig a szerződés hatályvesztését rendelték is következményül. (Kúria P. II. 1175/1925. sz. a. 1925. okt. 7-én.); 140. Az irányadó anyagjogi jogszabályként helyesen alkalmazott, az országbírói értekezlet által fentartott. 1852. évi november hó 29-én kelt u. n. ősiségi nyilt parancs 19. §-a az általános polgári törvénykönyv hatálybalépte után kötött azokat a szerződéseket, amelyekkel a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított fekvő jószág haszonvétele engedtetik át, érvényteleneknek (semmiseknek) nyilvánitotta. Ez az érvénytelenség nemcsak a telekkönyvi bejegyzésekre vonatkozik, hanem az ingózálogra is vonatkozik. (Kúria P. II. 1057/1925. SE. a. 1925. szept. 24-énJ Indokok: Peres feleknek a fellebbezési bíróság ítéletében meg nem támadottan ismertetett, az A) alatti kölcsönkötelezvényen alapuló az az ügylete tehát, amellyel a 600,000 K kölcsönt 1923. évi április hó 12-én felvevő adós (alperes) a felperes hitelezővel szemben a legkésőbb 1923. évi október hó 1-én visszafizetni kötelezett kölcsön kamatai fejében használatra 2 kat. hold 1430 négyszögöl területű szántóföldjét bocsátotta át, mint a fenti törvényes tilalomba ütköző, semmis. Ezt az elvet a fellebbezési bíróság felperes hitelezőnek a felülvizsgálati kérelemben is fentartott ellenkező jogi érveléseivel szemben, amellyel azt vitatta, hogy a tilalom csak a zálogjog telekkönyvi bejegyzésére vonatkozik, helyesen mondotta ki. A semmiségnek a fellebbezési bíróság által is helyesen megvont jogi folyománya, hogy ebből a tiltott ügyletből jogokat senki nem érvényesíthet, az előbbi állapot állítandó helyre, alperes a 600,000 koronát, felperesi pedig az elzálogosított ingatlant tartozik visszabocsátani, felperes a meg nem támadott tényállás szerint az ingatlant a termés beszedése után, 1923. évi gazdasági év elteltével valóban vissza is bocsátotta, az alperes adós pedig legutóbb a 13. alszámu tárgyalási jegyzőkönyv szerint a 600,000 korona tőke és törvényes kamatai megfizetésére késznek nyilatkozott, a fellebbezési bíróságnak ily értelmű döntését elfogadta. A törvény által kifejezetten tiltott, semmisnek nyilvánított ügyletnél annak a közerkölcsi felfogásba ütköző jellegénél fogva nem teljesíthető, a fentebb már előrebocsátott, a felperes felülvizsgálati kérelmében is előterjesztett az a kérelem, hogy a kir. Kúria a 600,000 K tőkét és kamatait az 1923. évi április hó 12-én (a kölcsönadás napján) jegyzett zürichi árfolyam mellett átértékelje ^valorizálja), kiemelve azt is, hogy felperes az 1923. évi gazdasági évben a közel három hold területű ingatlan termésének beszedése, tehát a kölcsöntőke többszörösére rugó s igy túlságos előnyök élvezete által magát a korona elértéktelenedésének kockázata ellen különben is biztosította volt. Kamat. 141. A szerződés szavaival szemben haszonrészesedés helyett kölcsön megállapítása s az uzsoratörvény alkalmazása. (Kúria P. II. 803/1925. sz. a. 1925. szept. 3-án.) Indokok: A kir. Kúria alaptalannak találta felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy a fellebbezési bíróság az okiratok értelmezésére irányadó anyagjogi jogszabályok megsértésével utasította el felperest az A. alatti okirat szerint kölcsönvett 77 q búzán felül kikötött 38 és fél q búzamennyiség iránti keresetével. A peres felek jogviszonyát szabályozó, sem az alaki valódiság, sem a tartalmi valóság tekintetében nem kifogásolt A. alatti okirat szerint az alperes bánya- és malomtulajdonosok 1923. évi december hó 4-én a felperes földbirtokostól 77 q búzát vettek kölcsön, alperesek a 77 q buza ellenében 1924. évi április hó 20-ig — tehát 4V2 hónapon belül — 115.5 q búzát voltak kötelesek viszszaszolgáltatni. A 77 q-án felül jelentkező 38V2 q buza jellegére nézve az okirat hangsúlyozza, hogy ez az összeg a felperest, az A.-ban megjelölt bánya- és malomüzemekben elérhető ((haszonrészesedése címén illeti és pedig tekintet nélkül az üzemekben elért nyereségre, ugyanis ezt a kölcsönt az A. alatti I-ső pontja szerint felperes az alpereseknek azért adta, hogy ezzel az alperesek ugy a kőszénbánya üzemének, mint két malmuk fejlesztését és folytatását, a kőszénbányához tartozó iparvasufc kiépítését lehetővé tegye. Az 1877. évi VIII. tc.-nek a fellebbezési bíróság által is helyesen felhívott 2. §-a értelmében az adós által a hitelező részére a tőke visszafizetésén, illetőleg visszatérítésén kivül vállalt min-