Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - Trianoni perfelfüggesztés. Megjegyzések a 9590/1922. ME. sz. rendelethez

2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 jegyzést kell-e figyelembe venni, vagy más tőzsdék akkori hivatalos jegyzéseit? Utóbbi esetben a zürichi vagy mely más tőzsdékéit? vagy esetleg milyen más megoldást kell választani? Ezt a nehézséget a rendelet felemlíti s felfüggesztéssel küszöböli ki. (Bev. 3. bek.; 1. §. 1. bek. 3. p.; 2. és 3. bek.; 2. §.; 3. §. vége; 5. §. 3. p.; 6. §.) Mintán csak a 254. cikk bizonytalanságairól van szó s igy csak az átcsatolt területről: a régi román és szerb területtel szembeni relációban ez a felfüggesztési alap nem áll fenn. Fennáll azonban helyes magyarázat szerint a Romániához és Jugoszláviához a volt osztrák császárságból átcsatolt területekre nézve (c. f. 259. cikk 1. bek.). Ubi eadem legis ratio, eadem legis dispositio. Miután a békeszerződés e most tárgyalt kérdések megoldását nem tartja fenn valamely külön fórumnak: ugy hiszem, ez a felfüggesztési alap mellőzhető lett volna s rendeletileg megszüntethető lenne. A «genfi kurzus » speciális nehézségeit elvégre a magyar biróság ép ugy megoldhatná, mint az 1., 2. és 3. alatti általánosabb nehézségeket.10 5. Nagyobb a bizonytalanság Lengyelországgal és Csehországgal szemben. A 231. cikk d) pontja ugyan nyilván ezek irányában is statuálni akarja- elvben a valorizációt, de (ut. bek.) ugy a lcrovó-pénznem, mint az átszámítási kulcs meghatározását kifejezetten államközi megállapodásnak, ilyennek hijján a Jóvátételi Bizottság döntésének tartja fenn. Világos, hogy ezek helyett a biróság nem dönthet. Itt nem jogszabályok alkalmazásáról, hanem alkotásáról van szó. E nehézségre a rendelet szintén felfüggesztést baziroz. (Bev. 2. bek.; 1. §. 1. bek. 2. p.; 2. és 3. bek.; 2. §.; 3. §. 2. esete; 5. §. 1- p. — quoad Lengyelország — és 2. p.; 6. §.) Az 1. §. 2. pontjának és az 5. §. 2. pontjának szóhangzatát («..'. 254. cikke és a 231. cikk d) pontjának utolsó bekezdése értelmében . . .», illetve: «... alá eső . . .») ugy lehetne érteni, hogy csak a Magyarországból — és legfeljebb (a 259. cikb figyelembe vételével) Ausztriából — Csehországhoz és Lengyelországhoz átcsatolt területtel szemben áll a felfüggesztés, mert hisz ezen államok egyéb11 területének a 254. cikkhez semmi köze, csupán a 231. cikkhez. De döntő indokot ép ez utóbbi cikk nyitvahagyásai képezvén (a rendelet bevezetésének 2. bekezdése nem is érinti a 254. cikket), helyes magyarázattal Cseh- és Lengyelország egész területére kell vonatkoztatnunk a felfüggesztési intézményt. 10 Cf. Alkér, MJSz. 1922. 219. 7. bek. 11 Lengyelországnak Oroszországtól és Németországtól, Csehországnak is Németországtól nyert . .. A 4. és 5. alatti határozatlanságok természetüknél fogva időlegesek s a rendelet (3. §.) már most provideál, hogy a bizonytalanság megszűntével a felfüggesztés mint fog megszűnni. Ez alapokon különben (ellentétben a clearing-akadállyal, mely feltétlen) egyáltalán nem is kell felfüggeszteni, amig (pl. közbenszóló Ítéletnél) nem kell érintenie a bíróságnak az ügy valorizációs részét "(rend. J. §. 3. bek.), vagy ahol a felek maguk ántántvalutában állapodtak volt meg. (1. §. 2. bek.) 6. Vannak valutáris bizonytalanságok az Ausztriához átcsatolt területre nézve is: vájjon magyar vagy osztrák koronákban kell-e lebonyolítani az odaeső régi obligációkat? s vájjon al pari-e? Nézetem szerint erről a békeszerződés ép ugy nem kívánt egyáltalán rendelkezni, mint két magyar polgár közti — mint Budapest és Bécs, avagy Berlin, tehát volt szövetségesek közti —, mint a semlegesekkel szemben fennállott obligációinkról. A békeszerződés csak az áütánthoz tartozott vagy ilyenül tekintett (odacsatolt) területek és polgárok érdekeit óhajtotta rendezni a valorizációval. Helyes tehát, hogy a rendelet sem említi ezt a relációt.12 III. Legtágabb körű a hatásköri kétség: az a kérdés, hogy egyáltalán eljárhat-e a békeszerződés szerint magyar biróság oly vitás kérdésekben, amelyek magyar polgár és ántántpolgár közt az életbelépést (1921. jul. 26-ikát) megelőzően kötött szerződésekből állnak elő. A 239. cikk b) pontjának 2. bekezdése, ha szószer int értjük, generális hatáskört ad13 a Vegyes Döntőbíróságoknak e téren, amely ugyan az ántánt és semleges bíróságokkal szemben nem kizárólagos, sőt ezeknek esetleg deferál, de teljesen kizárólagos a magyar bíróságokkal szemben.14 A békeszerződés e rendelkezése mintha a magyar államra rákényszeritett szabályoknak alkalmazását is ki akarná vonni a magyar juriszdikció alól. Judikaturánk azon állásponton van, hogy a magyar bíróságok eljárása egyáltalán nincs kizárva.15 De még ellentétes kiindulás mellett is kétes, hogy semmiesetre sem járhat-e el magyar biróság e körben? Vájjon még akkor sem, ha az érdekelt ántántpolgár maga fordult a magyar bírósághoz? Szintúgy kétséges, kiter13 Legfeljebb a 6. § volna ide is magyarázható. 13 Nemcsak a konkrété is odautalt pontokban. Cf. egyébként a Kereskedelmi Jog 1922. évi 109. lapján (II. hasáb 2. bek.) olvasható vegyesdöntőbirósági állásfoglalást a hatáskör terjedelmének kérdésében. Ehhez: Szladits, Békejog és békegazdaság, I. 55. lap, továbbá 59. lap ut. bek. 11 Sichermann, Békejog ós békegazdaság, I. 207. 15 L. a Curia ujabban történt állásfoglalását: Békejog II. 55.-56. sub 1., különösen in fine : „.. . a 239. cikk b) pontjának 2. bek.-ében szabályozott illetékesség a 240. cikk rendelkezéséből folyóan nem is kizárólagos."