Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - Trianoni perfelfüggesztés. Megjegyzések a 9590/1922. ME. sz. rendelethez

2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 A biztosítási alap összegét biztosítási ágankint öt millió koronában állapítja meg a néptörvényben megszabott egy millió korona helyett (R. 1. §.) s ezenfelül általános biztonsági és árfolyamingadozási tartalékalapnak képzését is kötelezővé teszi (R. 10. §. 1., 2. bek.). Az életbiztosítási díjtarifa megállapítása és a díjtartalék kiszámítása tekintetében mellőzi a néptörvényben kötelezően megállapított nettó díjrendszert, amely az emiitett célból ^ költségeket nagyjában hozzáüti a tiszta díjhoz; ezzel az uj szabályozás lehetővé teszi az ujabb biztosítási matematika által helyesnek tartott úgynevezett elégséges díjrendszert, mert nem zárja ki, hogy a vállalatok a dogmatikus nettó módszer helyett ennél megfelelőbb technikai alapra helyezkedjenek. A K. T.-től, valamint a néptörvénytől eltérően mellőzi az uj szabályozás annak a kötelező megállapítását is, hogy a szerzési költségeket miként kell felosztani, illetőleg mily felosztással lehet a cselekvő vagyonba felvenni. Abból kiindulva, hogy e kérdés rendezésének gyakorlati jelentősége csupán uj vállalatok tekintetében van s hogy abban az esetben, ha uj magyar vállalatoknak, kiváltképen kölcsönös biztosító társaságoknak létezését elő kívánjuk mozdítani, a K. T.-ben (469. §.) is megállapított önkényes rendelkezésnek nem lehet helye, megelégszik azzal, hogy a vállalat, az üzleti tervben köteles megjelölni, hogy miként kivan ja az üzletszerzési költségeket elszámolni s csupán annyit rendel el, hogy a díjtartalék kiszámítására vonatkozólag a felügyelő hatóság megállapíthatja a felszámitható költségek mérvét annak megakadályozása végett, hogy a költségek beállításával a vállalat fiktív díjtartalékkal működhessék. (R. 2. §. utolsó bek.) Említést érdemel az idegen pénznemre szóló biztositások tekintetében az uj osztrák regulativummal egyezően megállapított az a rendelkezés, amely szerint mind a belföldi, mind a külföldi biztosító vállalatok által a belföldön kötött ily biztosításoknak díjtartalékait az illető idegen pénznemben (valutában) kell elhelyezni oly értékekben, amelyeket a felügyelő hatóság alkalmasnak talál. Trianoni perfelfüggesztés. (Megjegyzések a 9590/1922. ME. sz. rendelethez.1) Irta: Dr. Blau György, ügyvéd. Három kategóriája az indokoknak javasolhatja a békeszerződés alá eső követelések felfüggesztését: I. a clearing; II. az alkalmazandó anyagi jog bizonytalanságai; III. a hatásköri kérdés. I. Az államközi clearing - rendszerrel együttjár az, hogy az abban érdekelt álla1 Bp. Közi. 1922. 273.; lg. Közi. 1922. 11. sz. — Jelen soraimban „rendelet"-tel idézem. mok megtiltják a kötelmeknek a Felülvizsg. és Kiegy. Hivatalok elkerülésével való rendezését (231. cikk a.), úgyszintén az erre irányuló bírói eljárást (Függ. 3. §.), sőt büntetik a hitelezők ós adósok «összejátszás»-át. (Függ. 5. §. 2. bek.) A békeszerződésben vállalt ezen kötelezettség végrehajtásában (1. bevezetésének 1. bekezd.) a rendelet a clearingre eddig optált államokkal (Britbirodalommal, Belgiummal, Franciaországgal és Görögországgal) szembeni viszonylatban felfüggeszt minden peres és végrehajtási eljárást, ha t. i. az ügy egyáltalán a clearingbe tartozik. A clearingbe tartozandóságot a rendelet (1. §. 1. p.) nem egyszerűen az idevágó békeszerződési tényállásra: a 231. cikk 1—4. pont-' jaira és az e) pont alapján megtörtént optióra utalással határozza meg, hanem alternative két különböző módon írja körül: egyfelől avval, hogy az illető pénztartozást a 231. cikk e) pontja alapján a clearingszervezet utján kell rendezni, másfelől avval, hogy (magyar polgár és clearingre optált állam polgára közti obligációnál) a hitelező eredetileg magyar koronában fennállott követelését valorizálva követeli. Az első a clearing, a második a valorizáció felől fogja meg az anyagot. Príma vista2 ugy látszik, hogy a két kör azonos, illetve pontosabban: hogy az első felöleli az utóbbit is, minthogy a clearingbe beletartoznak ugy az eredetileg koronára, mint az eredetileg más pénznemre szóló tartozások. Tényleg olyankor, amikor az obligáció valóban beletartozik a clearingbe és magyar koronáról átvalorizálva követeltetik: mindkét rendeletszerü megjelölés talál: az ily eset az 1. •§. 1. pontjának ugy első, mint második bekezdése aláesik. Ha azonban a priori nem magyar koronaértékü volt az obligáció, ugy csak az első bekezdés, ha pedig valójában nem esik a clearingbe az illető követelés (pl. mert nem Angliában, hanem Zürichben lakó angol az ellenfél), de mégis valorizálva érvényesitik: ugy csak a második bekezdés talál. Utóbbi esetben persze igazából nem is áll fenn a clearingen alapuló felfüggesztési ok. A rendelet azonban (v. ö. a 231. cikk utáni függelék 23. §-át) nem bizza a magyar bíróságra annak eldöntését sem. beleesik-e valamely valorizálni kiránt követelés a 231. cikk körébe,3 tehát addig, amíg a Felülvizsg. és Kiegy. Hivatalok vagy a Vegyes Döntőbíróság meg nem állapítják, hogy a konkrét ügy nem esik a clearingbe, mégis felfüg2 Miután épp a clearinges államokról van szó, ahol nem merülhet fel az az ismert vitakérdés, hogy van-e valorisatio a clearingre nem optáló állammal szemben. (Alább II. 1.) a Ha rábízná, előállhatna az az összeütközés, hogy a magyar biróság a 231. cikk alá nem tartozónak nézne és igy saját hatáskörébe vonna oly ügyeket, amelyeket a F. és K. Hivatalok vagy a Vdb. az ellenkező felfogás alapján a clearingbe vonnak.