Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - A középiskolai jogi oktatás bevezetését ...

92 KERESKEDELMI JOG 6. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT, Nemzetközi magánjog. 77. A nemzetközi magánjognak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályai dispositiv természetűek, s a felek akaratától függ, mely állam jogszabályainak akarják magukat alávetni. — Kétség esetében az áruszolgáltatás helyének joga a pénzfizetés helyének jogát megelőzi. — A perköltségnél a pertárgy értékének a kereset beadása napját követő nagy emelkedése figyelembe veendő. (Kúria Rp. VII. 1066/1923. sz. a. 1923. ápr. 10-én.) A másodbiróságnak helyes megállapítása szerint a fenforgó esetben külföldi (felperes francia, alperes pedig argentinjai) állampolgárok között külföldön, nevezetesen Franciaországban, Párizsban létrejött és ott foganatba ment vételügyletből kifolyólag, az adásvétel tárgyát képezett ékszerek vételáráról Párizsban kiállított, alperesre Magyarország Budaörs községébe intézett, de alperes által az ügylet létrejötte alkalmával. Párizsban elfogadott kereskedelmi utalványokról lévén szó, a fennebb jelzett elbírálandó kérdés mikénti eldöntése attól függ, hogy a kérdéses vételügyletre, illetőleg az abból kifolyólag kiállított kereseti utalványokra nézve melyik államnak, nevezetesen az felperes perbeli vitatása szerint a francia, vagy pedig az alperes álláspontja szerint a magyar államnak a joga alkalmazandó-e? Minthogy törvényeink, nevezetesen sem a kereskedelmi törvényünk, sem pedig az annak 298. §-a értelmében, az abban megjelölt vonatkozásokban a kereskedelmi utalványokra is alkalmazandó váltótörvényünk nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy a külföldön keletkezett szerződéseknek, illetőleg külföldön kiállított kereskedelmi utalványoknak anyagi joghatásai mely államnak joga szerint birálandók el, ez okból ez a kérdés s igy a jelen perben a felek között vitás, fentebb megmegjelölt kérdés is a nemzetközi magánjog elvei és szabályai szerint döntendő el. A nemzetközi magánjognak idevonatkozó elvei és szabályai diszpozitiv jellegűek lévén, az autonómia voluntatis elvénél fogva a feleknek szabad akaratelhatározásától függ elsősorban az, hogy a köztük külföldön létrejött ügylet anyagi joghatásait mely állam jogának uralma alá kívánják helyezni. És a feleknek erre vonatkozó akarata a jelenlegi esetben is irányadóul veendő annál inkább, mert habár e perben az ebből a szempontból a váltóval egy tekintet alá eső kereskedelmi utalványokról van szó, de az utalványok alapján nem az azok birtokosaként jelentkező netaláni harmadik személy lépett fel keresettel, hanem a perben a közvetlen szerződő felek állanak egymással szemben. A per adatai szerint a peres felek a kérdéses ügylet megkötése s a kereskedelmi utalványok kiállítása alkalmával az iránt, hogy a kereskedelmi utalványok anvagi joghatásait mely állam jogának uralma alá kívánják helyezni, kifejezetten nem intézkedtek ugyan, de akkori személyes viszonvaikból, a köztük létrejött s a kereskedelmi utalvánvok alapjául szolgált vételügylet körülményeiből, valamint a per egyéb adataiból az a következtetés vonandó le, hogy akaratuk az volt, hogy a köztük létrejött egész jogügylet teljes lebonyolítása a francia törvények szerint történjék. A felperes eladó ugyanis francia állampolgár, párizsi kereskedő, az alperes pedig argentiniai állampolgár, akinek az ügyiratokhoz csatolt cégjegyzékkivonat szerint 1911. év óta, tehát a szóban forgó vételügylet létrejöttét és a kereskedelmi utalványoknak 1912. október 8-án és 1912. november 8-án történt kiállítását megelőző, aránylag rövid idő óta Magyarországon Budaörs telephellyel keserüvizvállalata van ugyan, de Budaörs község elöljáróságának az ügyiratokhoz csatolt, 1913. aug. 8-áii kelt helyhatósági bizonyítványa szerint az alperes a nevezett község területén állandó lakással nem bir s akkori tartózkodási helye is ismeretlen volt és a per adatai szerint a kérdéses vételügvlet létrejötte s a kereskedelmi utalványok kiállítása idején is Párizsban tartózkodott, ott egy odavaló leánnyal jegyben járt, majd házasságot kötött, a kérdéses vételügyleteket ott tartózkodásának tartama alatt létesítette, a félperestől vásárolt ékszereket ott vette át és azzal kapcsolatosan a kereseti utalványokat is elfogadóként ugyanott irta alá és adta a felperesnek. Mindezekből a körülményekből pedig alaposan vélelmezhető, hogy a vételügyletek megkötésénél s az A) és B) alatti utalványoknak azzal szoros kapcsolatban álló kiállításánál a peres felek nem a mindkettejükre nézve idegen magyar jog, hanem az ügyletkötésnek és az ékszerek átadásának és átvételének valamint az A) és B) alatti utalványok kiállításának helyén, mint egyúttal a felperes cég székhelyén ós alperes akkori tartózkodási helyén fennálló francia jogot tartották szem előtt, hogy tehát szerződési akaratuk az volt, hogy a köztük létesült jogviszony a francia jog uralma alatt álljon. Ebből pedig önként következik, hogy a fentiek szerint a perben eldöntendő kérdés elbírálásánál a francia jog ide vonatkozó szabályai veendők irányadóul és pedig annál is inkább, mert a kifejtettekkel szemben egymagában az a tény, hogy az A) és B) alatti utalványok az alperesre Budaörs községbe vannak intézve és hogy ebből folyóan — külön fizetési hely kitüntetése hiányában — a nevezett község fizetési helynek is tekintendő, az adott körülmények között jogszerű alapul annak megállapítására, hogy a fentiek szerint a felek között vitás kérdés elbírálásánál a magyar jog volna alkalmazandó, annál kevésbé szolgálhat, mert ha e tekintetben esetleg kétely forogna fenn, akkor is ilyen kétség esetén a nemzetközi magánjog elvei szerint az áru szolgáltatásának helyén fennálló jog a pénzbeli ellenszolgáltatás helyén érvényben levő jogot megelőzi, tehát a jelenlegi esetben akkor is a francia jog volna alkalmazandó. Ezek szerint a másodbiróság a per elbirálásánál a francia jogot helyesen alkalmazta és annak az ítéletében felhívott szabálya értelmében az alperest a kereseti követelésnek francia frankokban való megfizetésére helyesen kötelezte, amiért is ítéletét az ügv érdemében a fentebb kifejtett okokból és az ezekkel nem ellenkező saját indokai alapján, a perköltség viselésére vonatkozó részében-pedig megfelelő indokai alapján helyben kellett hagyni. Az alperesi ügyvéd részére a másodbiróság által az elsőfokú eljárásban felmerült munkadíj és kiadás fejében megállapított összeget a kir. Kúria