Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez

98 KERESKEDELMI JOG 7. sz. 97. 50%-os valorizáció az eset körülményeinak figyelembevétele mellett. ,(Kuria P. IV. 5015/1924. sz. 1925. április 29-én. Ugyanígy P. IV. 4749/1924, sz. 1925. ápr. 24-én.) Indokok: Az alperes kezén levő vételár s az ügyletre fordított kiadások átértékelésére irányuló kérelem tekintetében nyilvánvaló, hogy az az esemény, amelynek következtében az alperes által eladott lmza a felperestől a szerb hatóság által minden ellenérték nélkül elvonatott, a felek által el nem hárítható erőhatalom tekintete alá esik, a per adataiból az is kétségtelen, hogy az alperes teljes jóhiszeműséggel bocsátkozhatott a saját terményeinek az eladásába. Igaz ugyan, hogy az alperest az a kötelezettség terhelte, hogy amint az általa eladott búzának a felperestől történt erőszakos elkobzásáról értesült, felperesnek a kezéhez kifizetett 200,000 korona vételárat visszatérítse s megfizesse azokat a kiadásokat is, amelyeket a felperes az ügyletre fordított, azt azonban alperes elmulasztván, a fizetés tekintetében a kereset beadásától fogva vétkes késedelembe esett, ennek pedig az a jogi következménye, hogy a korona időközi értékcsökkenése folytán beállott kárt a felperesnek az alább kifej tendők szerinti mértékben a felperesnek megtéríteni tartozik, minélfogva alperesnek a kereseti követelés átértékelése ellen irányuló panasza sem vezethetett sikerre. Ebben a tekintetben ugyanis nincs adat a perben arra nézve, hogy az alperes a kezén maradt vételárat oly módon fektette volna be, hogy azt a pénzérték leromlásának következményei alól teljes értékében sikerült volna mentesíteni. Ezen* kivül figyelemmel arra is, hogy az alperes kétségtelen jóhiszeműsége mellett a felperesnek el- és átadott búzájáért végeredményben semmi ellenértéket sem kap, továbbá, bogy viszont a perindítással a felperes is késlekedett; az adott esetben peres felek között a gazdasági egyensúly ugy lesz az igazság és méltányosság követelményeinek megfelelően megoldható, hogy a pénzértékcsökkenés következményeit mind a két peres fél aránylagosan viselje, minélfogva a felperes kereseti tőke és ennek a kereset beadásától folyó 5% kamata után csupán az értékcsökkenés fele részére tarthat igényt. Ugyanazért a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest a rendelkezéshez képes*t a kereseti tőkén és kamatain felül az értékcsökkenés 50%-ának megfizetésére is kellett kötelezni. 98. Azonos értékben való fizetésvállalásnál közömbös a vétkesség stb. körülmény vizsgálata s az összeg valorizáltan fizetendő vissza. (Kúria P. II. 1708/1924. sz. 1925. május 20-án.) Indokok: Alperes az 1919. évi március 22-én kiállított G) alatti okiratban a felperes által neki elengedett, összeg szerint 20,000 koronát kitevő két évi kötbér összegének legalább is azonos értékében való megfizetésére kötelezte magát, minthogy ekként ez a rendelkezés szerződési alapon nyugodott, a kir. Kúria az ügy eldöntése szempontjából lényegteleneknek találta a peres feleknek mindazokat a jogi érveléseit, amelyek akörül íorognak, bogy az alperesre az átértékelés (valorizáció) törvényi alapjául tekinteni szokott vétkes fizetési késedelem fennáll-e, s ha igen, mely időponttól fogva s hogy továbbá mennyiben esik a felperes terhére is a korona romlásából eredő veszély amiatt, hogy felperes keresetét 1924. évi április hó 9-én indította meg és az alperest fizetésre csak megelőzőleg, március hó 21-én szólította fel. Egyedül az a döntő, hogy az alperesnek a G) alatti szerint felfüggesztő feltételhez kötött fizetési kötelezettsége valóban bekövetkezett-e. ítéleti meg nem támadott tényállás, hogy a felperes kereseti igényének (kötbérről való lemondás ellenértékének) megfizetése az alperes anyagi viszonyainak kedvezőre fordultához («ha anyagi helyzete megengedi*) volt kötve. Peres felek egyező előadása alapján megállapított tény, hogy ez az állapot az 1919. és 1920. óv folyamán valóban bekövetkezett, mert ebben ' az időben az alperesre Wgyérlékii örökség hárult; az is tény, hogy az alperes 1920-ban, éppen a felperes közvetítésével adta el az anyjától Örökölt ujszászi birtokát 28 millió koronáért, felperes a fentebb érintett, 1920. évi szeptember hó 1-én az E) alatt kelt nyugta szerint 284,676 korona közvetítési dijat vett föl alperestől. Alperes tehát már 1920 szeptember hó 1-én a nagyértékü birtok eladása alkalmával abban az anyagi helyzetben volt, hogy a felperessel szemben a G) alattiban vállalt kötelezettségét teljesítse. A feltétel bekövetkeztének az az időpontja csak azt jelentette, hogy alperes fizetési kötelezettsége ebben az időpontban beállott, alperesnek azonban a G) alatt felhívott kikötéséhez és igy a szerződő felek szándékához képest a 20,000 koronának a kötelezettség vállalása idején (1919. évi március 22-én) fennálló zürichi jegyzés szerint való valóságos értékében kellett kötelezettségét teljesíteni függetlenül attól, hogy a felperes a fizetésre való első felhívást csak 1924. évi március hó 21-én intézte hozzá; a keresetnek 1924. évi április hó 9-én való megindításának is csak a késedelmi kamatokra van befolyása. Tévedett tehát a peres felek szerződési akaratának értelmezése körül a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a fősúlyt arra helyezte, hogy a felperes, aki már 1920. évi szeptember hó 1-én az alperes anyagi viszonyainak kedvezőre fordultáról tudott, keresetét csak 1924. évi április havában indította meg s igy a követelés érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedett volna, aminek folytán az alperest csak a 20,000 koronának az 1920. évi szeptember hó 1-én 392,000 korona értékében, továbbá abban az értékkülönbözetben marasztalta, amely ez után a tőke után 1924. évi március 21-én és a tényleges fizetés napján a korona zürichi jegyzése szerint mutatkozni fog. Nyugdíj - val orizáció. 99. Figyelembe veendő szempontok. — Nyugdijalap és vállalat viszonya. (Kúria P. II. 7147/1924. sz, 1925. május 12-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság 1923. augusztus 1. napjától fogva alperest évi 2.500,000 korona nyugdíjban marasztalta. (Havi 132.82 K helyett!) Alperesnek a felemelt nyugdíj megállapítása ellen emelt panasza alaptalan, mert a m. kir. Kúriának 86. sz. polgári jogi döntvénye csak a baleseti járadékok kérdését dÖntvén el, más jogalapon nyugvó követelésekre nem vonatkozott; olyan