Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - A korlátolt felelősségü társaságokról szóló törvény tervezetéhez

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT fe^ 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Yisegrádi-ntca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA : FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 30,000 korona. Egy füzet ára 12,000 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 7. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. JÚLIUS 1. Dr. Lévy Béla ügyvéd. A korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény tervezetéhez. Dr. Löw Lóránt, dr. Proszvimraer Béla, Erdösy Antal. A nyugdij-valorizáció kérdéséhez. SZEMLE: Előfizetőinkhez. — A Reichsgericht teljes ülési határozata a valorizáció felső határa kérdésében. — Jogegységi határozatok, melyek hozattak és amelyek elmaradtak. — Régi bírósági ügyiratok kiselejtezése. — A szüneti tanács beosztása a kir. Táblán. TARTALOMJEGYZÉK: IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT : 89. A m. kir. Kúria teljes ülésének 87. számú polgári döntvénye. — 90. Általános. — 91. Jogtanácsos felmondása. — 92. Alkalmazott. — 93. Cégbitorlás. — b)4. Valuta-valorizáció. — 95., 96., 97., 98. Valorizáció. — 99., 100. Nyugdij-valorizáció, — 101. Evjáradék-valorizáció. — 102. Tüzkárbiztositás. — 103. Ügynöki jutalék. A korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény tervezetéhez. Iita: Dr. Lévy Béla ügyvéd. Alig férhet kétség ahhoz, hogy a korlátolt felelősségű társaságok intézményére gazdasági életünknek szüksége van. Ebben a kérdésben már a háború előtt is megvolt a gazdasági és jogi közvéleményben a megegyezés. Igaz ugyan, hogy a részvénytársasági ügy akkori állása mellett minden gazdasági célra minden korlát nélkül fel lehetett használni a részvénytársaságot, mert hiszen a részvénytársaságok alaptőkéje nem volt minimalizálva, vagyis a legcsekélyebb alaptökével is alakulhattak részvénytársaságok. Mégis kétségtelen volt, hogy a részvénytársaságok intézménye nem alkalmas sem az elenyészően csekély objektumok részére, sem pedig az efemer jelentőségű gazdasági célok megvalósítására és hogy másfelöl a betéti társaságok intézménye nem alkalmas az olyan vállalkozások céljaira, amelyeknél a cél állandó jellegének hiányában a korlátolt felelősség elvállalásának gazdasági előfeltételei hiányoznak. Teljesen megváltoztatta e részben a helyzetet a felértékelési rendelet. A felértékelési rendelet szakitott ugyanis az eddigi rész vényjogi felfogással és minden irányban tőkeminimumot állapitott meg. A minimum-megállapitások pedig meglehetős magasak. A már fennálló részvénytársaságoknak legalább is 500 millió korona alaptőkével kell rendelkezniük. Ha ez a vagyon az aranymérleg alapján nincs meg, ugy uj befizetésre van szükség, különben a részvénytársaság felszámolni kénytelen. Uj részvénytársaság rendszerint csak 2 milliárd koronával létesülhet, ha helyi érdekű, ugy 1 milliárd alaptőkével, csak kivételes esetekben, különösen közérdekű üzemek részére engedélyezhető kisebb alaptőke. Az eddig tapasztaltakból ugylátszik, hogy a kormány a felértékelési rendeletnek ezen intézkedéseit igen szigorúan fogja alkalmazni. Mindezen intézkedések különösen összhatásukban azt mutatják, hogy az eddigi teljes szabadsággal szemben az ellenkező végletbe estünk, t. i. az alaptőkeminimumnak teljes korlátlanságával szemben oly kötöttséggel állunk szemben, amely az alaptőke minimumokat tulmagasan szabályozta olyan magasságban, amely az ország gazdasági helyzetével nem is áll arányban. Hogy ez a frontváltoztatás indokolt volt-e es hogy az ország gazdasági jövője szempontjából nem fpg-e inkább káros hatást gyakorolni, ezt csak a jövő fogja megmutatni és ennek taglalása ezen sorok keretét meghaladja. A mi problémánk szempontjából minden esetre tény, hogy a magas alaptőkeminimum a korlátolt felelősségű társaság intézményének természetszerűleg megadott működési körét fokozta, és hogy az intézménynek mielőbbi életbeléptetése sürgős szükségletként mutatkozik. Ilyen körülmények között örömmel üdvözlendő a közzétett törvénytervezet és csak az kivánatos, hogy minél előbb megvalósuljon. A tervezet a német és osztrák törvények nyomán indul és szemmel láthatólag inkább áll az osztrák törvény hatása alatt. Szerzőjétől, vagy szerzőitől nem vitatható el a gondosság, körültekintés és az a törekvés, hogy külföldi anyag mellett hazai viszonyaink speciális szükségleteit is figyelembe vegyék.