Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

KERESKEDELMI JOG 109 kézbesítése után már megjelenik a hivatalos lap­ban a hir, hogy ugyanazon adós ellen a kényszer­egyezségi eljárás újból megindittatik. — Lehet­séges ez? Igen. — A R. 7. §. 1. bek. az esetben tiltja meg az eljárás megindítását, «ha az adós ellen korábban már egyezségi eljárás volt folya­matban és azt az uj kérelem előterjesztését meg­előző egy éven belül az 56. §. 1. bek. 2—6. pontjá­ban emiitett valamely okból megszüntették*. — Meszlényi- magyarázata szerint ez «a rendelkezés az üzletszerű egyezségkötéseknek akarja útját vágni». Sicuti figuri docet, az adósok értik a mód­ját annak is, hogy egyezség létrejötte tehát az el­járás befejezte után se tegyenek eleget vállalt fize­tési kötelezettségüknek, hanem kezdjék az egyez­kedési «komédiát» elülről ad majorem glóriám — legis. (Az ügy száma: Egri törvényszék K. E. 1329/1925.) sz. I. Hazai irodalom. ••Hiteljogi birói gyakorlat 1914 óta» I. füzet. Irta: Dr. Korács Marcell kúriai biró. A mü hitel­jogi joggyakorlatunknak 1914. óta történt fejlő­dését vázolja, de feltünteti a törvények és rendele­tek által előidézett változásokat is. Az I. füzet a kereskedelmi törvény 1—60. §-nak keretei közt, különösen a cégjogra és az alkalmazottakra vo­natkozó joggyakorlatot ismerteti. Az alkalmazot­takra vonatkozó joggyakorlat köréből 147 felső birói határozatot közöl a szerző. Az a körülmény, hogy az illusztris szerző nemcsak hitel jogi irodal­munk egyik kiváló művelője, hanem a kúria hitel­jogi tanácsának is tagja, a mü értékét és megbíz­hatóságát kétségtelenné teszi. A mü négy füzetben a TÉBE kiadóvállalata kiadásában jelenik meg. Az "első füzet ára 30,000 korona. Az úgynevezett mérlegvalódiság teóriájáról. Irta: Tury Sándor Kornél ig. ü. m. titkár, egyet, magántanár. Budapest, 1925. Magyar Jogiszemle Könyvtára. A 4200/1925. P. M. számú rendelet boncolása s a mérlegvalódiság kérdésének beható ismertetése után szerző arra az eredményre jut, hogy a fenti rendelet cime és célja közt nincs össz­hang. A cél ugyanis, amit a törvényhozó elérni kí­vánt, nem a mérlegvalódiság helyreállítása volt, hanem az, hogy a különböző értékű koronák a ke­reskedő leltárából és mérlegéből kiküszöböltesse­nek, vagyis a mérleg tételei közös nevezőre hozas­sanak. Ámde ennek a kérdésnek a mérlegvalódi­sághoz semmi köze. Egyenes adók. V. Társulati adó. Irta: Dr. Róth Pál miniszteri titkár. A 226 oldalas könyv ára 75,000 korona. A könyv mint a TÉBE-könyv­tár 12. kötete jelent meg és a TÉBE kiadóválla­latánál (Dorottya-utca 9. Telefon 7—62) vagy a könyvkereskedések utján rendelhető meg. Külföldi irodalom. Die Aufwertung. Systematische Bearbeitung des Aufwertungsproblems und der Aufwertungs­vorsch'riften unter umfassender Berücksichtigung der Rechtsprechung und Literatur von Dr. Alfons Roth Rechtsanwalt. I. Bd. Alig. Teil. Grundlagen und Richtlinien der Aufwertung . — H. Sack, Ber­lin, 1925. 7. G. M. — Az első teljes feldolgozása a valorizáció elméletének. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 104. Nyilvánvaló tévedés jogok forrása nem lehet. (Kúria P. VII. 6364/1924. sz. a. 1925. május 7-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint a peres felek az 1040.50 svájci frankot kitevő vétel­árösszegnek osztrák koronában való megfizetése iránt azért állapodtak meg, mert a Devizaközpont csak oly külföldi valutát utal ki, amely az áru­beszerzés helyének valutája s az alperesnek svájci frank kiutalása iránti kérelmét azért utasította el, mert felperes osztrák kereskedő. Alperes nem is vitatta, hogy közös megegye­zéssel állapították volna meg ugyanakkor a svájci frank árfolyamát 4896 osztrák koronában, ami­kor az, az irányadó tényállás szerint, 13,375 oszt­rák korona volt, nyilvánvaló tehát, hogy az al­peres részére csupán osztrák koronának igénylése céljára kiállított D) alatti számlában csak tévedés­ből lett feltüntetve az, hogy egy svájci frank 4896 osztrák koronának, a 1040.50 svájci frank pedig 5.094,288 osztrák koronának felel meg. Anyagjogi szabályaink szerint a nyilvánvaló tévedés jogok forrása nem lehet s a peres felek egyikének sem szolgálhat előnyére. Ilykép a felleb­bezési bíróságnak alperest marasztaló Ítéleti dön­tése a felhívott anyagjogi szabálynak megfelel, az alperesnek pusztán anyagjogi szabálysértésre ala­pított felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. Részvénytársaság. 105. A közgyűlési határozat megsemmisitésére irá­nyuló kereseti igény már a sérelmes határozat meghozatalával megszületik, tehát a cégbírósági határozat előtt. (Kúria P. IV. 6922/1924. sz. a. 1925. ápr. 2-án.) Indokok: Alperesnek a keresettel szemben fel­hozott azt a kifogását, hogy felperest a kereset­levél benyújtása idején a kereseti jog megnyílta (actío nata) hiányában a perindítás jogosultsága meg nem illette, mivel akkor még a keresettel meg­semmisíteni szorgalmazott közgyűlési határozatok felett, mélyet a felperes törvény és jóerkölcsökbe ütközőnek vitat és amelyeket, ha azok ilyenek let­tek volna, a cégbíróságnak hivatalból meg kellett volna semmisítenie, a cégbíróság nem határozott: a kir. Kúria nem találta alaposnak és ennélfogva a kifogás mellőzése miatt emelt panaszt jogszerű alapon nyugvónak nem ismerhette fel; mert a K. T. 174. §-a, mely kimondja, hogy minden egyes részvényest kereseti jog illeti a köz­gyűlési határozat ellen, ha az a törvénnyel vagy alapszabályokkal ellenkezik, nem teszi a részvé­nyesnek megadott kereseti jog érvényesithetését függővé attól, hogy a jogsértő közgyűlési határo­zat a cégbíróság megvizsgálásában részesült-e vagy sem; hanem a törvény által biztosított kere- • seti jog már a sérelmesnek vélt határozat meg­hozatalának tényével érvényesithetővé válik; s igy a fellebbezési bíróság akkor, midőn az alperesnek szóbanforgó kifogását mellőzte és a felperes le­szállított keresetét az alperes szóbanforgó kifogása alapján el nem utasította, az anyagi jog megsér­tése nélkül határozván, a felülvizsgálati kérelem­nek ebben a támadó részében nem volt hely ad­ható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom