Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 a liraérték legyen összes előzőivel szemben (a 91. §-ban kimondott egyetemlegességi elv szerint), — akár effektív lírában történik is a kiegyenlítés valamely olasz előző részéről, akár koronában a magyar előző részéről. e) Sajátszerüen alakulhat a visszkereseti árfolyamszámítás az u. n. békeszerződések valorizáló (vagy devalorizáló, pl. dollárról francia frankra) rendelkezései folytán. Az e részben előállható komplikációk kérdésében legyen szabad a Kereskedelmi Jog 1920. decemberi számában megjelent cikkemre utalnom. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetési dijat (6000 kor.) haladéktalanul postára adni szíveskedjenek, mert különben a lap további küldését beszüntetjük. A Kúria évnyitó ülése. Dr. Töry Gusztáv, a m. kir. Kúria elnöke évnyitó beszédét, melyben a Kúria kétszázadik évfordulójáról megemlékezett, helyszűke miatt csak kivonatosan közölhetjük, de felhívjuk a figyelmet az Ügyvédek Lapja január 15-iki számára, hol az szószerint megjelent: A lezárt 1923. esztendőben igazságügyi szervezetünk fejlődésének fontos évfordulója mellett haladtunk el. Az 1923. évi június hó 19-én volt ugyanis kétszázadik évfordulója annak, hogy III. Károly királyunk az 1723. évi dekrétumában foglalt törvénvcikkeket, ezek között az 1723. évi XXIV. és XXV. törvénycikket szentesítette. y Az 1723. évi XXIV. törvénycikk a m. kir. Kúria hétszemélyes táblájához ujabb birói állásokat szervezett s az ott működő bírákat arra kötelezte, hogy «három napi időközben, 100 forint büntetés terhe alatt, a törvényszék tartásakor megjelenjenek és a ri*ghatározott órákban a perlekedők kényelmére összeülvén, ítélet hozatala végett az elnökkel együtt legalább tizenegyen folyton jelen legyenek». Az 1723. évi XXV. törvénycikk pedig a királyi ítélőtáblára nézve, amely a hétszemélyes tábla mellett szintén a magyar királyi Kúriának része volt, azt szabta meg, «hogy a kir. Ítélőtábla, kivéve csupán az ünnepeket s törvényszüneteket, folytonosan együtt üljön s a perlekedőknek, ellen nem állván némelyeknek törvényes távolléte, jogot és igazságot szolgáltasson)). A m. kir. Kúriához tartozó hétszemélyes tábla és királyi Ítélőtábla az említett törvénycikkek meghozataláig — amint ismeretes — nem működött állandóan, hanem a törvénykezést csak bizonyos rövidebb tövénykezési időszakokban gyakorolta. Háborúk, közlekedési nehézségek s a birák más elfoglaltsága azonban e törvénykezések megtartását sokszor lehetetlenné tették és így néha évekig, sőt a Bocskay- és Rákóczi-féle mozgalmak idejében évtizedekig is szünetelt a törvénykezés. Az 1723. évi XXIV. és XXV. törvénycikk tehát nagy fontosságú része birói szervezetünk alakulásának, ámde ez a törvényalkotás a hozzája csatlakozó végrehajtással együtt az említett alakulásnak csak egyik fejlődési foka, mert a m. kir. Kúria, amelynek a királyi ítélőtábla is része volt, sok évszázados múltra tekint vissza. Utal erre a sok évszázados múltra egyéb régi törvényeink mellett az idézett 1723 : XXIV. t.-c. bevezetésének az a megállapítása is, hogy a királyi Ítélőtábla a régibb századokban is ülésezett. Nincsen az egész világnak állama, az egyetlen Nagybritanniát kivéve, amelynek legmagasabb birói testülete hasonló ősi eredetre volna visszavezethető. Már Szent Istvánnak, az első magvar királynak törvényei között az első könyv VII. fejezete szól az uralkodó udvarában működő királyi tanácsról, mint az igazságszolgáltatásnak kimagasló intézményéről. Abban a régi időben tehát, amikor más államokban a bíráskodás teljesen a fejedelemnek kizárólagos uralmához tartozott és egészen ki volt szolgáltatva a királyban, mint emberben fellobbanható indulatoknak, nálunk már olyan igazságszolgáltatás volt működésben, amely a királyi hatalom korlátlanságának köréből kivált és a királynak és a nemzetnek közös jogaiban gyökerezett. Az Országos birói és ügyvédvizsgáló bizottság évnyitó ülése. A bizottság január 19-én tartotta ezidei évnyitó ülését, melyen Bubla Ferenc nyug. kúriai tanácselnök, a bizottság elnöke ínagasszárnyalásu és mélytartalmu megnyitóbeszédet mondott, mely megérdemli, hogy ezt az egész jogászközönség meghallja és megszívlelje. A beszédből közreadjuk röviden a következőket: «Müködésemben legnagyobb örömömre az szolgálna, ha a mai szomorú időben, midőn az igazság és a jog érvényesülését napról-napra háttérbe szorítják a tisztán anyagias önző érdekek és az opportunitási tekintetek, a nagyfontosságú birói vagy ügyvédi hivatásra való előkészülés követelményeit lelkiismeretesen szem előtt tartó, az igazság, a jog és az erkölcs magasztos eszményeiért lelkesülő ifjú jogásznemzedéket látnék életre kelni magam körül. De sajnos: azok között, akik a bizottság előtt hétről-hétre vizsgáznak, tapasztalataim szerint elenyésző csekély szambán akadnak olyan ifjúk, akik a nemzetünknek és hazánknak annyira feltétlenül szükséges «ébredést» ebben az értelemben kívánnák megvalósítani. Mert a jelöltek legnagyobb részén meglátszik a pusztán gépies elkészülés, a vizsgára előkészítő úgynevezett szemináriumokban nyert kioktatás és «Einpauken» s még a szorgalmasan elkészült s igy vissza nem utasítható jelöltek között is csak elvétve akad olyan, akinek feleleteiből az csillámlanék ki, hogy mélyebben igyekszik behatolni a jogba. Ezt látva s az eddig még mindig tömegesen jelentkezett vizsgázók nagy számát tekintve, önkéntelenül felmerül az aggódó hazafias lélekben a kérdés: mi lesz a jövendő Magyarországból? Minek ebben a csonka országban ez a sok jogász? És olyan jogászok, akik pályájukon nem fognak arra törekedni, iiogy a jogot, elsősorban a jogot ós csak a jogot valósítsák meg élethivatásuk körében? Igaz, hogy más oldalról felhozható az a megjegyzés is (és nem vagyok annyira vak, hogy ezt