Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

122 KERESKEDELMI JOG 9. sz. ha a hitelező olcsóbban szerezte a jogot, mint amennyit akkor ért: ugy ez a kevesebb. (§ 2.)11 Aki tehát egy 1000 aranymárkáról szóló jogot akkor szerzett, mikor a márka már csak egytizedét érte, és nem is 100, hanem csak 85 arany márka akkori értékét adta érte: az nem 1000, nem is 100, csupán 85 aranymárka alapulvételével igényelheti most a maga javára a felértékelést.12 13 Ugyanaz a jog annál kevesebbet ér, minél később szerezte a mostani jogosult.14 Ennek enyhítésére szolgál aztán a nern-spekulativ szerzőknek olyatén privilegizálása, hogy részükre az az érték szolgál alapul, amely az elődjük szerzése idejében létezett: pl. az örökös javára az örökhagyó általi szerzés irányadó stb. (§ 3. Abs. (1), 2—11. pontok; a felsorolás igen érdekes).15 Előállhat az a kuriózum (§ 17.), hogy az utolsó szerző ugyan csak a maga szerzése alapján járó kisebb felértékelési összeget kapja, de viszont az adós nem szabadul a differencia alól, hanem a mostani jogosultnak elődje16 követelheti azt rajta: vagyis egyugyanazon jogot, volt értékének különböző darabjaiban több, egymást követett hitelező javára valorizálják. Férfiasan levonja a törvény annak a ténynek a konzekvenciáit, hogy maga a német jog sem ért el a pénzromlásos folyamat alatt a helyes, valorizációs állásfoglalásig, hanem a Mark ist Mark tévedését tartotta. Aki idegen vagyon kezelésében vagy jogi tanácsadásban alkalmazkodott ehhez, azt nem lehet felelőssé tenni, amiért nem tudta előre, hogy lesz felértékelés (§ 79.), de viszont — legalább is részben — a hitelezőknek sem kell megszenvedniök azért, hogy nem voltak próféták. T. i. nemcsak a még fennálló igények valorizáltatnak és nemcsak azok, amelyeknél a hitelező az elértéktelenedett fizetést csak jogfenntartással fogadta el (§ 14.), hanem felélednek azok is, amelyeknél a fizetést fenntartás nélkül felvette, feltéve, hogy 11 A törvény nem egészen igy stilizál. Ismétlem: nem szándékom ugy adni a német törvényt, ahogyan közvetlen praxis céljára hazai törvényeinket tanuljuk. 12 Mondjuk egyszerűen: csak a 85 márka 25%-át fogja kapni. ls A jogtechnikai alap kiváló: a törvény az aranymárka-szemléletre helyezkedik (illetve tabellája révén beleolvasztja ebbe a belföldi vásárlóerő szempontját is), tehát megadja az állandó értékhordozót és annak zavartalan kezeléséről gondoskodik a tabella által. Semmi technikai homály avagy határozatlanság. 14 Ki vannak véve a bemutatóra szóló és a forgatható papirok (§ 2. Abs. 2.); amelyek eredeti értékükben szolgálnak a felértékelés alapjául, akárhány kézen mentek át. Ezeknek rendeltetése, hogy kézről-kézre menjenek; részben nem is igen lehet a szukcessziókat kimutatni, tehát nem büntetik megszerzőiket. 15 A hitelezők egyes kategóriának ilyetén és másfajta privilegizálásához cf. pl. § 5., Abs. (2), § 10., § 11., § 17., § 27. Abs. (3), § 38., § 57. Abs. (1), § 58. 12. p., § 63. Abs. (2) és (3), § 65., § 66. Abs. (2). 18 És esetleg tovább: ennek elődje is stb. sorozatosan. Cf. § 18., Abs. (2) és § 21. ez 1922 jun. 15-ike után történt (§ 15.).17 18 A valorizáció visszaható alkalmazását az sem zárja ki, ha jogerős Ítélet van az ügyben, mely a felértékelési kérelmet elutasította (§ 68. Abs. 2.), sőt elvileg nem zárja ki még a felértékelés tárgyában (1922 június 15.-e után) kötött egyezség sem (§ 67. Abs. 2.). A jelzáloggal megerősített követelések (II. fej.) olyként értékeltetnek fel, hogy a dologi jog az alap-aranyértéknek 25%-ára emelkedik.19 A felértékelt dologi jog megtartja rangsorai (§ ().). Tehát a hátulsobb telekkönyvi jogosultaknak tűrniük kell, hogy elébük most ilyen nagyobb teher resurgál, bár esetleg akkor, amikor ők hiteleztek, sokkal kisebbnek látszott20; sőt még azt is tűrniük kell, hogy a tulajdonos az elülső jog értékének még további 25%-áról is diszponáljon a telekkönyv-bon (§ 7.), azaz összesen az előttük levő jog eredeti értékének a fele juthat eléjük. A tulajdonosnak biztosított ezen jogban a mezőgazdasági és egyéb ingatlanhitel elősegítésének német példáját látjuk. Ami a jelzáloggal fedezett személyes követelést illeti, elvileg az is 25%-ra valorizálódik (§ 9.) 21, de ez már esetleg felemelhető22 «az általános szabályok szerint», ha bizonyos privilegizált fajta hitelezőt23 illet, pl. akkor is, ha ugyanazon ingatlan hátralékos vételárából áll a követelés (§§ 10., 11.). A hitelezőnek a felemelést, az adósnak a leszállítást (utóbbi 10% erejéig, azaz: le 15%-ig, a dologi jogra is lehetséges, § 8.) adott határidőben kell 17 Vagyis a törvény ott látja a pénzértéktelenedés tűrhetetlenné válását, amikor már a papirmárka kb. lW/o alá sülyedt. Jogfenntartás csak az ennél kisebb veszteség elhárítására volt szükséges (azaz ha régebben, ennél még értékesebb márkával fizettek). Nálunk ez nagyjából ugy hangzana, hogy a Hegedüséra végétől már olyan rossz "volt a pénzünk, hogy nem kellett jogfenntartás, anélkül is fennmaradt a valorizációs igény. — A fenntartáson alapuló, ex creditoris voluntate visszahatás mindenképp megáll; a fenntartásnélküli, ex lege visszahatásnak vannak kivételei: elmarad, ha az adósra túlságosan méltánytalan lenne. § 15., 2. mondat. 18 A visszaható valorizációt a törvény a jelzálog fejezetében dolgozza ki, de kiterjeszti a többi követelési fajra is: pl. §§ 31.. 32.. 35.. 45., 49., 53., 57., 58. 3. p. V. 60., 63. 10 § 4. Többre akkor sem, ha a személyes jog igen. De persze kevesebbre, ha a személyes jog valamely okból kevesebbre valorizálódik, igy pl. a §§ 33., 51., 65., 66. eseteiben. 20 Ezek tehát hiába bíztak abban, hogy nem lesz felértékelés. Kivéve, amennyiben a III. Steuernotverordnung-ban biztak: az ezzel qualifikálódó jóhiszemű szerzés erősebb a mostani törvény felértékelési pluszjánál. ha 1924 okt. 1.-ig történt. (§ 6., Abs. 2.) Amikor t. i. nyilván már oly erős volt a revíziós mozgalom, hogy még az akkori jogszabályban sem lehetett jóhiszeműen bizni. 21 Bár esetleg, ha nem lenne jelzáloggal .erősítve, „az általános szabályok" alá tartoznék s tehát 100%-ra mehetne fel. Inelegantia juris. 22 „vagy leszállítható", mondja a törvény, |evésbbé praktikusan. 23 Cf. fent 15. j.