Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - A készpénzbeli tartozások és a pénz vásárló erejének csökkenése

LMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT n Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny.. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTE LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Negyedévre: 400 korona. Egy füzet ára 160 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur cimére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. HUSZADIK ÉVFOLYAM 3. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1923. MÁRCIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Gaár Vilmos kir. kúriai biró. A készpénzbeli tartozások és a pénz vásárló erejének csökkenése. Kuncz Ödön. Befeketités (clénigrement). Dr. Szenté Lajos ügyvéd. Uj irányok és uj kérdések a valutajogban. SZEMLE: A gazdasági lehetetlenülés kérdése a végrehajtás megszüntetési perben. (Dr. Székely Gyula ügyvéd. ) — „ Uj irányok és uj kérdések a valutajogban. " (Dr. Strasser Dezső ügyvéd. ) — A kötvényés záloglevélbirtokosok közös képviselete. — A 32. német jogászgyiilés. (n. e. ) — Csehszlovákia joga. — Pénztartozás és pénzérték. — Értesítések. IRODALOM: Hazai irodalom, — Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 33. Általános. — 34., 35. Keresetváltoztatás. — 36. Vagyonváltság. 37. Turpis causa. — 38. Megbízás. — 39. Társaság feloszlása. — 40. Foglaló. — 41., 42. Vétel. — 43. Jus-variandi. — 44. Gazdasági lehetetlenülés a végrehajtási eljárás folyamán. — 45. Életbiztosítás. — 46. Csőd. — 47. Tőzsde. A készpénzbeli tartozások és a pénz vásárló erejének csökkenése. Irta: dr. Gaár Vilmos kir. kúriai biró. E folyóirat 1920. évfolyamában «A pénz értékcsökkenésének jogi hatása a nem készpénzbeli szolgáltatásokra)) cim alatt irt cikkemben kifejtettem, hogy a pénz vásárló erejének csökkenése nem csupán a termelés megdrágulására vezetendő vissza, hanem arra a körülményre is, hogy a pénz elvesztette értékmérő tulajdonságát és egyszerűen fizetési eszközzé vált s pedig annál az oknál fogva, mert a nemes fémpénz helyébe a kényszerárfolyam mai biró fedezetlen papirpénz lépett, amelynek azonban ugyanaz a névértéke, amilyen névértékkel birt a nemes fémpénz. Ebben a cikkben rámutattam, hogy a birói joggyakorlatnak értékelnie kell ezt az értékcsökkenést és lehetővé kell tennie a hitelező és az adós közti jogviszony elbírálásánál az igazságosságon alapuló gazdasági egyensúlynak fentartását; de azt a kijelentést is tettem, hogy a készpénzbeli tartozások tekintetében a pénz névértékének változatlansága mellett ezt az igazságosságon alapuló ós a méltányosság sugallta elvet a joggyakorlat amugysem tudja érvényre juttatni. A kir. Kúriának 1922. P. IV. 1686. és, 5455. sz. a. kelt határozataiban megnyilatkozó jogi felfogás fenti kijelentésem cáfolata látszik lenni, mert e határozatokkal elbirált perekben a készpénzbeli tartozás névértékének változatlansága mellett a pénz vásárló erejének időközi csökkenéséből eredő veszteség is figyelembe vétetett. Ez a két határozat a gazdasági és jogi közvéleményben azt a hitet ébresztette fel, hogy a pénztartozás sikertelen lejárta után bekövetkező értékcsökkenés (a pénz vásárló erejének csökkenése) a késedelmes adóst ennek az értékcsökkenésnek a megtérítésére is kötelezi. A két határozat alapjául szolgált tényállásának ismerete és a határozatokban. megnyilatkozó jogi felfogás behatóbb vizsgálata azonban ezt a jogi következtetést nem engedi meg. Ennek a' kimutatása egyrész, az adós késedelmének jogkövetkezményeül a valorizáció bekövetkezésének megengedhetetlensége másrészt lesz jelen cikkem tárgya. A kir. Kúria P. IV. 5455/1922. sz. határozatának alapjául az a tényállás szolgált, hogy a felperes megőrzés és esetleg eladás végett az alperesre bízott egy hálószoba berendezést, de kikötötte, hogy az eladás az ő előzetes hozzájárulása nélkül nem foganatosítható. Az alperes a berendezést, amely a szakértők becslése szerint az eladáskor 41, 000 K-t ért, a felperes tudta és hozzájárulása nélkül eladta 28, 000 K-ért. A felperes az alperestől, per utján, az 1919. évi koronaértéknek megfelelő pénzbeli kártérítést követelt. A kir. Kúria 450, 000 K kárösszeget ítélt meg a következő okfejtéssel: «Felperes keresete a neki okozott