Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Moór Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1923 [Könyvismertetés]

5. BZ. KERESKEDELMI JOG 75 nagyobb arányú, annak kell tulajdonítani, hogy a Németországban is sanyarú sorsra jutott középosztályt nem akarták ettől az intézménytől megfosztani. Abból, hogy ugyanakkor a H. G. B-nak a részvények legkisebb névértékét megállapító rendelkezését nem változtatták meg, ugylátszik, hogy ma már nem helyeznek nagy súlyt azokra a szempontokra, amelyek annak idején az 1000 M. legkisebb névérték megállapítására vezettek. Ennek az okát abban a nagy érdeklődésben is kereshetjük, amely a munkások haszonrészesedése és ennek kis részvények formájában megvalósulása iránt az utóbbi években Németországban megnyilvánult. Tekintve, hogy 1000 M. alig több ma 26 békebeli pfennignél, a munkabérek pedig a márka árfolyamának csökkenésével majdnem lépést tartanak, bátran mondhatjuk, hogy a H. G. B. névérték minimumot megállapító rendelkezése munkásrészvények kibocsátásának nem áll többé az útjába. Az orvos felelőssége helyetteséért a R. G. gyakori a lába n tul szigorúan alakul. Egyik határozat megállapította az orvos felelősségét olyan esetben, amikor hosszabb időre távozván lakhelyről, egy kartársával megállapodott, hogy az fix díjazás ellenében el fog menni a felesége utján jelentkező betegekhez. így ment el az orvos helyettese a felpereshez is, aki karját eltörvén, az alperes lakására telefonozott. A kezelés nem volt sikeres, mert műhiba következtében a felperes kárt szenvedett. A R. G. az alperes orvost, aki a kezelésben nem is vett részt, kötelezte a kártérítésre, mert abból indult ki, hogy a szerződés a peres felek közt a telefonbeszélgetéssel létrejött és a valóságban kezelő orvos csak mint az alperes megbízottja járt el, akinek hibájáért az alperes felel. Ugy véljük, hogy a Kúria a 84. sz. teljesülési határozatban kifejtett jogelvet, erre az esetre nem találná alkalmazhatónak. Elvégre az alperes csak azt igyekezett a paciensei számára biztosítani, hogy távollétében is megfelelő orvosi kezelésben részesüljenek. Ha -ezt meg nem teszi, a felperesnek más orvoshoz kellett volna fordulnia, aki esetleg csak később avatkozhatott volna be. Ámde a felperes fordulhatott volna más orvoshoz akkor is, amikor nála nem az alperes személyesen, hanem annak helyettese jelent meg. Az orvosi kezelésnél jelentékeny szerepe lévén a beteg részéről az orvos egyéniségében vetett bizalomnak, itt a helyettesítési jogviszony alig konstruálható meg. Az orvosnak adott megbízás kétségkívül azok közé a megbízási jogviszonyok közé tartozik, amelyek természetüknél fogva át nem ruházhatók. Ha egy nehéz műtét elvégzését a i világhírű opera teur egy gyenge hirü belgyógyászra bizhatná, sovány vigasztalás volna a betegre, hogy műhiba esetében neki vagy hátramaradottainak az operateur tartoznék kártérítéssel. Szerintünk a fenti esetben a felperes, amikor a hozzá küldött orvos kezelését elfogadta, ezzel lépett jogviszonyba, az a kérdés pedig, hogy a honorárium a két orvos közül melyiket illeti, csupán az ezek közötti jogviszonytól függ, de a felperesnek mind joga, mind kötelezettsége csak az őt valóban kezelő orvossal szemben lehet. Telegrafon néven egy a jogéletben is jelentős szerepet játszó készüléket hozott forgalomba egy berlini részvénytársaság. A készülék, amelyet a telefonba egy gombnyomással lehet bekapcsolni, az erre szolgáló hengeren a grammofon mintájára megörökíti a telefonon folyt Beszélgetést. Telefonon tett jognyilatkozatoknál, ily módon létrejött szerződéseknél, a telegrafon hengere igen jelentékeny bizonyító eszköz lehet, amely azonban sem magánokiratnak, sem tanúnak nem tekinthető a perrendtartás értelmében. Ennek az újfajta bizonyító eszköznek két nagy hibája lesz. Az egyik, hogy «hangszakértő» nélkül alig lehet majd megállapítani, hogy a telegrafon által visszaadott hang valóban attól származik, akiének a bizonyító fél állítja. Bármennyire tökéletes legyen a készülék, a hangszakértői vélemény mindenesetre labilisabb lesz, mint az Írásszakértőé, hiszen sokszor megesik, hogy a legjobb ismerőseink hangját sem ismerjük fel nyomban a telefonból. A másik nem kisebb hiba, hogy a telegrafon, ha nyilatkozat megtörténtét bizonyítja is, nem bizonyítja a nyilatkozat keltét. Ha tehát bizonyítja egy olyan ajánlat megtörténtét, amelyet három napig kivánt a fél tartani, korántsem alkalmas annak bizonyítására, hogy a másik fél az elfogadó nyilatkozatot a kikötött határidőn belül tette meg. Persze ezen lehet segíteni, ha a felek a beszélgetés során a dátumot is megállapítják. IRODALOM. Hazai irodalom. X Moór Gyula egyet. ny. r. tanár: Bevezetés a jogfilözófiába. Budapest, 1923. Pfeifer Ferdinánd kiadása. A 19. század vége felé a vérbeli jogászok a jogfilozófiának jelentőséget alig tulajdonítottak. És igazuk is volt, mert ha a természetjog idealizmusát öltötték magukra, lépten-nyomon felébresztette őket az élet valósága, ha pedig a materialista jogfilozófia karjaiba vetették magukat, teljesen kiábrándultak hivatásukból. A jogfilozófia ennek folytán komoly válságba jutott. Emberi alaptermészet lévén, hogy azt, amiben csalódtunk, kritika nélkül, teljes egészében mindjárt el is dobjuk — a jogfilozófusok, szakítva a múlttal, egészen uj tereken vélték a jogfilozófiát feltalálhatni. A természetjogot naivitásnak, a szociológiát cinizmusnak nyilvánították és elkezdették «jogfilozófiának» elnevezni: a jog általános tanait, a jogintézmények «jogi természetét» vizsgáló elmélkedéseket, a jogtudomány módszertanát, a jogi nézetek és felfogások történetét, stb. vagy az általános filozófiának azokat a részeit (az akarat, az erkölcs, a személyiség, stb. problémáit), amelyek a jogot is érdeklő alapvető kérdésekkel foglalkoznak. A régi jogfilozófia érvényesülő terének és módszerének teljes felrúgása tehát valóságos nábeli zűrzavart idézett elő maguk között a jogfilozófusok között, és igy még indokoltabb lett a diplomáciai szakítás a tételes jogász részéről. És ez a szakítás nem okozott volna bajt, ha csak a «jogfilozófusok» vallották volna kárát. Az eredmény azonban az volt, hogy a tételes jogtudomány lett szegényebb, bizonytalanabb, kapkodóbb. Megfosztva az egyetemes, összefogó, a jog valamennyi területére kiható általános elvek világosságától, beleszédülve