Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

134 KERESKEDELMI JOG 10. sz. solt toldás tiszta pleonasmus volna. Mi egyéb célja lehet annak, aki az'ért vesz meg valiamely árut, hogy azt tovább eladjla, viagy ugy vállalkozik valaminek szállítására, hogy azt mástól majd cisak ezután fogja megvenni, mint az, hogy azon keressen. Megkonstruálni is nehéz volna más szándékolt. De ha mégis lehetnének ilyen eseltelk, azon egy eset kedvéért, amely millió eset közül előfordulhat, talán mégsem indokolt törvényt alkotni. Tanulságos a reform szükségessége szempontjából az a további ismertetés, hogy a 262. szakaszt nem kívánja megváltoztatni. Ma, amikor az ingatlanok majdnem oly mértékben tárgyai a forgalomnak, különösen a városi ingatlanok, beletörődik a régi helyzetbe, amelyet kezdettől fogva nemcsak a tudományos birálat nem helyesel, de a birői gyakorlat sem volt képes radikálisan megváltoztatni. Pusztán azt az enyhítést tette, hogy magyarázat utján konkrét esetekben ugy értelmezte e szabályt ,hogy a szerződésnek az ingatlan csak közvetett és nem közvetlen tárgya. Beletörődik a 264. szakaszba is, amelyben a gazdaközönség legsúlyosabb sérelmét látta. A nehézséget a 273., 346. és 347. szakaszok megfelelő átalakításával véli elérhetni. Amint azonban fentebb már kimutattuk, ilyen nehézségek egyáltalában nincsenek, mert amit egyrészt maga a kötbér kérdése egyáltalában nem gyakorlati nemkereskedők közt, másrészt a birói praxis letörte ugy ennek, mint a leggyakorlatibb másik két rendelke zésnek éleit, az ismertetett birói álláspont következetes keresztülvitele által. Nem érdektelen a sérelmesnek vélt egyoldalú kereskedelmi ügyletek szigorával kapcsolatban felhozottakra Nagy Ferenc kézikönyvének megjegyzéseit szembeállítani. Eszerint az ellenkező szabályozás végzetes következményekre vezetne, mert azzal járna, hogy ugyanazon jogviszonyban az egyik féllel szemben az általános magánjog, a másik féllel szemben pedig a K. T. ettől eltérő szabályait keilene alkalmazni. Korántsem állítjuk, hogy a többször emiitett cikkben felsorolt intézmények uj és kimeritő szabályozás nem volna értékes feladat. Ezek az intézmények azonban gyakorlati fontosságukban olykor túlbecsültek, másfelől pedig a kialakult gyakorlat folytán az eddigi törvényi szabályozatlanság hiánya nem igen érezhető. így gyakorlati szempontból nem tulajdonítunk a csendes társaságoknak akkora fontosságot, mint aminőt a reformerek tulajdonítani látszanak. Anélkül, hogy magával e kérdéssel részletesebben kívánnék e helyütt foglalkozni, joggal vélem következtetni, hogy a hozandó szabályok legnagyobbrészt diszpozitiv erejűek, mert a felek ilyen és hasonló jogviszonyokban maguk állapítják meg esetről-esetre követendő magatartásuk zsinórmértékét. Egyébként nem volna semmi akadálya annak, hogy a csendes társaságot a korlátolt felelősségű társasággal egy törvényben szabályozzák. A többi részletkérdéssel itt nem kivánok foglalkozni. A K. T. félszázados jubileumának ünnepétől rövid idő választ el immár bennünket. Nem szabad, hogy ez az ünneplés a gyászszertartás jelében tartassék meg. A kereskedelmi törvényre gazdasági életünkben még nagy feladatok várnak; nem szabad ötvenesztendős születésnapján koporsóba kerülnie. A kényszeregyezségi eljárás reformja. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. A kényszeregyességi eljárás helyzet-szignaturáját mi sem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy a törvényszéknek ama folyosója nyüzsög naponta, reggeltől délig ügyvédektől és felektől, hol a kényszeregyességi ügyeket tárgyalják s hogy a törvényszék u. n. nagy tárgyalási termei napról-napra ez ügyek számára vannak lefoglalva. S minthogy ezek az ügyek szaporodtak el leginkább, csak sajnálatosan «természetesnek» kell vallanunk, hogy a kényszeregyességi ügyek referenseinek számát — persze financiális okokból — nem szaporították, ami az ügyek elintézésének rovására megy — objektíve és szubjektive egyaránt. A gazdasági krizis egyre nagyobb hullámokban dagadván és egyre nagyobb számban szedvén áldozatait, a kényszeregyességi eljárás sebei is kezdenek mind több és több helyen kifakadni, úgyhogy ma-holnap félő, hogy már az operativ beavatkozás is el fog késni. Ezért is csak elismeréssel adózunk az igazságügyi kormánynak, mely kilátásba helyezte, hogy a reform érdekében sürgősen értekezletet hiv össze, azon az összes felmerülő kívánságokat meghallgatja és lehetőleg figyelembe veszi. Előzetes elismerésünket azonban a jogos kivánságok utólagos teljesítésének reményében fejezzük ki. Minden tekintetben figyelembe méltó dr. Sebestyén Samunak, a Jogtudományi Közlöny 19. stb. számaiban megjelent cikke, mely az elmélet és gyakorlat emberét egyaránt dicséri. A kérdés, különösen ma, midőn adott törvénnyel állunk szemben, főleg gyakorlati. Ezért is helyesnek és szükségesnek tartottuk, hogy a gazdasági élet és különösen a kereskedelmi érdekek kiváló ismerőjéhez, dr. Schreyer Jakab udv. tanácsos úrhoz forduljanak, aki mint a Hitelezői Védegylet volt irányitója s a Magyar Kereskedelmi Csarnok éltető feje egyrészt, s mint a kényszeregyességi eljárásról szóló törvény egyik szülőapja egyaránt hivatott arra, hogy e kérdésben véleményt mondjon. Dr. Schreyer szerint a kérdés megoldása kétféleként lehetséges. Van egy gyors segély és egy végleges rendezés. Szerinte a mai kényszeregyességi eljárás nem vált be ós leghelyesebb volna a Végrehajtási és a Csődtörvények korszerű átreformálása utján a kény szer egyességet a Csődtörvény keretein belül megoldani. Lehetetlen helyzetbe jutottak a hitelezők a végrehajtási eljárás mai kezelése mellett. Midőn egy végrehajtási kérvény elintézése hosszú heteken át tart, midőn árveréseket sem kitűzni, annál kevésbé megtartani nem lehet, akkor