Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

152 KERESKEDELMI JOG 11. sz. Ugyanis az alperes 6. jelű 1920. szeptember 7-én kelt levelének tartalmából s az abban igért eljárásból félreérthetetlenül kitűnik, hogy a 3. jelű kötés létesítésénél a felek akaratmegegyezése arra irányult, hogy az eladó a cseh területen levő árujáért járó vételárat valósággal cseh koronában kapja meg. Adott esetben tehát a vételár helyébe lépő kárösszeg tekintetében a Kt. 326. §. értelmében a lejáratkori egyenértékkel való átszámításnak helye nem lehet. A magyar korona és a cseh korona értékviszonyának a per folyama alatt bármily mértékben is bekövetkezett eltolódására pedig a szerződésszegő s alaptalan kifogásaival a per elhúzódására okot szolgáltató alperes sikeresen nem alapithatja gazdasági lehetetlenülési kifogását. 130. Az okirat tartalmából levonható következtetés nem állapítja meg a K. T. 326. §. 2. bekezdésben megkívánt effektivitást. (Kúria P. VII. 7668/1922. sz. a. 1923. szept. 20.) Indokolás: A felperes által csatolt C), D) és E) a, okiratok tartalmából nem tűnik ki, hogy az alperes a felperestől meg- és átvett áruk vételárát «természetben», «valóságban» vagy ezekhez hasonló más kifejezéssel svájci frankban kötelezte fizetni, hanem ezek az okiratok csupán az áru egységárát és a fizetendő összeget jelölik meg svájci frankban, egymagában ezeknek az okiratoknak tartalmából vonható le az a következtetés, hogy a szerződő felek akarata a vételárfizetés szempontjából, kifejezetten és "valósággal svájci frankokban leendő fizetésre irányult. Minthogy pedig a G), D) és E) a. okiratokból kitünőleg a vételárnak svájci frankban való fizetése a K. T. 326. §. 2-ik bekezdésében előirt módon, kikötve nincs, a svájci frank pedig a szerződés teljesítése helyén Budapesten forgalomban nem álló pénznem, a K. T. 326. §. 2-ik bekezdése alapján a vételár a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben állapítandó meg. Valuta (vasúti fuvarozás). 131. Nemzetközi jogszabály hiányában a teljesítési hely törvénye lévén irányadó s a kártérités az áru kiszolgáltatásának helyén lévén fizetendő, a kártérítési összeg pénzneme a K. T. 326. §-a szerint igazodik.'1' Az átszámításnak a kártérítési igény emelésének (perenkivüli felszólamlás) napján levő árfolyamon kell történni. (Kúria P. IV. 2524/1923. sz. a. 1923. szept. 18.) Indokok: (I. rész indokolását lásd mult számunkban!) Jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság, amikor egyrészt csak a kártérítési követelés jogosságának perenkivüli megvizsgálásához szükséges idő elteltével tekintette azt lejártnak, másrészt pedig a feladás idejében fennállott árfolyamot vette az átszámítás alapjául: mert a nemzetközi árufuvarozási egyezmény 42. * L. a P. IV. 5784/1922. sz. a. hasonló döntés azonos indokolását mult számunkban. cikke szerint a kártérítési összeg utáni kamatok azon naptól járnak, amelyen a kártérítési igény emeltetett, ami egyértelmű azzal, hogy az igény emelése előtt a vasút kártérítést fizetni nem tartozik, az igény emelése azonban a követelést — a Ker. törv. 282. §-a értelmében is — lejárttá teszi; ha pedig az igényjogosult fél akár á perenkivüli felszólamlás mellőzésével, akár pedig az annak megvizsgálásához az Ü. Sz. 99. §. 4. bekezdése értelmében szükséges idő bevárása nélkül indít a vasút ellen keresetet, ez csak a perköltség viselésének kérdésére birhat a Pp. 427. §-a szerint befolyással; a jelen esetben tehát az átszámításnak az 1921. évi február hó 16-án, mint a perenkivüli felszólamlás napján fennállott középárfolyam alapján kell történnie, amely a tényállás szerint nem vitás tartalmú F), A) alatti bizonyítvány értelmében 100 svájci frankonként 8350 korona volt. Ezzel szemben nem helytálló a válasziratnak a P. IV. 5784/1922. sz. ítélet árfolyamszámítására való hivatkozása: mert a hivatkozott ítélet csak azért vette alapul a feladáskori árfolyamot, mivel az ottani felperes a keresetben maga is erre az alapra helyezkedett, és a bíróság ettől az alperes hátrányára a Pp. 394. §-a értelmében el nem térhetett. A meg nem támadott tényállás szerint az elveszett áru értéke a feladás helyén és idejében 3432.35 svájci frank volt, ami 8350-es árfolyam mellett kitesz 286,601 K 22 fillért. Erre az alperes 1921. október 31-ikén fizetett 90,614 K 04 fillért, és jogerősen marasztaltatott a fizetett összegnek a lejárattól a fizetésig járó kamataiban, valamint 1012 K aránylagos perköltségben. Ehhez képest az alperest a fentiek alapján további 195,987 K 18 fillér tőkében, ennek a felszólamlástól járó kamataiban és az ezúttal megítélt összeggel arányban álló további elsőbirósági, valamint a Pp. 426., 508., 543. §-ai értelmében az aránylagos fellebbezési és felülvizsgálati költségekben is marasztalni kellett. Valuta (váltó).* 132. Az anyagi jog s a bírói gyakorlat szerint a váltóban kitett fizetési hely csak az elfogadóra nézve jelenti a teljesítési helyet; míg a többi váltókötelezett teljesítési helye külön-külön, az általános jogszabályok szerint, határozandó meg. — A törvény nem tartalmaz oly korlátozást, hogy (visszváltónál) a legközelebbi piacnak belföldön kell lennie. (Kúria P. VII. 4292/1923. sz. a. 1923. okt. 9-én.) Indokok: Az alperes csatlakozási kérelmében előterjesztett panasz szerint a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett annak megállapításával, hogy a kereseti váltóban a rendelvényes megjelölése nem határozatlan és hogy a váltóban a forgatás nincs megtiltva. Ez a panasz alaptalan, mert a francia nyelven kiállított eredeti váltónak szövegében foglalt az a kitétel: «ne lete» azt jelenti, hogy a váltónak nincs másodpéldánya, hanem ez az egyet* Lásd König Vilmos cikkét mai számunkban! Szerk.