Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - A középiskolai jogi oktatás bevezetését ...

90 KERESKEDELMI JOG 6. sz, akarja szüntetni. A monopólium kérdése Trieszt bekebelezése folytán került felszinre. Triesztben ugyanis két nagy biztositó társaságnak van székhelye. Többször alkotta megvitatás tárgyát az a kérdés, hogy ezek az intézetek működésüket az olasz területen folytathatják-e, végleges intézkedés azonban még nem történt. A felelősségbiztosítás érdekes uj fajáról olvasunk. Az étterem tulajdonosok biztosítják magukat leguj.abban olyan igényekkel szemben, amelyeket vendégeik a részükre kiszolgáltatott ételek elfogyasztása következtében előálló bántalmak miatt támasztanak ellenük. A biztosítás kiterjed minden rosszullétre és egészségháboritásra, amelyet az étteremben elfogyasztott bármely élelmi vagy élvezeti cikk idézett elő. Ennek az uj biztositási esetnek a szülőhazája természetesen Amerika. A középiskolai jogi oktatás bevezetését mindjobban sürgetik, sajnos egyelőre csak Németországban. A német joghallgatók 1922. évi nagygyűlése a középiskolai előkészités hiánya miatt fejezte ki azt a kívánságát, hogy a jogi tanulmányok megkezdése előtt egy szemeszter előkészítő tanulmányokra szenteltessék, a német folyóiratok hasábjain pedig főként Krückmann és Müller professzorok törnek amellett lándzsát, hogy a német középiskolákba már bevezetett közjogi bevezető tanulmányokon (Staatsbürgerkunde) felül a magánjog alapfogalmainak is tért szorítsanak. A kérdés nálunk is igen megérett arra, hogy az illetékes tényezők foglalkozzanak vele. A középiskolai jogi tanulmányoknak nemcsak azok szempontjából volna fontossága, akik jogi pályára készülnek. Szemben a német professzorokkal, akik a kérdést tisztán ebből a nézőpontból vizsgálják, ugy véljük, hogy a jogi alapismereteknek éppen azok érzik a hiányát, akik nem a jogi pályára lépnek. Az érettségit tett fiatalembernek fogalma van a tangensbusoláról, a gömbháromszögtani cosinus tételről, tisztában van a szappangyártásnál lefolyó vegyi folyamattal, betéve tudja, — ha gimnáziumot végzett, — Horatius néhány ódáját, s Ovidius egy pár költeményét, kikerülhet azonban az életbe anélkül, hogy a legprimitívebb jogi fogalmakat a tulajdon, haszonélvezet, bérlet jelentőségét megismerné, tudná, hogy mi egy kereset és meg tudná egymástól különböztetni a járásbíróságot és a főszolgabírói hivatalt. A gimnáziumnál maradva, alig hisszük, hogy nincs olyan római jogi író, akinek a műveit olvasva a gimnáziumi tanuló filológiai szempontból is hasznos ismereteket szerezhetne. Ha Cicero egyik másik beszéde, Gornelius Nepos, Sallustius vagy Livius helyett a diákok akár Gaius institutioit, akár Justianianus-féle Institutiokat olvasnák, a nemcsak történelmi jelentőségű, hanem ma is hasznos ismereteknek nagybecsű anyagához jutnának, anélkül, hogy a tanterven valami jelentékeny módosítást kellene eszközölni. Az alkotmányjogi, büntetőjogi és hatósági szervezeti anyagot már alig lehetne ilyen egyszerűen becsempészni a középiskolába. De, ha a jog- és államtudományi encyklopaediának a főiskolán elég egy kis kollégium, teljes megnyugvással fogadhatnánk, ha a középiskola VIII. osztályában heti két órában adnák elő a ,fcÜ ismereteket, éppen ugy, mint a VII. osztályban ma az egészségtant. Ennek a stúdiumnak reáliskolákban természetesen alkalmazkodnia kellene ahhoz a helyzethez, hogy itt nincs mód a magánjognak latin nyelvű szöveg fordítása utján tanítására. IRODALOM. Hazai irodalom. Meszlényi Artúr: A tisztességtelen versenyről szóló törvény magyarázata. (Budapest, 1923. Athenaeum. 212. old.) Minden intézmény, szervezet tokéletesbedésével fejlődésével párhuzamban szaporodnak és terjeszkednek azok az alakulatok is, amelyek az előbbiek által szándékolt hasznos eredményt, könnyebb, de meg nem engedett módon kívánják elérni. E sorok írójától mi sem áll távolabb, minthogy ezt a köztudomású tényt saját búvárkodása eredményeként szűrje le, hanem csupán hivatkozik reá abból az alkalomból, midőn a tisztességtelen versenyt az ipari és kereskedelmi élet fejlődésétől el nem választható jelenségnek tekinti. Hogy a versenyt, korlátozószabályoknak már évtizedek óta szükségét érezzük, azt bizonyítják a hosszú tervezgetések, a javaslatok és vélemények tömege. Azt azonban, hogy a törvény megalkotását tovább halogatni már nem lehetett, nem magyarázhatnék azzal, hogy kommerciális életünk a legutóbbi években annyira kifinomult, hogy kö- • rülbástyázása nélkül a tökéletes gépezet működése akadályozva nem lenne. Találóbb az a másik, realisztikusabb magyarázat, amely jobban fedi a tapasztalat tényeit. Általános morális és közgazdasági helyzetünk a háború óta fokozatosan romlik; a létért való küzdelem mindgyakrabban élesedik ki közelharccá és a tényleges vagy vélelmezett végszükségben a felek kevésbé válogatnak a védelem és támadás eszközeiben. A pénz szaga iránt emberemlékezet óta nem volt oly csekély az aversio, mint napjainkban, midőn az egyéb szempontokból nagyon is rátarti elemek szívesen gyümölcsöztetik képességeiket egynémely jövedelmező ügy érdekében. A túlcsapongó leleményesség, a pénzszerzés módjában