Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Moór Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1923 [Könyvismertetés]

78 KERESKEDELMI JOG 5. sz. változó olyan értéiveltolódásokat eredményeztek, aminőkre a korábbi normális életviszonyok között gondolni sem lehetett. Ily körülmények között pedig indokoltan föltehető, hogy a tulajdonos megbizható (reális) értéket képviselő ingatlan vagyonát a folytonosan ingadozó és belső értékében úgyszólván naprólnapra következetesen csökkenő pénzösszegért áruba nem bocsátotta volna. Ellenkeznék tehát a méltányossággal, sőt az osztó igazsággal is, hogy a biróság a tulajdonost ilyen szolgáltatásra kötelezze csupán azért, mert ingatlanára más életviszonyok között valakinek később gyakorolható vételijogot biztositott és ez a másik fél azért, hogy a vételi jogot a változott gazdasági viszonyok között is érvényesíthesse, a tulajdonosnak bizonytalan értékű pénzben szolgáltatni hajlandó a szerződéses vételár helyett azt az összeget, amely a szerződés tárgyát tevő ingatlan értékének a vételijog gyakorlásának idejében egy harmadik személy becsűje szerint megfelelt. Számolni kell továbbá azzal a messzekiható jelentőségű körülménnyel is, hogy a gyakorlatban nehézséggel jár annak a forgalmi értéknek a meghatározása, amelyet az ingatlan az opció érvényesítésének időpontjában képvisel. Ennek a forgalmi értéknek a megállapítása ugyanis rendszerint hosszadalmas eljárást igényel, szakértői szemlét, bírói becsüt, esetleg peres eljárást tesz szükségessé; a fenforgó gazdasági eltolódások következtében pedig csak azt eredményezi, hogy mire az eljárás valamely szaka befejeződik, az alatt az ingatlan árában és a pénz értékében ujabb eltolódások álltak be és még nyilvánvalóbbá lett, hogy a tulajdonos (az eladó) megfelelő ellenértéket nem kaphat. De nem hagyható figyelmen kívül a felvetett elvi kérdés eldöntésénél az a körülmény sem, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI. t.-c. mezőgazdasági ingatlan elidegenítése esetében az államnak elővásárlási jogot és (amennyiben a közérdekből szükséges mezőgazdasági ingatlanok szabadkézből, árverésen vagy elővásárlás utján meg nem szerezhetők), megváltási jogot adott s a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérbeadását és eldarabolását részletesen szabályozta és egyéb olyan intézkedéseket tett, amelyek a tulajdonos szabad rendelkező jogát a mezőgazdasági ingatlanok tekintetében többékevésbé korlátozzák. Mezőgazdasági ingatlanoknál tehát ez a körülmény is ellene mond annak, hogy a vételre jogosított a törvény megalkotása előtt kötött szerződésen alapuló vételi jogát, az ennek érvényesítésekor fennálló ertek szolgáltatásával gyakorolhassa, mert az idézett 1920:XXXVI. t.-c. bizonytalanná teszi a jogosítottra nézve azt, hogy a mezőgazdasági ingatlan tulajdonát ilyen módon megszerezhesse, a kötelezettre nézve pedig azt, hogy ő a neki szolgáltatott vételárért a maga részére esetleg ujabb mezőgazdasági ingatlant vásárolhasson. Nyilvánvaló mindezekből, hogy az ingatlan tulajdonosa a vele rendes viszonyok közt szerződött féllel szemben, az ennek részére engedélyezett vételijog érvényesülésével, a mai forgalmi, gazdasági és birtokviszonyok között hátrányosabb helyzetbe kerülne, még ha az opcióra jogosított a szerződéses vételár helyett azt az összeget volna is hajlandó szolgáltatni, amely az ingatlan értékének a vételijog gyakorlásakor megfelelt. Minthogy pedig ezt a hátrányosabb helyzetet a tulajdonos akaratától független külső körülmények idézték elő, s ő ezekre a változásokra nem is gondolhatott akkor, amikor ingatlanára vételijogot biztositott a vele szerződőnek, ennélfogva a hibáján kívül beállott helyzetnek reá nézve hátrányos következményeit viselni nem tartozik s abból nem származtathat meg nem engedett előnyöket a vételre jogosított sem. Végül rá kell mutatni a 310/1921. M. E. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXX. évfolyam 1. szám, 34. lap) 1. §-ának következő rendelkezésére: «Ha valamely bányavállalat az üzeméhez szükséges ingatlan megszerzése .végett az ingatlan tulajdonosával 1919. évi december hó 31. napja előtt létrejött szerződésben vételijogot akképen kötött ki, hogy az ingatlanért fizetendő vételárat a felek határozott összegben előre megállapították, az ilyen vételi jog a rendelet életbelépésével hatályát veszti». Ha tehát a vételi jog, hacsak korlátozott körben is, már az 1921. évi január hó 14-én, amikor az idézett rendelet hatálybalépett, ilyen elbánásban részesült, akkor annál inkább kell, hogy általánosságban hatálytalannak tekintessék most, amikor a gazdasági eltolódások és az ebből származó zavaros állapotok azóta hatványozottan következtek be. Mindezek tekintetbevételével a jogegységi tanács a döntés végett eléje utalt vitás elvi kérdésben a rendelkező rész értelmében határozott. Ez a határozat nem érinti azonban az államnak és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének az 1918. évi október hó 8-án 4420/1918. M. E. szám alatt kelt (Igazságügyi Közlönv XXVII. évf. 10. szám, 479. lap) rendelet 3. §-ában foglalt azt a jogát, hogy a tulajdonos nyilatkozata alapján kérelmükre a telekkönyvbe bejegyzett vételijogot (opció) a nyilatkozatban foglalt feltételek alatt érvényesíthetik. Kelt a m. kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1923. évi március hó 17. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1923. évi március hó 24. napján tartott ülésében. Általános. 70. Ha a szerződés a gazdasági viszonyok változfával időközben teljesiíhetíenné válik, a szerződés íeljesifése helyett az állandó joggyakorlat szerint, a kártérités követelésére a per folyama alatt is át lehet férni. (Kúria P. TV. 4016/1922. sz. a. 1923. márc. 14-én.) Hadikölcsön lombard. 71. Anyagi jogszabály szerint a záloghitelező, ha követelésének biztonsága a zálogtárgy értékcsökkenése által veszélyeztetve van, az adóstól — általában — további biztosítékot követelhet ugyan; de ezt az anyagi jogszabályt nem lehet alkalmazni