Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 7-8. szám - A kisebbségek nyelvjoga tekintetében ...

7-8. sz. KERESKEDELMI JOG 107 tokhoz való juttatását nyilván megnehezítették, az 1920 : XV. t.-c. 1. §-a 4. pontjába ütköző árdrágító visszaélés tényáUadékának megállapítására alkalmas s mint kihágás büntetendő, az ily tiltott ügyletből származtatott kereseti igény pedig bírói jogsegélyben nem részesíthető. 'Ezzel szemben a fellebbezési bíróságnak a hivatkozott t.-c. 7. §-ára alapított jogi álláspontja nem helytálló; mert az a jogszabály: amely szerint a törvény rendelkzései nem terjednek ki áruknak kiviteli engedély alapján külföldre szállítása céljából történő eladásokra s vásárlásokra; a peres esetre nem alkalmazható s az alperessel szemben a törvényes tilalomba ütköző cselekményt elkövetett felperesek a kivételes rendelkezésre nem hivatkozhatnak azért; mert ők a közszükségleti cikk tekintete alá eső borárut közvetlenül belföldi vevőnek és pedig olyannak adták el, aki az árunak nagyban eladásával, de nem annak közvetlen fogyasztókhoz juttatásával foglalkozik, az pedig megállapítva nincs és e tekintetben a tényállás meg nem állapítása miatt panasz nem emeltetett, hogy az alperes eredetileg már külföldre szóló s kiviteli engedély alapján már megkötött eladási ügylet teljesítése céljából vette volna meg a kérdéses borokat, enélkül pedig annak; hogy a vevőt a közszükségleti cikk megvételénél mily szándék vezette, az 1920 : XV. t.-c. 7. §-a alkalmazása szempontjából döntő jelentősége nincs. 96/a. «Egri bikavér - közszükségleti cikk. — Turpis causa bilaterális esetén a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők. "(Kúria P. IV. 4578/1922. sz. a. —1923. márc. 24.) Általános. 97. A K. T. 327. §-a szerint, amennyiben a lelek másként nem egyeztek meg, a teljesítés bármikor követelhető és eszközölhető ugyan, de csak amenynyiben az ügylet természete megengedi. (Kúria P. VII. 5385/1922. sz. a. 1923. márc. 23-án.) Indokok: A peres felek, az irányadó tényállás szerint, egymással levélváltás útján érintkeztek és a B. jelű levélben felsorolt árukra, levélváltás utján kötöttek vételi szerződést. Minthogy pedig a felperes vételi ajánlatát az alperes E. jelű levelével 1921. évi szeptember 28-án fogadta el, a vétel ezen a napon köttetett meg. A valódiságuk tekintetében nem kifogásolt levelek tartalma szerint a vétel részben már kész, részben pedig még elkészítendő árukra köttetett; a teljesítés idejét azonban a felek — amint ezt a felperes felülvizsgálati kérelmében is elismeri — nem állapították meg. A K. T. 327. §-a szerint, ha a kötelezettség teljesítésének az ideje a szerződésben nem állapíttatott meg, a teljesítés bármikor követelhető és eszközölhető ugyan, de csak amennyiben azt az ügylet természete megengedi. Minthogy az ügylet részben még elkészítendő árukra köttetett, nyilvánvaló, hogy a felperes vevő tartozott az eladó alperesnek, a még gyárilag elkészítendő festék áruk előállítására kellő időt engedni. , , Az alperes, a levelek tartalma es az irányadó tényállás szerint a felperest a kész áruk átvételére E. jelű levelével már a rendelés elfogadásakor 1921. évi szeptember 28-án felhívta. A gyárilag előállítandó áruk átvételére pedig D. jelű levelével 1921. évi október 10—15-ik napja közti időre tűzött határidőt. Figyelemmel tehát arra, hogy az 1921. évi szeptember 30-án megkötött vétel szerint még részben elkészítendő áruk átadására az alperes 1921. év október 10—15-ik napja közti időre kért nyilvánvalóan nem túl hosszú teljesítési időt; a felperesnek nem volt joga az alperes által kitűzött idő letelte előtt NB. 5. jelű levelével a vételtől 1921. évi október 8-án elállani. Jogtalan elállásával tehát a felperes szerződésszegő lett és igy az alperestől, aki a szerződés teljesítése iránti készségét kijelentette, kártérítést nem követelhet. Zsákkölcsön. 98. Oly esetben, midőn valamely áru eladója annak csomagolásához, elszállításához saját göngyöleget (hordó, zsák, ponyva, kosár stb.) szolgáltat azzal, hogy azt a vevő neki visszaadni tartozik, a vevőre hárul a használatra kapott göngyölegért való felelősség mindaddig, mig azt a tulajdonosa valóságos birtokába és rendelkezése alá vissza nem juttatja, minthogy a vevő a megvett áru sorsában osztozó göngyölegért a K. T. 344. §-a értelmében az árunak részére való feladásától fogva felelőssé válik s nincs oly jogszabály, mely kifejezett kikötés hiján, felelősség megszűnését a tulajdonos tényleges birtokába juttatástól eltérő egyéb tényhez fűzné. (Kúria P. IV. 4571/1922. sz. a. 1923. május 18.) Vétel. 99. Abban az esetben, ha a részletekben leszállított áru vételára az egyes részletek leszállítása után közvetlenül fizetendő, a vevő azonban a részére már szállított áruk árának megfizetésével késik, az eladó a szerződéstől annak még nem teljesített részére a K. I. 352. és 358. §-ai értelmében elállhat. (Kúria P. IV. 4517/1922. sz. a. 1923. május 17.)] 100. Az árunak a rendelkezésre bocsátása után a vevő által történt felhasználása nem fosztja meg a vevőt attól a jogától, hogy minőségi hiány miatt a K. T. 348. §-a alapján vételárleszáliitást követelhessen. (Kúria- P. IV. 4521/1922. sz. a. 1923. május 17.)' Habár tehát a fenforgó esetben felperes a vétel tárgyát tevő áru egész mennyiségének egy részét, t. i. a neki átadott bormennyiséget a megállapított tényállás szerint más borral keverten igyekezett is kiárusítani, — s ekként eme tényével ezen borral mint sajátjával rendelkezett, — ebből csupán az folyik, hogy eme bormennyiségre nézve elállási jogot nem gyakorolhat, de nem folyik az, hogy a minőségi hiány miatt aránylagos vételárleszáliitást nem követelhetne, avagy, hogy eme tényével a minőségi kifogását elejtette volna. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja tehát téves. 101. Az állandó bírói gyakorlat szerint a piaci árral biró árunak eladását a késedelmes vevő rovására elsősorban szabad kézből kell megkísérelni, mert igy az áru piaci áron kelhet el, mig a több