Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - Visszkereset és visszváltó

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadó hivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Negyedévre: 4000 korona. Egy füzet ára 1500 korona A cikkek Dr. Euncz Ödön egyetemi tanár ur címére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. HUSZADIK ÉVFOLYAM 11. sz. MEGJELENIE MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1923. NOVEMBER 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. König Vilmos. Visszkereset és visszváltó. Dr. Nádas László ügyvéd, ny. pénzügyminiszteri tanácsos. Az alkalmi egyesülések társulati adója. SZEMLE: Előfizetőinkhez. — A Kereskedelmi Jog vacsorája. — Nitsche Győző síremléke. (Gyomai Zsigmond f). — Gyomai Zsigmond f. — A m. kir. minisztériumnak 7501/1923. M. E. sz. rendelete a polgári peres eljárásban megállapított értékhatárok felemeléséről. — A specialista ügyvéd. (n. e. ) — A értékálló kölcsönök. — Nemzetközi jogi akadémia. — Az első csehszlovák jogászgyülés. HAZAI JOGGYAKORLAT: 123. Trianon. — 124., 125. Általános. — 126, Keresetváltoztatás. — 127., 128. Lánckereskedés. — 129., 130. Valuta. — 131. Valuta (vasúti fuvarozás). — 132. Valuta (váltó). — 133. Dcvizarendelet. — 134. Értékpapírüzlet — 135. Valorizáció. — 136., 137. Vétel. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. Visszkereset és visszváltó. Irta: Dr. Eönig Vilmos. Sajátszerű jelenségnek vagyunk szemlélői. Kérdések, melyek csekély jelentőségüknél fogva tisztán elméleti elvontságban szerepeltek, a pénzbeli teljesítéseknél beállott forradalmi állapotok befolyása alatt nagyitó torztükrök reflexeivel izgatnak. Ami felett ezelőtt a. gyakorlat emberei vállvonogatva napirendre tértek, az most a kereskedelmi jogra nézve a lét vagy nemlét jellegét ölti. Akkor az a kérdés, hogy valamely fizetés Budapesten vagy Amsterdamban eszközlendő-e, nehány korona költség vagy árfolyamdifferencia feletti vita tárgyát képezhette. Ma oda élesedik ki, hogy a kötelem igazán teljesittessék-e vagy az iróniából pénznek csufolt papir segítségével nullifikáltassék-e. Amennyiben a kir. Kúriának P. VII. 4292/1923. sz. végzéséből* kivehető, az azzal elintézett esetben is arról van szó, vajjon egy 1537 francia frankról szóló Párisban fizetendő volt váltó forgatója jogosítva legyen-e a lejárat idejére átszámított magyar koronáknak megfelelő mostani koronákkal honorálni váltóobiigóját. Az erre a kérdésre adandó válasz szükségessé teszi a V. T. 50. §-ának tartalmát komolyabb vizsgálat tárgyává tenni, mert véleményünk szerint az idézett végzés e tekintetben oly félreértéseket tartalmaz, melyek nem maradhattak befolyás nélkül a * L. végzést mai számunkban. Szerk. bíróság állásfoglalására, de ettől eltekintve is helyreigazításra szorulnak. Mindenekelőtt vitán kívül kell helyezni a visszkereseti igény jogalapját. Ismeretes, hogy itt a konstrukció sok nehézségbe ütközött és az elméletek egész sorozata keletkezett. Ezekkel most már nem kell foglalkozni. Aki közelebbről érdeklődik e téma iránt, tájékozást nyerhet Thöl kiváló munkájában. (Das Wechselrecht 327—370. 1. ) Jelenleg abból indulhatunk ki, hogy a R. O. H. klasszikus módon világosságot derített minden csak képzelhető kétségre. «Das Fundament des Regressanspruchs ist das Garantieversprechen, welches der Regresspflichtige bei der Wechselbegebung dafür übernommen hat, dass der Wechselinhaber bei Verfall am Zahlungsorte von dem aus dem Wechsel ersichtlichen Zahler die Wechselsumme erhalten wird. Das Gesetz hat das Interesse der NichtErfüllung dieses Garantieversprechens in Art. 50, 51 der W. 0. wie geschehen normiert. (VI. K. 157—159. 1. ) A váltótartozás normális lebonyolítási folyamata az, hogy az intézvényezett ill. elfogadó fizessen, még pedig fizesse a váltóösszeget. A visszkeresettől követelhető teljesítés már egészen más természetű. A visszkeresett azért fizet, mert az, akinek fizetését kilátásba helyezte, nem felelt meg a tőle elvárt teljesítésnek. Ennek a kötelezettségnek jogalapja tehát a garanciális igéret és ebből következik, hogy a cimkeresett a váltóbirtokosnak megtéríteni tartozik mind-