Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - A valorizációs javaslat - jogi szempontból

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GBECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. 1.1., igazsagügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 30,000 korona. E füzet ára 20,fl00 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 11. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. DECEMBER l. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Nizsalovszky Endre igazságügymin. titkár. A valorizációs javaslat — jogi szempontból. Dr. Frigyes Béla ügyvéd, a bpesti tözsdebiróság jogügyi titkát a. A valótizácios java8iát. Dr. Lőw Lóránt ügyvéd. A nyugdíj felértékelése. Dr. B-lau György ügyvéd. Glosszák a valorizációs javuslat érdeméhez. Dr. König Vilmos ügyvéd. CsődÖnkivüli kényszeregyt z«eg. SZEMLE: Előfizetőinkhez. — A valorizációs törvényjavaslat. — A csődönkivüli kényszeregyezség reformja. IRODALOM: Hazai irodalom. Birói határozatok összefoglalása 1925. évre. A valorizációs javaslat — jogi szempontból. Irta: Dr. Nizsalovszky Endre igazságügy min. titkár. I. Hosszú idő óta nem volt törvényjavaslat, amelyet jogász és gazdasági körök olyan osztatlan türelmetlenséggel vártak volna, mint a valorizációs javaslat és talán még egy javaslatról sem lehetett olyan biztosan előrelátni, hogy az senkit sem fog kielégíteni, mint éppen erről. Előre látható volt ez már csak azért is, mert a valorizáció kérdése, ahol csak felmerült, mindenütt késhegyig menő vitákat provokált. Nem is szólva Németországról. Litvániában, ahol még kényszerárfolyammal bíró törvényes fizetési eszköz sem volt, teljes három évet vett igénybe a mindössze kilenc §-ból álló (1925 jun. 23-iki) törvény megalkotása. Annak az empirikus alapon megállapított ténynek, hogy a valorizáció mindenütt nagy vitákra ad alkalmat, az a magyarázata, hogy pl. nálunk olyan felek között kell a törvényhozásnak igazságot tenni, akik közül az egyik 14.500 K-t akar kapni a másiktól, aki viszont csak 1 K-t akar fizetni. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között mindkét fél minden eszközzel arra törekszik, hogy a jogszabály minél inkább megközelítse a neki kedvező álláspontot és a küzdelem hevét csak fokozza az, hogy a kérdés mikénti megoldása jóformán minden állampolgárt a legközvetlenebbül érint, a gazdasági vállalatok nagy részére pedig létkérdés. Ennek a következménye azután az, hogy ennek a kiváltképen jogi kérdésnek a megoldásánál a küzdelem homlokterében álló gazdasági tényezőkkel szemben a jogász háttérbe szorul és neki csupán az a szerep jut, hogy a gazdasági tényezők által nyitva hagyott megoldási lehetőségek közül igyekezzék megválasztani azt, amely a jogászi szempontokat aránylag legjobban kielégíti. Hogy a tisztán jogi szempont alapján mi a legmegfelelőbb megoldás, ugy vélem nem lehet kétséges. Minden baj okozója a pénz kényszerárfolyamában rejlő fictio volt, mert ennek folytán egy a jogban nélkülözhetetlen eszköz mondta fel a szolgálatot és tette lehetetlenné a fennálló jogszabályok igazságos eredménnyel alkalmazását, az igazságos helyzet helyreállításának tehát jogi szempontból az volna az utja, hogy a kényszerárfolyam fictiója szűnjék meg. A külföldi államok közül Lengyelország, Danzig ós Litvánia valóban ezen az uton indultak el és az uj pénznem (Zloty, Gulden, Lit) bevezetésével kapcsolatban a valorizáció kérdését a régi pénzben fennállott pénztartozásoknak az uj pénzre átszámításaként oldották meg, félretéve — amennyiben ilyen volt — a régi pénznem kényszerárfolyamának szabályait. Ezek a megoldások ott nyújtották az orvoslást, ahol a sérelem történt, vagyis azt szabályozták, hogy a pénz mennyiben alkalmas a kötelezettségek terjesztésére. Rokon ezzel a megoldással a német törvény szabályozása is, de egészen más — bizonyos tekintetben hibás — az a megoldási mód, amelyet a törvénnyel nem szabályozott kérdésekben a német birói gyakorlat követ, hogy t. i. nem a pénz fizetőeszközkénti szerepét vizsgálja, hanem attól független jogi orvoslást nyújt. Ha a nemzetgyűlés előtt fekvő törvényjavaslatot abból a szempontból vizsgáljuk, hogy az nem a valorizáció kérdésének jogászi megoldását tükrözi vissza, hanem gazdasági helyzetünk képét mutatja, be kell ismerni, hogy ez a kép nincs messze a kétségbeejtőtől.