Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - Jus variandi

4. S55. KERESKEDELMI JOG 59 Az adós fél bizonytalanságban tartására támaszkodó érvet sem fogadhatjuk el helytállónak. Ez semmivel sem lesz nagyobb akkor, ha megengedjük a jogosultnak a teljesítésről a kártérítésre való áttérést, mintha ezzel perpetuáljuk a kötelmet. Sőt merném mondani, hogy utóbbi esetben ez a bizonytalanság nagyobb, de mindenesetre hosszantartóbb. Mert ha a jogosult a per során áttért a teljesítésről a kártérítésre, az adós helyzetének bizonytalansága nyomban megszűnik, és megrögződik az eredeti teljesítési időpont szerint átforduló pénzbeli kártérítésben. Ellenben, ha a teljesítési pert végig visszük, a bizonytalanság nemcsak az ügy jogerős befejezéséig eltart, hanem ezentúl is nevezetesen a. végrehajtás foganatosításáig, sőt még ennél is tovább. (Vhsi törvény 217. és következő szakaszai.) Vagyis az adós előbb tudja meg, mi a sorsa, ha kötelezettsége a per során fordul át kártérítésre, mint akkor, hogyha csak a végrehajtás során történik ez meg. Nem is méltattam figyelemre azt a szintén nem könnyű kérdést, hogy meddig hordhatja a jogosult zsebében a teljesítésre szóló jogerős bírói Ítéletet és mikor csaphat le azzal a most már minden esetre jobban remegő, mert kínos bizonytalanságban vergődő adósra. A gondolatmenet végig vitele a végső pontig tehát azt mutatja, hogy gyakorlatilag ezer eset közül bizonyára legalább 990-ben a nem teljesítési igény ex lege okvetlenül átfordul kártérítésre és csak abban a muzeális ritkasági kevés esetben marad meg, amikor a teljesítésre kötelezett fél ünnepélyesen várja éveken át, mikor kopogtat be hozzá a hitelező, hogy magával vigye a megítélt teljesítést. Gyakorlatilag tehát az ellenvélemény követése mellett még inkább lehet rosszabbodó helyzettel számolni. Különösen a háború első éveiben, a tőzsdebiróság által inaugrált joggyakorlat mellett sokszor hangzott el a kérdés, vájjon nem rejlik-e pluspetitio abban, hogy a jogosult kérelme nélkül, sőt akarata ellenére hivatalból tért át a bíróság teljesítési igény érvényesítése esetén nemtelj esités miatti kárra, illetve differenciára. Tudjuk, hogy a királyi bíróságok is utánzandónak vélték ezt az irányt és nem egyszer fordult elő, hogy a Kúria mindkét alsófok egybehangzó ítéletét, mellyel az adóst teljesítésben marasztalta, azzal oldotta fel és küldte vissza az alsófokhoz, hogy tegye vizsgálat tárgyává azt, van-e helye kártérítésnek, s ha igen, állapítsa meg ennek összegszerűségét. Tette ezt anélkül, hogy a jogérvényesítő fél ily irányú kérelmet terjesztett volna elő, s különösen anélkül, hogy a fellebbezési eljárásban is irányadó Pp. 188. §. 5. pontjában megadott joggal élt volna. Igaz, hogy ilyen esetekben az volt a suppositio, hogy gazdasági lehetetlenülés hiusítja meg a natural teljesítést, de elvégre a gazdasági lehetetlenülés sem olyan könnyen megfogható valami. Különösen nem, ha összevetjük azt «az utóbb beállott változás» formulájával. Nagyon jól megértettem a cikkíró urnák az anyagi és alaki jog folyományainak különbözőségére vonatkozó rendkívüli plasztikus szembeállítását. De ennek dacára sem tudok teljesen szabadulni attól a gondolattól, hogy a törvényszerkesztő e rendelkezés beiktatásánál számításba vette az anyagi jog és a joggyakorlat állását. Maga a formulázás pedig ruganyosabbnak tűnik fel, mint ahogy ezt részben az indokolás, részben a kommentárok is feltüntetik. így például az érdekmúlás esete is kényelmesen elfér benne, mert semmi kétség, hogy ez sem egyéb, mint a szolgáltatás tárgyában utóbb beállott változás. Ugyanúgy, ahogy az adóstól nem kívánhatjuk, hogy exisztenciája pusztulásának árán is teljesítsen a régi feltételek mellett, a hitelezőtől sem követelhetjük jogosan, hogy saját gazdasági létének tönkretételével fogadja azt el. Az árak ötvenszeres felszökésével az eredeti szolgáltatás ép ugy lehetetlennek minősül, mint aminő az elfogadás az ötvened részre való leszállással. Nincs semmiféle legislativ benső indok, hogy szigorúbban mérjük az igazságot a jogosult fél részére, mint a szerződéshez nem hű félre. Sőt az ellenkezője az, amit az igazságosság sugall. Ez pedig aligha lesz kielégítve azzal a megoldással, amely ily utóbb beállott változás okából elüti a hű felet mindennemű igénytől és győzelemre segíti azt, aki végeredményben okozója a pernek. Az itt inkább csak megérintett, semmint részletesen letárgyalt szempontok talán alkalmasak lesznek arra, hogy a kérdés végleges kialakulásánál jogpolitikai és dogmatikai tekintetek a mérleg mindkét serpenyőjében egyaránt, súlyba vétessenek. SZEMLE. A Magyar Jogász Egylet mult hó 19-én ünnepelte jogászságunk előkelőségeinek részvételével, elnökének Nagy Ferencz v. b. t. t., egyetemi ny. r. tanárnak 70. születésnapját. Az ünnepeltet Némethy Károly v. b. t. t. üdvözölte nagyszabású, mély érzésekben és gondolatokban bővelkedő beszéddel. Majd a Magyar Tudományos Akadémia nevében Buday László műegyetemi profeszor, a