Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

9. sz. KERESKEDELMI JOG 127 feltűnően hanyatlott, kétségtelen, hogy az az öszszeg, mely az ingatlan ellenértéke fejében az ügylet megkötésekor meghatároztatott, ma már számszerűleg sem felel meg a felek által az ügyletkötéskor szem előtt tartott értéknek. Nem változtat ezen az sem, hogy alperes a kikötött fizetési napon: 1922 december 15-én az ingatlan vételárát névértékben felajánlotta és azt annak visszautasítása után birói letétbe helyezte; mert ez az összeg az eredeti vételár értékének többé meg nem felelvén, azt felperes a tartozás felajánlott teljes kiegyenlítése gyanánt elfogadni nem volt köteles és igy azt jogosan utasíthatta vissza. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn alperes vételártartozásának megfelelő átértékelését megállapította. A marasztalási összeg kiszámítását — melyből 10,000.000 K-át el is ismert — alperes csupán abból az okból támadta meg, hogy felperes kárenyhítő kötelességének elmulasztása miatt ö kárt a fellebbezési bíróság meg nem osztotta. Ez a panasz sem helytálló; mert az A. alatti iszerződés szerint alperes a vételár korábbi elfoga, dását nem kívánhatván, felperes a netán feljánlott vételárat lejárat előtt nem volt köteles elfogadni és ekként ezzel a visszautasítással kárenyhítő kötelességet nem sértett. Alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett azt az uj előadását, hogy felperes a vételár feléhez még az 1920. évben hozzájutott oly módon, hogy zálogjogára engedélyezett alzálogjog alapján egy banktól ily összegű kölcsönt vett fel, melyet nem kell valorizál tan visszafizetni: a Pp. 535. §-a értelmében nem lehetett figyelembe venni. Ezek alapján alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és a Pp. 543 §-a értelmében a sikertelen jogorvoslattal okozott költségben marasztalni kellett. 130. 40%-os valorizáció és törvényes kamat megítélése. (Kúria P. IV. 3405/1924. sz. a. 1925 jun. 30-án.) Indokok: Részben alapos ellenben felperesnek a valorizáció mellőzése miatt emelt panasza; mert habár a per adatai szerint felperes túlzott, nagy részben alaptalannak bizonyult kárigénnyel lépett fel és ebből folyóan a kir Kúria is osztja a fellebbezési bíróságnak azt a felfogását, hogy alperes a kárösszeg birói megállapításáig a fizetést jogosan tagadhatta meg, ámde a bizonyítási eljárás befejeztével és az elsőbirói Ítélet hozatalával az alperes kártérítési kötelezettségének terjedelmét már világosan felismerhette; ettől az időponttól kezdődően tehát vétkes fizetési késedelem terheli és igy a korona időközi romlásáért felel. A valorizálás mértéke tekintetében azonban csak részben találta a kir. Kúria felperes igényét teljesíthetőnek. Ugyanis a pénz időközi romlása nem vezethető vissza egyedül az alperes fizetési késedelmére, hanem oka az általános gazdasági romlás, tehát az alperes terhére meg nem állapitható különös körülmények hiányában a pénz értékének a romlása nem róható kizárólag az alperesre és pedig annál kevésbé, mert egyfelől az államvasutakat terhelő nagyszámú kártérítési követelés teljes felértékelése ezen közérdekű intézmény anyagi romlására vezethetne, másrészt közismert dolog, hogy rendszerint a hitelező sem volt abban a helvzetben, hogy követelését, még ha idején meg is kapta volna, annak teljes értékben fenmaradását megóvhatta volna. Mérlegelve az emiitett körülményeket, a m. kir. Kúria méltányosnak Ítélte, hogy alperes az adott esetben a koronaromlás kárát csak 40% erejéig viselje. Ami végül felperesnek a heti 2%-os kamat megítélésére irányuló kérelmét illeti, ezt a m. kir. Kúria elutasította azért, mert a követelésnek valorizáltan megítélése esetén a bíróság megítélésétől függ az 1923.XXXIX t.-c. 3. §-a értelmében az, hogy e szakasz rendelkezései keretében mily mértékű kártérítést lát helyénvalónak, már pedig adott esetben a m. kir. Kúria nem látja indokát, hogy az eredeti értékeléssel visszatéríteni rendelt összeg után a törvényes kamaton felül kárpótlás is ítéltessék meg a felperes részére. 131. 40% valorizáció. (Kúria P. IV. 7134/1924. sz. a. 1925 jun. 23-án.) Indokok: Minthogy azonban a felperes még a fellebbezés során is ragaszkodott a megítéltet lényegesen meghaladó s alaptalannak bizonyult teljes kereseti követeléséhez s igy a per elhúzódására s ezzel egyúttal a jogos igénye kielégítésének eltolódására maga is okot szolgáltatott; minthogy továbbá nincs adat arra, hogyha a felperes jogos igénye annak idején kiegyenlítést nyer, az az ő birtokában teljes értékét megőrizhette volna, avagy hogy az az alperesnél konzerválódott volna: mindezekhez képest a m. kir. Kúria azt látta helyénvalónak, hogy az alperest a keresettől beállt különbözet 40%-ának megtérítésére kötelezze. 132. Kárkövetelés valorizációja csupán alperes vétkességének beálltától kezdve követelhető. (Kúria P. II. 1067/1925. sz. a. 1925. szept. 3-án.); Indokok: A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint kárkövetelés valorizációja is csak a fizetési késedelmet meghaladó vétkesség esetén foghat helyt, következőleg felperes kárkövetelése csak attól az időponttól kezdve valorizálható, amikor alperesnek a valorizálás előfeltételét képező vétkessége beállott. A jelen esetben felperes eredetileg keresetét a felek közt létesült adásvételi ügylet teljesítése iránt indította és csak a per folyamán, az 1923. évi augusztus hó 23. s illetve 1924. évi január hó 5-iki elsőbirósági tárgyaláson igényelt a teljesítés meg nem ítélése esetére kártérítést anélkül, hogy annak összegét számszerűleg megjelölte volna. A kár összege tehát birói megállapítástól függött s annak összegszerűsége a meghallgatott szakértő véleménye alapján az eljárt elsőbiróságnak 1924. évi március hó 31. napján kihirdetett Ítéletével állapíttatott meg s vált alperes előtt ismertté. Ezen időponttól kezdve alperesre nézve beállott a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkesség, mert ezután már jogos alap nélkül védekezett és kérte felperesnek keresetével leendő teljes elutasítását s igy az általa megtérítendő 443,835 korona kárösszeg is csak ettől az időponttól valorizálható. 133. Állandó birói gyakorlat szerint valorizációnak csak a kereset beadásától van helye, hacsak