Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról

6. sz. KERESKEDELMI JOG 81 Gíauben nagy eszméjére támaszkodó birói felfogás hatalmi szóval le ne rontassák. És tisztelet adassék a német törvényhozásnak, mely e tiltakozó szónak engedett. — A m. kir. Kúriának Ítéletben kifejezett hitvallása is az, hogy: „a jogforrások az anyagi igazság érdekében és céljából állanak fenn és azokat ugy kell értelmezni és alkalmazni, ahogy azt az adott esetben az osztó igazság megköveteli. A törvény és igazságszolgáltatás iránti köteles tisztelet éppen azáltal rendülne meg, ha a biróság nem volna képes, vagy nem akarná érvényre juttatni az osztó igazságnak, a kölcsönös érdekkiegyenlitésnek jogunkban és közérzetünkben is benn rejlő nagy elvét és követelményét!" )\Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról. Irta: Dr. Nizsalovszky Endre miniszteri titkár. Az igazságügyminiszter ur néhány nappal ezelőtt egy olyan törvényjavaslatot bocsátott véleményezés végett az érdekelt körök rendelkezésére, amely szemben az utóbbi évek kényszerüségdiktálta ad hoc kodifikációjával, arra lesz hivatva, hogy irott magánjogunk egyik legszilárdabb oszlopa legyen. Ez a javaslat nemcsak fokozni nem fogja a jogszabályok szétszórtsága folytán sokaktól felpanaszolt eligazodási nehézségeket, hanem ellenkezőleg, egységes kódexbe foglalja össze azt az eddig valóban szétszórt jogszabályanyagot, amely a jelzálogjogra vonatkozik. A javaslat azonban korántsem éri be ezzel az összefoglalással, hanem a magánjogi törvénykönyv egész előkészítő anyagának felhasználásával, részben a fennálló jogszabályokat módosítva, részben egészen uj jogintézményeket megvalósítva, arra törekszik, hogy a haladás utján jelentő lépést tegyen. %A jelzálogjognak külön törvénnyel szabályozása nem olyan gondolat, amelyet a legújabb idők vetettek volna fel, hiszen a külön törvényt már 1914-ben beígérte az akkori igazságügyminiszter az uj váltótörvény képviselőházi tárgyalása során és hogy ez az Ígéret mindmáig beváltatlan maradt, annak oka a háború kitörése, valamint az volt, hogy a háború után a jelzálogjog intézménye a gyakorlatban majdnem teljesen elmaradt. Egészen természetes, hogy a jelzálogjog szabályozásának kérdése akkor került ismét homloktérbe, amikor a hitelélet fejlődésének első feltétele: az állandó értékű pénz újból megvan és amikor az egész gazdasági élet annyira kívánja a hitelt, mint talán még soha. Szinte újonnan kell felfedezni a jelzálogos kölcsönt mint hiteleszközt és az ettől „^z eszköztől az évek hoszszu során át elidegenedett gazdasági élet természetesen fokozottabb mértékben megérzi ós észreveszi fennálló jogunk hiányait és gyengeségeit. De még inkább aktualitást ad a javaslatnak az, hogy a kölcsönt nyújtókat nem is a magyar joggal meghitt viszonyban álló belföldiek között, hanem épperr' azok közt a külföldiek közt keressük, akikkel a háború előtt szorosabb gazdasági kapcsolatban nem állottunk és akik előtt ennélfogva a jogunk sem ismeretes. Hogy milyen nehéz feladat egy óvatos külföldi tőkéssel az osztrák ptk.-ön, telekkönyvi rendtartáson, országbírói értekezleten, végrehajtási törvényen, rendeletek légióján és a bíróságok elvi határozatain keresztül megértetni, hogy mihez szerez ő jogot a jelzálogjog bekebelezése utján, azt nem nehéz elképzelni. Vájjon a javaslat törvényerőre emelkedése után meg fognak-e nyílni a külföldi tőke zsilipjei? Egyedül emiatt aligha, de ezzel is el fogunk hárítani egy nem éppen lényegtelen akadályt és annyi mindenesetre kétségtelen, hogy ennek a törvénynek a megalkotása nem áldozat lesz, bizonytalan eredményért, hanem önmagában nyereség, amely a külföldre hatásában is csak kedvező eredményt idézhet elő. A javaslat, amikor egyfelől megnyitja a magyar jog kapuit a jelzálogjognak eddig nálunk nem ismert, típusai előtt, másfelől gondosan ügyel arra, hogy a magyar telekkönyvi jognak azok a sajátos alapelvei, amelyek immár az osztrák jogtól is megkülönböztetik, a modernség kedvéért áldozatul ne essenek. Ez az utóbb emiitett szempont eredményezi, hogy a javaslat szerint a jelzálogos követelés átruházhatóságának megkönnyítése, — ami a javaslat egyik vezérlő gondolata — soha sem megy annyira^hogy a jelzálogos követelésről kiállított okiratot a szó szoros értelmében vett értékpapírrá tegye és még a jelzálogadáslevél esetében is kimondja, hogy eltérés esetében — bizonyos egészen kivételes esettől eltekintve — a jelzálogadóslevél tartalmával szemben a telekkönyv tartalma az irányadó. (99.§.) A 110 §-ból álló törvényjavaslat öt fejezetre oszlik; ezek a következők: 1. Közönséges jelzálogjog (1—59. §.), 2. biztosítéki jelzálogjog (60—76. §.), 3. telekadósság (77—81. §.), 4. jelzálogadóslevél és telekadóslevél (82—107. §.), 5. vegyes és átmeneti rendelkezések (108— 110. §.). A harmadik ós a negyedik fejezet egészen uj jogintézményeket teremt, a második fejezet a biztosítéki jelzálogjog meglévő jogintézményét, gyökeresen reformálja, a fennálló joghoz legközelebb áll a közönséges jelzálogjogról szóló első fejezet, bár ebben a fejezetben is több lényeges újításra találunk. Ez a fejezet sem hagyta ugyanis kihasználatlanul a magánjogi törvénykönyv ma is teljes intenzitással folyó előkészítő munkálatainak eredményét. Aki a javaslat 1—59. §-ának rendelkezéseit a Bsz. 649—689 §-ával összehasonlítja, kétségkívül meg fogja állapítani, hogy a magánjogi törvénykönyv tervezetének e felett a