Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez

96 KERESKEDELMI JOG 7. sz. tosságát és azt, hogy a megoldás közjogi természetű valutajogunk körébe vág. Ennélfogva a m. kir. Kúria akkor tartózkodott az eléje tűzött kérdésnek igenlegesi eldöntésétől és — amit az idézett 86. számú polgári teljes ülési döntvény indokolásából kitűnik — e kérdésben az orvoslást az államhatalomnak az erre hivatott ágaitól, vagyis a kormányzattól és a törvényhozástól várta, mint amelyek egyedül Jeli cinci- abban a helyzetben, hogy a kérdésnek minden felismerhető vonatkozását — az egyöntetűség kívánalmának is szem előtt farfásárai — megfelelő jogszabály alkotásával rendezzék. Ily rendezés azonban nem következett be. Mintliogy az igényjogosultaknak az említeti teljes ülési döntvény indokolásiban is felismeri lényeges jogsérelme a legégetőbb kérdések egyike, továbbá minthogy az a körülmény, hogy a pénztartozások egyéb nemeit illetően a bírósági gyakorlat nem mutat elzárkózást a támasztott valorizációs igényekkel szemben, végül minthogy törvénycikknek, mint az 1924. évi V. törvénycikknek mány is rendeleti ufón ugy az 1921. évi XIV. törvénycikknek mint az 1924. évi V. törvénycikknek hatályossága alatt egyebek közt a forgalomban lesülyedt értékű koronát szorzószámok alkalmazásának alávető irányban több oly intézkedést tett, amelyekből félreérthetetlenül az ismerhető fel, hogy a kormány különösen az államnak bizonyos követeléseivel szemben a valorizálást nem tekintette kizártnak, mindezek a m. kir. Kúria teljes ülését arra a meggyőződésre vezették, hogy a 86. számú polgári teljes ülési döntvényt további fontartása nem mutatkozik megokoltnak. A m. kir. Kúria teli át — VI. polgári tanácsának P. VI." 2280/1924. számú indítványára — az imént emiitett teljes ülési döntvényt megváltoztatta és a kérdést illetően a rendelkező rész értelmében határozott. A felemelés vagy leszállítás mértékét illetően azonban a m. kir. Kúria teljes ülése további nyilatkozatokba nem bocsátkozott, mivel ez az elébe terjesztett kérdés szem előtt tartásával feladata körén kivül esik. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúriának 1925. évi június hó 13. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúriának 1925. évi június hó 24. napján tartott polgári teljes ülésében. Általános. 90. A pénzküldés veszélyét — ellenkező kikötés hijján — mindig a pénzadós viseli. (Kúria P. VII. 6205/1924. sz. 1925. május 19-én.) Indokok: Súlytalan felperesnek az az érvelése, hogy miután a vételár átutalása az alperes kívánságára történt, a megérkezés késedelmének kockázata alperest terhelné, mert a K. T. 324. §-ának világos rendelkezése szerint a pénzküldés veszélyét, — hacsak erre nézve a felek ellérőleg meg nem állapodtak, — ugy az elveszés, mint a késedelem tekintetében a pénzadós viseli; abból pedig, hogy alperes a fizetés módozatául az átutalást jelölte ki, egymagában még nem következik, hogy a pénzküldés eme módjának veszélyét is magára kívánta vállalni. Jogtanácsos felmondása. 91. Felperest, mint magasabb tudományos képzettséget igénylő jogtanácsos ügyészi állásban állandóan alkalmazottat, a joggyakorlat szerint, egy évi felmondási idő illeti. (Kúria P. II. 7040/1924. sz. 1925 márc. 7-én.) Alkalmazott. 92. A munkabér szabad egyezkedés tárgya lévén, a felmondásban lévő alkalmazott a többi alkalmazottnak nyújtott fizetésemelést nem igényelheti. (Kúria P. II. 7209/1924. sz. 1925. május 13-án.) Cégbitorlás, 93. A cégbitorlás fenforgásához nem szükséges, hogy az egy bejegyzett kereskedő cégével szemben keveitcssék el, hanem elegendő, ha az valakinek névjogát sérti; — elegendő az is, ha a jogsértő céghasználat valamely nyomtatvány tartalmán megnyilvánul. (Kúria P. IV. 6313/1924. sz. 1925. május 20-án.) Indokok: Felperes keresetét nem az 1923:V. t.-cikk 8. §-ára, hanem a ker. t. 24. §-ára alapította. E két törvényszakasz alkalmazhatóságának előfeltételei egymással nem azonosak és a fenforgó esetben az eljárás lefolytatása sem történt mindenben az 1923: V. t,-cikknek — nevezetesen e t.-cikk 41. §-ának — megfelelő módon: a fellebbezési bíróság Ítéletének az 1923 : V. t.-c. 8. §-ára hivatkozása tehát nem helytálló. Ámde az alperes felülvizsgálati kérelme mégsem vezethetett sikerre, mert a K. T. 24. §-ában meghatározott cégbitorlás fenforgásához nem szükséges, hogy a jogosnlaílan céghasználat valamely bejegyzett kereskedő cégével szemben elkövettessék; hanem elegendő, ha az valakinek névjogát sérti; ez a cselekmény tehát nem kereskedővel szemben is elkövethető; és elegendő az is, ha a jogsértő céghasználat valamely nyomtatvány tartalmában megnyilvánul. Valuta-valorizáció. 94. Annak dacára, hogy a számlán a vételár cseh koronában volt kikötve s alperes cseh koronaátutalást ígért, effektív cseh koronakikötés nem állapíttatott meg, ellenben lejárattól valorizálva ítéltetett meg a követelés, mivel alperes az elsőbírói ítélet után sem fizetett, sem a vételárat bírói letétbe nem helyezte. (Kúria P. IV. 4825/1924. sz. 1925. április 22-én.) Indokok: A C) alatti számlára vezetett abból a kikötésből: «Ich sandte auf Ilire Rechnung und Gefahr von mernem Budapester Láger», továbbá abból a nem vitás tényből, hogy az áru a felperes budapesti raktárából küldetett meg az alperesnek, kétségtelenül megállapítható, hogy a vétel tárgyát belföldön raktározott és ugyanitt kiszolgáltatott áru képezte, mihez képest a K. T. 323. §-a rendelkezése értelmében, hogy ellenkező megállapodás hiányában az áru vételára az adott esetben Budapesten volt fizetendő. Ilyen megállapodás létrejötte azonban ezúttal meg nem állapitható. Ugyanis egymagában abból a tényből, hogy a C) alatti