Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

KERESKEDELMI JOG 2. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. H. T. illetékessége. 12. A fömegállapodás 19. pontja 2. bekeadése ugyan azt tartalmazza, hogy a malomvállalat a bizonyítást közvetlen peres félnek köteles elismerni az eme pontban meghatározott alapon keletkező jogviták tekintetében, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a felperes a főmegállapodás 19. pont 2. bekezdésében megjelölt jogvita eldöntése végett az ugyanezen pont 1. bekezdése szerint illetékes bíróság előtt közvetlenül a Haditermény Részvénytársaság ellen léphessen fel. (Kúria P. IV. 1511/1922. sz. a. 1922. nov. 21-én.) Indokok: Mert a felperes malomvállalat a főmegállapodás 19. pontja 2. bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem mondott le arról a jogáról, bogy a fömegállapodás alapján álló szerződési viszonyból keletkező jogvitából kifolyóan közvetlenül a Haditermény Részvénytársaság ellen léphessen fel perrel. Erre mutat a fömegállapodás 19. pontja 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy korlátlanul áll fenn a 2. bekezdés dacára a malomvállalat és a Haditermény Részvénytársaság között felmerült minden jogvitára nézve a 19. pont 1. bekezdésében szabályozott bírói illetékesség (hatáskör), amiből következik, hogy a 19. pont 2. bekezdése dacára is a Haditermény Részvénytársaság peres félként korlátlanul perbe vonható és perrel felléphet. Tehát nem csupán a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága illetőségének (helyesebben hatáskörének) megállapításához szükséges nyilatkozat be nem szerzésétől feltételezetten. A Haditermény Részvénytársaságot tehát a felperes alperesként közvetlenül perbe vonhatta. Az elsőbiróságnak ettől eltérő jogi álláspontja ennélfogva téves és a felülvizsgálati kérelem e részben alapos. Tőzsdebirósági alávetés. 13. Az 1881 :LIX. t.-c. 94. §. b) és d) pontja értelmében a tőzsdebirósági hatáskör érvényes kikötéséhez kifejezett Írásbeli alávetés, avagy a tőzsdeügynöki kötjegynek kifogás nélküli elfogadása szükséges; ezt a kelléket nem pótolja az a körülmény, hogy a megbizó megbizottját nem tiltja el a megbízásnak megfelelő ügylet kötésénél tőzsdebizományossal való szerződéskötéstől, habár ismeretes lehet a megbizó előtt az a kereskedelmi szokás, hogy a tőzsdebizományos a tőzsdén köti ügyleteit és ily ügyletek tekintetében a tőzsdebiróság hatáskörét köti ki. (Kúria P. IV. 3094/1922. sz. a. 1922. nov. 15-én.) Indokok: Amikor a törvény kifejezett alávetést vagy kifogás nélküli elfogadást ir elő, akkor a megbizott az alávetés vagy elfogadás megtételére való felhatalmazás nélkül megbizóját néni vonhatja el illetékes birájától azáltal, hogy a tőzsdebiróság kikötését magában foglaló kötjegyet ir alá. Elévülés. 14. A szegénységi bizonyítvány szerzése körüli nehézségek mint szünetelési okok. (Kúria P. IV. 3070/1922. sz. a. 1922. nov. 9-én.) Indokok: A meg nem támadott Ítéleti tényállás szerint a felperes 2 bőröndbe és 2 ládába rakott ingóinak Pozsonyba vasúton elküldésével megbízta az, alperest, aki e megbízásnak saját nevében teljesítését elvállalta és az ingókat a vasúton fel is adta, habár a felperes a megbizás adása után őt arról értesítette, hogy azokat ne adja fel. A feladott szállítmányt útközben Érsekujvárott kifosztották; a felperes az alperes ellen, mivel ez megbízatása körében ne.m a rendes kereskedő gondosságával járt .el, felmerült kárának megtérítése végett keresetet indított. Az alperes a K. T. 390. §-ára hivatkozással elévülési. kifogást emelt, amelynek az alsóbiróságok helyt adtak. A felülvizsgálati kérelem további panasza az, hogy a fellebbezési bíróság a tényállást nem állapította meg -abban az irányban, hogy a felperes 1919. évi január hó 30-ikától, amikor az elveszett áru részére kiszolgáltatandó lett volna, 1921. évi július hó 12-ikéig saját hibáján kivül a Pozsonyt megszálló cseh hatóságok magatartása miatt a kártérítési per megindításához szükséges szegénységi bizonyítványt megszerezni képes nem volt s hogy ehhez képest a fellebbezési bíróság nem jelentette ki az elévülést szünetelőnek arra az időre, amely a szegénységi bizonyítvány megszerzésére szükséges volt. Ez a panasz alapos, mert az elévülés határideje ugyan a jelen kereseti követelés tekintetében az áru részben való elveszése folytán azzal a nappal veszi kezdetét, amelyen az elveszett áru kiszolgáltatandó lett volna (K. T. 390. §.), azonban amig az elévülés alá eső követelés bíróilag érvényesíthető abból az okból, mert ennek az érvényesítésnek előfeltételei be nem következtek, az elévülés szünetel. Mivel pedig az a fél, akinek a Pp. 112. §-a értelmében igénye vanl szegénységi jogra, a Pp. 115. §-a szerint az ott körülirt hatósági bizonyítványt tartozik beszerezni és enélkül részére a szegénységi jog meg nem adható, mivel továbbá a hatósági bizonyítvány beszerzésének hibáján kivül elhúzódása különösen rövid lejáratú elévülési határidő esetében az elévülés továbbfolyása folytán őt a keresetindítás jogától megfosztaná, mielőtt keresetét jogszerűen előterjeszthette volna, — ennélfogva ha a felperes bizonyíthatja, hogy a szegénységi bizonyítványt a fent jelzett idő alatt hibáján kivül a cseh hatóságok magatartása miatt meg nem szerezhette, ugy ezen idő alatt követelésének birói érvényesítéséhez szükséges előfeltétel az ő számára hiányzott, aminek az a jogkövetkezménye, hogy ezen idő alatt az ő javára az ^elévülés szünetelt és hogy keresetét az elévülési időn belül terjesztette elő. Részvénytársaság. 15. A bemutatóra szóló részvényutalvány birtokosa sem a* szerzés jogszerűségét és jóhiszeműségét, sem a papírért adott ellenérték összegét kimutatni nem tartozik. (Kúria P. IV. 5101/1922. sz. 1922. dec. 19-éu.)