Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

i. sz. KERESKEDELMI JOG 17 tárnap, nem pedig a kérelem nélkül egyoldalulag adott utólagos teljesítési határnap az irányadó. (Kúria P. VII. 1445/1923. sz. a. 1923. nov. 21-én.) Indokolás: Mert ilyen esetben az áru közvetve szintén a kereskedelmi forgalom céljait szolgálja, amennyiben a vevő továbbeladás céljából termeli ki üzemében azt az árut, amely a vétel tárgyául szolgáló termelési cikk hiányában előállítható nem volna. A felperesnek cukorgyára üzemben tartásához nagyobbmérvü tüzelökészletre van szüksége. Ha tehát felperes a kérdéses 50 vagon fát a gyár üzemben tartásának céljára vette az alperestől, akkor habár fakereskedéssel ipar szerűen nem foglalkozik is, a szerződéstszegő alperestől jogosult a ' szerződéses ár és a teljesitési határidő lejártakor volt piaci ár közti különbözetet kártérítés címén akkor is követelni, ha fedezeti vételt nem is esz- ; közölt. A fellebbezési bíróság azonban elfoglalt álláspontjánál fogva nem terjeszkedett ki annak meg- 1 állapítására, hogy a felperes az alperessel kötött vételi ügylet tárgyául szolgáló faárut az ipari üz- | lete számára vagy más célokra vásárolta-e? Az . ebben az irányban való ténymegállapítás hiányában tehát az ügy felülvizsgálatra kellően élőkészitve nincs. Ezért a fellebbezési bíróság ítélete feloldandó és a fellebbezési bíróság a szükséges tényállás megállapítására és uj határozat hozatalára utasi- ; tandó volt. Ha az alperes kártérítési kötelezettsége megállapitható lesz, szükségessé válik annak a tény- | nek megállapítása is, hogy a teljesitési határidő ! lejártakor, vagyis 1921. évi július hó 15. napján i mi volt a cseh koronának magyar koronában ki- j fejezett értéke, mert a megállapított tényállás sze- j rint, a felperes az alperes kérelme nélkül adott al- I peresnek utólagos teljesítésre határidőt, ily eset- i ben pedig az árkülönbözet kiszámításánál nem a ' kérelem nélkül adott utólagos teljesitési határidő. ; hanem a szerződésben kikötött teljesitési batáridő az irányadó. 12. A K. T. 349. §-a csupán a vétnli ügylei esetében nyerhet alkalmazást, de nem csereügyletnél is. (Kúria P. VII. 1408/1923. sz. a. 1923. nov. 21-én.) j Indokok: Mert az idézett törvényszakasz ki- j fejezetten mindenütt vevő.t és eladót említ és mert j a K. T. nem írja elő a vételre vonatkozó szabályoknak a csereügyletekre való alkalmazását, sőt 338. j §-ában kifejezetten akképp rendelkezik, hogy a j «vételárnak készpénzben kell megállapittatni és ha j pénz mellett egyéb teljesítések köttetnek ki és ezek ! értéke a készpénzt, meghaladja vagy ezzel egyenlő. ! az ügylet vételnek nem tekintetik. A fenforgó esetben a felek egyező előadása j alapján megállapított tényállás szerint felperesek i a keresetben megjelölt lovat párjával együtt alpe- J réstől másik lóért cserébe kapták, a felek között j tehát, nyilván nem vételi, hanem csereügylet létesült. A K. T. 349. §-ában foglalt anyagjogi szabály helytelen alkalmazásával utasította el ezek szerint a fellebbezési bíróság felpereseket keresetükkel csupán amialt, hogy felperesek az alperes szavatossági kötelezettségéből származtatott keresetüket már csak az átvételtől számított 0 hónap letelte után adták be. Lánckereskedés. 13. Építési vállalkozó az ő üzleti körét meg nem haladó mennyiségű épületfára nézve fogyasztó tekintete alá esik. (Kúria P. VII. 8034/1922. sz. a. 1923. okt. 9-én.) Indokok: Pusztán azon a tényalapon tehát, hogy felperes a K-féle faipari részvénytársaságtól mint nagykereskedőtől vett épületfa egy részét az alperes építési vállalkozónak továbbadta, — felperes a 3678/1917. M. E. sz. rendelet 27. §-ában meghatározott tilos cselekménnyel csak az esetben volna terhelhető, ha felperes az alperes üzleti körét meghaladó mennyiségű fát adott volna el alperesnek, — olyan mennyiségűt t. i., melyet az alperes a felperes által is felismerhetően nem az üzleti körében való felhasználás végett, hanem nyilván továbbadása szándókkal vett. Gazdasági lehetetlenülés. 14. A védekezés akadálya csereszerződés esetén. — A háború által előidézett nagy gazdasági eltolódásokra nem hivatkozhatik az a mulasztó fél, aki a teljesitési idő eltelte után bekövetkezett nagy áremelkedést kellő gondossággal elháríthatta volna. (Kúria P. IV. 6955/1922. sz. a. 1923. okt. 11-én.) Indokok: A meg nem támadott ítéleti tényállás szerint felperes az 1918. május 10-én létesült megállapodással a 20. A/P. Y. 50,357. számú «Yost» Írógépnek őt illető tulajdonjogát 1200 koronáért olyan kikötéssel ruházta át az alperesre, hogy az alperes a háború után egy ugyanilyen modellü Yost Írógépet tartozik a felperesnek díjtalanul szállítani, az alperes azonban ennek az írógépnek a szállítását a háború befejezésének kormányhatósági megállapítása utáni időben is megtagadta. Ezen tényállás mellett helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a peres felek között létrejött jog-ügyletet csereszerződésnek minősítette, mert az a körülmény, hogy az alperes a felperestől átvett gépért, utóbbinak az átvételkor a kikötött ellenszolgáltatás egy része fejében 1200 korona készpénzt adott, az ügyletet vételi szerződésre még nem minősiti, mert a jelzett fizetés mellett változatlanul fennmaradt az alperesnek az a kötelezettsége is, hogy viszont ö a háború befejezte után az általa felperestől megszerzett irógép további ellenértékéül díjtalanul tartozik a felperesnek egy hasonló minőségű írógépet szolgáltatni. Arra való tekintettel, hogy az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képező csereszerződésre a vételi ügyletre vonatkozó jogszabályok nyernek alkalmazást, ezek szerint pedig az a fél, aki a csereügyletet a maga részéről teljesítette, a teljesítésben késedelmes, illetve azt megtagadó másik féltől választása szerint vagy a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését,