Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 4. szám - Magánjogtan [Könyvismertetés]

58 KERESKEDELMI JOG 4. sz. volt, illetve van forgalomban, ennélfogva az alperes a kereseti 21,840 cseh korona követelést a K. T. 326. §-ának első bekezdése értelmében ebben a pénznemben köteles megfizetni. Ezek szerint alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagjogi szabályt sértett azzal, hogy az alperest nem a kereseti 21,840 cseh korona tökének és kamatának, hanem a K. T. 326. §. második bekezdésének helytelen alkalmazásával csupán az ezen követelésnek a lejáratkori árfolyam szerint megfelelő magyar korona összegnek és kamatának megfizetésére kötelezte s a felperest ezt meghaladó keresetével elutasította. Vétel. 53. Vevő árkülönbözetet csak akkor követelhet, ha az árut a teljesítés helyén vagy annak közelében a szerződésszerű módon be nem szerezhette. (Kúria P. VII. 4012/1923. sz .a. 1924. január 31.) A vevőnek az a joga, hogy magát az eladó szerződésszegése folytán kimaradt áru hiánya tekintetében fedezze: , a dolog természetéből folyóan az eladó késedelme esetén és a késedelem beállta idején keletkezett. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy a felperest ezen az alperes késedelmének beállta előtt kötött vételre alapított kártérítési követelésével elutasította. A felperes bejegyzett fakereskedő, a K. T. 356. §. 2. pontja alapján kárkimutatása nélkül is követelheti ugyan a késedelmes eladó alperestől teljesítés helyett azt a különbözetet, amely a teljesítés helyén és idején a szerződési és piaci ár között mutatkozik. A fellebbezési bíróság azonban a meghallgatott szakértő véleményének a Pp. 270. §-a értelmében való mérlegelése alapján, jogszabály sértése nélkül állapította meg, hogy felperes, a részére az alperes által nem szállított áru helyett más hasonló minőségű és mennyiségű fát a kereset beadása napjáig a szerződés teljesítése helyén vagy annak közelében az alperessel megállapított szerződési árban beszerezhette volna. Az ezen ténymegállapítás ellen tett panasz tehát alaptalan. Az irányadó tényállás tehát az, hogy a teljesítés helyén és idején a szerződési és piaci ár között különbözet nem volt. Eszerint a fellebbezési bíróság a K. T. 356. §. 2. pontjában irt jogszabályt nem sértette meg. Utólagos teljesítési határidő. 54. Állandó birói gyakorlat szerint is a fizetési határidő elmulasztása miatt utólagos teljesítési határidő kérésének és engedélyezésének helye nincs és az elállás joghatálya már az elállást tudató levél postára adásával áll be. (Kúria P. IV. 1995/1923. sz. a. 1924. február 14.) Vasúti fuvarozás. 55. A felszólamlás elintézése előtt történt hiánypótlás a felszólamlás időpontjára visszaható erővel birván, a felszólamlás olyannak tekintendő, mintha az már eredetileg is kellően fel lett volna szerelve. (Kúria P. IV. 1726/1923. sz. a. 1924. február 6.) A m. kir. Kúria a fennforgó esetben szükségtelennek tartotta annak a vitás kérdésnek az elbírálását, hogy a N. E. 26. cikkéhez fűzött egységes kiegészítő határozmányokban megkívánt okiratok nélkül beadott felszólamlás az elévülés szünetelésének előidézésére a N. E. 45. cikkének 4. bekezdése értelmében alkalmas-e vagy sem? A fellebbezési bíróság által megállapított és meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a felperes a fuvarlevélmásodlatot és az engedményokiratokat, amelyek az 1919. évi július hó 1. napján benyújtott felszólamláshoz mellékelve nem voltak, utóbb 1920. évi május hó 27. napján az alpereshez beadta; és az iratok szerint az alperes nem tette vitássá a 6/A. alatti különiratban foglalt és a 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv szerint szóval is előadott azt a felperesi tényállítást, hogy az 1919. évi július hó 1. napján benyújtott felszólamlás ügyszámára az 1920. évi május 27-én érkezett beadványban kifejezetten hivatkozás történt; már pedig a G. alatti határozattal az alperes vasút az 1919. évi július hó 1. napján érkezett felszólamlást csak 1920. évi június hó 24-én utasította el, amikor a felszólamlás! jogosultságot igazoló okiratok a vasútnak — a fent hivatkozott tényállás szerint — már birtokában voltak, a hiány tehát már pótolva volt, és így nem felelt meg a valóságnak az elutasító határozat indokául felhozott az a tényállítás, hogy a felszólamlási jogosultság a határozat hozataláig — a szóban forgó okiratok be nem csatolása folytán — ki nem mutattatott. A felszólamlás elintézése előtt történt hiánypótlás a felszólamlás beadásának időpontjára visszaható erővel birván, a felszólamlás olyannak veendő, mint amely már eredetileg is kellően fel volt szerelve, az tehát már ebből az okból is alkalmas volt arra, hogy az elévülés szünetelését a N. E. 45. cikkének 4. bekezdése értelmében előidézze, illetve a 4038/1919. M. E. sz. rend. 2. §-a szerint 1919. évi március hó 21-én megkezdődött szünetelést az elutasító határozat kézbesítéséig fenntartsa. 56. A feladott személypodgyásznak az utazás egész artama alatt a vasúti személyzet közvetlen felügyelete alatt kell állni. Ha a vasút ezt elmulasztotta, teljes kártérítésért felel. (Kúria P. IV. 1170/1923. sz. a. 1924. január 24.) Az Ü. Sz. 35. §. 1. bekezdése s a 95. §. értelmében mindazon esetekben, amidőn a kár a vasút szándékos eljárása, avagy vétkes gondatlansága folytán keletkezett, a vasútnak a teljes kárt kell megtérítenie. A kezelési szabályzatnak megfelelően kétségtelen az: hogy a feladott személypodgyásznak útközben a vasúti személyzet közvetlen felügyelete alatt kell állania; ha tehát a felperes által feladott podgyász — a megállapított tényállás szerint — a podgyászkocsiból útközben közelebbről ki nem derített módon eltűnt és amennyiben a vasút az ellenkezőjét ki nem mutatja, az a körülmény másra, mint a felügyeletre hivatott vonatkísérő vasúti közegnek gondatlanságára vissza nem vezethető, igy amennyiben az alperes nem is hivatkozott oly körülményre, amely a kiemelt következtetés ellen szólana, arra a meggyőződésre kell