Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Befeketítés (dénigrement)

3. sz. KERESKEDELMI JOG 37 az, aki akár valótlan tény állításával vagy híresztelésével, akár pedig valamely tényre közvetlenül utaló valótlan kifejezés használatával valakinek hitelét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti. Ez a rendelkezés felkérés alapján bizalmasan adott, az üzleti forgalomban szokásos tudósításra csak akkor vonatkozik, ha ezt az arra felkért jobb tudomása ellenére adta.» Ha a 13. §. rendelkezését ezzel a szabállyal egybevetjük, nyomban megállapíthatjuk, hogy a törvényhozó a befeketités magánjogi szabályozásánál szorosan simult a ((hitelrontás)) dikciójához. Közelebbi vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy a két szabálynak egymástól eltérő horderejét és részleteit világosan láthassuk: a) Az 1914 : XLI. t.-c. érvényesülő tere sokkal tágabb, mint a 13. §-é, mert büntetőjogi oltalmat ad minden hitelrontás ellen, tekintet nélkül arra, hogy azt ki, ki ellen ós milyen célzattal követi el. A'13. §. ezzel szemben dolus speciálist, a versenyző célzat fennforgását követeli meg és csak akkor érvényesül, ha valamely versenytárs hitelét vagy jóhirnevét támadják meg. b) Az 1914 : XLI. t.-c. csakis a szándékos hitelrontást bünteti; a 13. §. azonban megadja a magánjogi oltalmat a gondtalanul vagy vétkesség nélkül elkövetett befeketitéssel szemben is. c) Közös mindkét szabályban, hogy nincsen szükség becsületbe vágó magatartásra; elég ha a tiltott cselekmény a megtámadottnak csupán vagyoni érdekét sérti. Amig azonban az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-ában adott oltalomnak egyedül a hitel a tárgya, a 13. §. a hitel mellett a «jóhirnév» oltalmáról is gondoskodik és igy a kereskedő becsülete ellen intézett minden támadás ellen magánjogi oltalmat ad. d) Az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-ának az országgyűlés plenumában beiktatott 2. bekezdése a felkérésre adott hitelesítésre nézve állit fel egy a hitelértesités jelentőségével indokolt rendelkezést, ami a 13. §-ban hiányzik. Ez a körülmény azonban — amint alább rámutatunk (8. p.) — nem akadályozza meg, hogy a hitelértesités igen fontos kérdését a joggyakorlat a t. v. keretében is különleges szempontok lat- . bavetésével oldja meg. e) A 13. §. tényálladéka — amint látni fogjuk — a cselekményeknek sokkal tágabb körét öleli fel, mint a hitelrontásé, mert — eltekintve attól, hogy az oltalmat a hitelen felül a jóhirnévre is kiterjeszti — nemcsak a valótlanság állítását hanem minden olyan az üzleti tisztességbe ütköző más cselekményt is beT feketitésnek minősít, amely a versenytárs hitelét vagy jóhirnevét megtámadja. 3. A 13. §. csupán a magánjogi oltalom szempontjából foglalkozik a befeketitéssel és éppen ezért sokkal nagyobb általánosságban írja körül az idevonható magatartást, mint pl. az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-a a hitelrontás tényálladékát. A 13. §. általánosságban tartott szövegezése — ép ugy mint az 1. §-é — nyilvánvalóvá teszi a törvényhozónak azt a szándékát, amely a befeketités minden elképzelhető megjelenési formájával szemben oltalmat akar adni. Ez az intenció vezetett tudatos eltérésre pl. a német törvény 14. §-tól, amely a magánjogi oltalom előfeltételéül is szorosan körülirt és éppen ezért könnyen megkerülhető tényálladékot látott szükségesnek megállapítani: «Aki verseny céljából másnak vállalatáról, az üzlet vezetőjének vagy tulajdonosának személyéről, másnak áruiról vagy kereskedelmi szolgáltatásairól olyan tényeket állit vagy híresztel, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalat üzemét vagy a tulajdonos hitelét megkárosítsák, — köteles, amennyiben a tények a valóságnak bebizonyithatólag meg nem felelnek, a sértettnek az okozott kárt megtéríteni.)) Már sokkal többet markol a BGB. 824.#§-a, amidőn a hitelrontásnak, mint tiltott cselekménynek,.magánjogi következményeit megállapítja, továbbá a neuchateli kanton 1904. ápr. 27. t,-c.-ének 7. §., amely csupán annyit mond, hogy: «tilos jobb meggyőződés ellenére olyasmit állitani vagy megérősiteni, ami valótlanság és a versenytárs üzletmenetét károsítani alkalmas.)) 4. A 13. §. a vállalkozó hitelét és jóhirnevét védi a t. v. támadásával szemben. Amig az oltalomnak első tárgya azonos a hitelrontás tárgyával, addig a jóhirnév magánjogi védelme uj értéket von be a jog birodalmába. Arra a kérdésre, hogy valamely magatartás mikor veszélyezteti valakinek hitelét vagy jóhirnevét, avagy mikor csökkenti valakinek hitelképességét, megnyugtató választ csak akkor adhatunk, ha tisztába jövünk a) a hitel, b) a, jóhirnév fogalmával. a) Az 1914 : XLI. t.-c. indokolása szerint: «hitel alatt a vagyoni teljesítőképességbe és teljesitőkészségbe vetett bizalmat kell érteni. Hitelképesség pedig a tárgyilag megalapozott lehetőség hitel igénybevételére.)) Ez a körülírás, ha nem is mond kivetni* valót, igen szükszavnan és bizonyos egyoldalúsággal írja körül a hitel fogalmát. A hitel részletes elemzése a közgazdaságtan feladata. Ezen a helyen teljesen elégséges, ha a közgazdaságtan által megállapított egynehány vitán felül álló tételt leközlünk. A hitelnek van objektív és szubjektív oldala. Tárgyi értelemben a hitel a cserének az a faja, amidőn a szolgáltatást a másik fél részéről teljesítendő ellenszolgáltatás nem közvetlenül, hanem csak bizonyos idő múlva követi (Kovács Gábor, Földes Béla). Van a hitelnek azonban szubjektív oldala is: a bizalom, amelyet a hitelező ad («hitelt ad») és az adós élvez («hitelt kap»). Ez a bizalom azonban a