Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

132 KERESKEDELMI JOG 10. sz. tositékul esetleges saját csekélyebb tökebetétét, illetőleg az ebből szerzeit értékeket, az eredményre döntő jelentőségű vezetés megtartása kedvéért készséggel áldozza fel a társas viszonyra annyira jellemző, bár többé-kevésbé korlátolt egyenrangúságot is.2 Kiterjeszti a kérdés jelentőségét az, hogyha az alkalmi egyesülés vezetése a. szakértő társ által történik, tehát ő képviseli a tőkés társat is harmadik személyek irányában (Kt. 02.), akkor ő maga szerzi a jogokat és pl. a tőkés társ teljes betételeért vásárolt áru az eladóval és harniadik személyekkel szemben a szakértő társé. A tőkést tehát erősen nyugtalanítja az a kérdés, hogy a szakértő társ ellen vezetett végrehajtási foglalás, vagy a szakértő társ részéről rosszhiszemü, de harmadik személyek részéről jóhiszemű elzálogositás esetén fel tud-e majd lépni, mint tulajdonos saját betételének, illetőleg az ennek helyébe lépett értéknek védelmére. Ezek a megfontolások okozták, hogy már ekkor is sokszor kellett olyan formát találni az alkalmi társas vállalkozáshoz, mely a tőkés társ számára egyszerűen és nyilvánvalóan, mindenféle hosszú jogi gondolatmenetekre nem szoruló dologi jogot biztositott saját és társa betételére, illetőleg az ebből szerzett értékekre. Az a mód, hogy az alkalmi egyesülést a tőkés képviselje és minden jogot kifelé ő szerezzen, a legtöbb esetben személyes okokból nem valósitható meg, viszont kézizálogul való lekötés egyrészt a jogi konstrukció nehézkessége, másrészt a tényleges kezelésbe való átadás lehetetlensége miatt nem alkalmas mód. Ezért az alkalmi egyesülés jogviszonya a felek között gyakran vett fel olyan elemeket, pl. a bizományi ügyletből, amelyek társas viszonyból lényegileg nyereségrészesedéssel, vagy veszteség-garanciával kapcsolatos bizományi ügyletté alakitották át, melyben a tőkés mint megbizó, a szakértő pedig mint az eredményben érdekelt bizományos áll. így biztosítva van a tőkés részére a tulajdonjog, viszont a vezetés és a társas viszony egyéb elemei a konkrét ügyleti feltételek között lehetnek a szakértő részére biztosítva. A csendes társaságnál leggyakrabban az az aggodalom jut kifejezésre a csendes társ részéről, hogy nem fogják-e a vállalatot be nem jegyzett közkereseti társaságnak tekinteni, melyben ő éppen azt az előnyét veszti el harmadik személyek irányában, hogy velük jogviszonyba nem jut és nem válik a szakértő vállalkozóval együtt korlátlanul egyetemlegesen felelőssé. Kuncz idézett tanulmányában világosan kifejti ugyan a helyes álláspontot, hogy a csendes társ harmadik személlyel szemben közvetlenül soha sem lehet a vállalat tartozása cimén felelős. De e határozott és kedvező állásfoglalás mellett mégis számolni kell azzal, hogy 2 Kuncz id. h. I. 2. ut. bek. a birói gyakorlat éppen a társas viszony bizalmi és bizalmas természete miatt aránylag ritkán foglalkozhatik a kérdéssel és általában Kuncz nézetével egyezik ugyan, de mutat ingadozást oly irányban is, amely a csendes társ felelősségére enged következtetni.3 A kérdésnek oly nagy a jelentősége a csendes társ szempontjából, hogy a csendes társ nem szívesen viseli a kockázatot és ezért a társak azt az elméleti vitát, hogy a háttérben maradó fél társ-e^vagy hitelező, gyakran maguk döntötték el ugy, hogy a társas viszony helyett az eredményben való részesedéssel kapcsolatos kölcsönügyletet létesítettek, ismét feláldozva a társasági jogviszonynak reájuk nézve kevésbé fontos vonásait. Az egyik legfontosabb érdeket, a csendes társ tulajdonjogát, ugy sem védi meg a csendes társaság optimisztikus felfogása sem, mert pl. Kuncz szerint is a csendes társ betétje a vállalkozó vagyonába olvad bele. II. Mindamellett ezek csak kivételes deformálódásai voltak az alkalmi egyesülésnek és a csendes társaságnak, melyek általában megfeleltek a felek igényeinek. Különösen az alkalmi egyesülések elterjedése felkeltette a pénzügyi törvényhozás figyelmét is. Mindaddig az alkalmi egyesülésre vonatkozó megállapodást, valamint a csendes társasági szerződést is a felek kereskedelmi levélváltásba szokták foglalni, mely az illetéki díjjegyzék 59. tételének 4. pontja szerint feltételesen illetékmentes volt. Mert a társasági szerződést tartalmazó levél illetékköteles ugyan, de a szóbanlévő két forma a Kt. szerint nem lévén társaságnak tekintendő, a megállapodást a gyakorlatban többnyire nem tekintették társasági szerződésnek és feltételesen illetékmentesen kezeltek. Az 1920. évi XXIV. t.-c. 13. §-nak 9. pontja és a 79,200/1920. P. M. sz. végrehajtási utasítás 17. §-a szerint azonban az alkalmi társulások a vagyonbetét után III. fokú, tehát általában 2%, sőt néhány nap előtt megjelent 117,301/1923. P. M. sz. rendelet 1. §-a szerint már 3% illeték alá esnek, mely az ugyancsak legutóbb megjelent 117,300/1923. P. M. sz. rendelet 10. §-a szerint legalább 100,000 K. Már magában ez a rendelkezés is megbénította az alkalmi egyesülések keletkezését, mert igaz ugyan, hogy az illeték látszólag csekély és szóbeli megállapodás esetén nem jár, de nem szabad elfelejteni, hogy a 2%, illetve 3% nem az eredmény, hanem a tőke után számítandó, hogy alkalmi, tehát rövid életű egyesülésről van szó, amelynél a 3 C. 639/902: A valamely közkereseti társaságba csendes társként belépő tagnak a társasághoz való viszonyán és e jogtiszony tartalmán mit sem változtat az a körülmény, hogy a cégjegyzékbe a kereskedelmi törvény 66. §-hoz képest be nem jegyeztetett. — C. 212/905: Ha valaki egy meghatározott betéttel úgynevezett csendes társként lépett be egy társaságba, jogi minősége mint a betéti társaság kültagjáé bírálandó el.