Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 2. szám - A késedelmi kamat helyett járó kártérítés
KERESKEDELMI JOG 23 hát ezt a gyakorlatot, amely még az adóst sem | mentesiti teljesen a további jogkövetkezmények alól. Ugyanis a birói gyakorlat akár tudatosan, akár öntudatlanul érzi, hogy a teljes fizetés nem történik a Devizaközpont árfolyamán számított magyar koronaösszeg birói letétbe helyezésével s azért a kielégítési végrehajtást csak felfüggeszti. Az adós felett tehát a további fizetés Damokles kardja lebeg. Igaz ugyan, hogy az a birói hatóság, amely a végrehajtást felfüggesztette, valószínűen kitart abbeli felfogása mellett; de a végrehajtató kontradiktorius uton kieszközölheti annak megállapítását, hogy nincs kielégítve és annak kimondását, hogy a végrehajtási eljárás tovább folytatandó. Természetesen az volna a legegyszerűbb megoldás, ha a Devizaközpont végrehajtható birói ítélet alapján tartoznék a megfelelő külföldi valutát kiutalni és így az adós nem takarózhatnék azzal, hogy nem kap valutát tartozása kiegyenlítésére. Viszont azonban ez a visszaéléseknek tág kaput nyitna, mert ily réven a legális forgalomból sok külföldi pénz a gazdasági élet kárára elvonhatóvá válnék. Erre való tekintettel tehát a birói gyakorlat számára leghelyesebb a törvényhez való ragaszkodás, amely abban jut kifejezésre, hogy az effektív külföldi pénz fizetésére kötelezett végrehajtást szenvedő ellen a végrehajtás folyjék a maga rendes utján a. teljes kielégítésig. A késedelmi kamat helyett járó kártérítés. Irta: Dr. N'izsalovszky Endre, igazságügymi/i. titkár. Merész állítás volna az orvostudomány meddőségét vitatni pusztán azon az alapon, hogy a rák gyógyítási módját még nem találták ki. Már pedig körülbelül hasonló alapgondolatból indul ki Reitzer Béla legutóbbi cikke,1 amely hevesen támadja az ujabb igazságügyi javaslatokat és különösen egyik legujabb törvényt azon az alapon, hogy az eddigi javaslatok tárgya nem a legfontosabb kérdés: nem a valorizáció. Régen tudott dolog, hogy gazdasági életünk beteg, de tudott dolog az is, hogy a baj oka nem a jogszabályok hiánya, hanem az, hogy a gazdasági élet egyik fontos szerve: a pénz egészséges funkcióra képtelen. A baj gyógyitási módja kétféle lehet. Vagy hozzáidomul a gazdasági rend és a jogrendszer ahhoz a helyzethez, hogy állandó értékmérő nincs és ez a megoldás sokban hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amikor az orvos a beteg testrészt amputálja, vagy pedig újból állandó értékmérő keletkezik és ez az igazi gyógyulás. Hogy a két lehetőség körül melyik a jobb és 1 Igazságügyek. Ker. Jog. XXI. évf. I. K. 7. 1. könnyebben megvalósítható, arról lehet vitázni, de a kérdés eldöntéséig is — a tüneti kezelés mintájára — gondoskodni kell a lehetőség keretein belül a legégetőbb fájdalmak enyhítéséről. És ezért nem szabad lebecsülni a késedelmi kamat helyett magas kártérítést megállapító 1923 : XXXIX. törvénycikket (T.), amelynek rendelkezései hosszú idő óta állandóan hangoztatott panaszok orvoslására vannak hivatva. A T. alapgondolata az, hogy a pénztartozás után járó mellékszolgáltatás mértéke szempontjából nem lehet közömbös, hogy az adós akkor fizet-e, amikor a fizetésre kötelezve van, vagy pedig a hitelező akarata ellenére egy későbbi időpontban. Amíg a teljesítés a felek egyező akaratának megfelelő időpontban történik, a törvényhozás csak akkor szólhatna közbe, ha a jogviszony tartalmát a felek egyező akaratának hiányában is módosítani kívánná, vagyis pl. ha a pénztartozás valorizálását általános szabállyal lehetővé tenné. Amint, azonban az adós késedelembe esik, a törvényhozás a szerződés tartalmának a megváltoztatása nélkül is szabályozhatja a késedeleni következményeit, hiszen a felek egyező akarata a szerződésből eredő pénztartozás keletkezésekor kétségkívül nem irányult a késedelem teljesítésére. A T. konzervativizmussal, de egy kissé közvetlenül, a kamatmaximumot nem érinti. Az eddigi kamattörvényekkel szemben lényegileg az az ujitás, hogy a T. szerint a késedelem bekövetkezte utáni időre a bíró oly magas mellékszolgáltatást is megítélhet, amily magas kamatot korábbi időre nem ítélhetne meg. Hogy melyek azok a tartozások, amelyek után késedelem esetében kártérítés jár és mikortól kezdve jár a kártérítés, ezt a kérdést az 1. §. igen egyszerűen igyekezett a maga általános szabályával megoldani-és a szabály alkalmazását annak kimondásával is könnyebbé törekedett tenni, hogy kártérítés a késedelmi kamat helyeit jár vagyis csak olyan követelések után, amelyek után eddig késedelmi kamat járt és csak attól az időponttól, amikortól eddig a késedelmi kamatot kellett fizetni. Igaz, hosy a T. nyomán sok olyan kérdés válik ebben a tárgykörben gyakorlativá, amely eddig annak következtében, hogy a kamat a késedelem beállta előtt és után egyforma volt, csak elméleti jelentőségű lehetett, mégis remélhető, hogy a késedelmi kamatra utalás el fogja oszlatni azoknak a dogmatikai finomtalanságoknak a következményeit, a m elvek re Menyhárt1!2 és Meszlény3 rámutatnak. Annak, hogy a törvényhozó a késedelem következtében fizetendő mellékszolgáltatást 2 A- legújabb kamattörvény. Ker. Jog. XX. évf. 9. sz. 109. 1. 3 Széljegyzetek. Jogállam XXIII. 1. fiiz.