Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

32 KERESKEDELMI JOG 2. sz. posnak, mivel megállapította, hogy a teljesítési határidő november végéig meghosszabbíttatott és így az október 1-én és október 15-én felvett óvások hatályon kivül helyeztettek, ugy hogy az elévülési időt nem október 15-től, hanem december 1-től kell számítani. A december 30-án benyújtott viszonkereset tehát nem évült el. Alapos azonban felperes azon kifogása, mely szerint az áruüzleti szokások 66. §-a értelmében teljesítésre felperesnek semmi joga sincs. E §. szerint ugyanis a 65. §. a) pontján alapuló igény csak az esetben érvényesíthető, ha a szerződéshez hü fél legkésőbb a késedelmet követő köznapon értesiti a másik felet arról, hogy a teljesítéshez ragaszkodik. Alperes tehát december 1-én tartozott volna teljesítési igényét fenntartani. Ezt azonban tenni elmulasztotta. Felperest ennek folytán a bíróság a liszt átvételére nem kötelezhette. Ellenben kötelezni kellett őt az árkülönbözet megfizetésére. A nullás liszt, továbbá a rozsliszt 30%-a tekintetében az ügylet hatályában fennáll, mivel ezek exportja nem vált lehetetlenné. Az ügyletnek e része tekintetében fennáll felperes késedelme. Alperes kártérítési igényével szemben felperes védekezésül hivatkozóit arra, hogy alperes a teljesítési igényt választván, a választáshoz kötve van (szokások 68. §.) és igy kártérítést nem követelhet. Tagadta a kártérítés összegszerűségét és ténybeli alapját is. Igaz ugyan, hogy a szerződéshez hu fél, ha választási jogát már gyakorolta, választásához kötve van és attól utóbb már el nem térhet. Ezt az elvet azonban csak ott lehet alkalmazni, ahol a szerződéshez hű fél jogérvényesen választott egyet alternatív jogosítványai közül, amellyel a megtörtént választás tényleg azon joghatállyal járt, hogy az illető jogok közül a hitelező igénye az egyik jogosítványra konkretizál tátott. Ebben az esetben azonban a feltétel nem forog fenn. Alperes viszonkeresetével elsősorban a teljesítést választotta, anélkül azonban, hogy a teljesítési igény anyagi feltétele, a kellő időben történt óvás felvétele fennforgott volna. Az ily választás nem létezőnek tekintendő, mert tarthatatlan álláspont volna, ha ily szabálytalan választás esetén kötve volna a szerződéshez hü fél választásához, vagyis ha az eladót a teljesítési igény az óvás felvétel elmulasztása miatt, más igény pedig a választási jog kimerítése miatt nem illetné meg. Ez egyértelmű volna azzal, hogy helytelen választás esetén az eladó alaki okokból minden jogát elvesztené. A bíróság tehát alperes kártérítési követelését megállapította. Azonban kártérítés gyanánt nem az alperes által érvényesített kárt, hanem a liszt szerződési és december 1-én fennforgó piaci ára közi árkülönbözetet ítélte meg. Igaz ugyan, hogy az idegen valutában kikötött ily vételárnak fedezeti eladása nem szokatlan és a rendes kereskedő gondosságával összeegyeztethető magatartás: mindamellett a bíróság ugy találta, hogy ez a tranzakció az ügyletnek nem szükségszerű, hanem alperesnek saját elhatározásán alapuló uj ügylete, amelyért a kockázatot saját számlájára vállalta. Ez okból nem bocsátkozott az alperes viszonkeresetében előterjesztett kárigény összegszerűségének elbírálásába; hanem ehelyett a liszt árában a szerződési árak és a késedelem bekövetkeztekor, 1921. december 1-én fennforgó különbözetet ítélte meg az Ál •/. alatti kötlevél tárgyát képező 1224 métermázsa nullás és 183 métermázsa kivihető rozsliszt tekintetében és ezen árkülönbözetet összesen 130,662 cseh koronában állapította meg. A bíróság vizsgálat tárgyává tette azt a kérdést is, vájjon nem terjeszkedik-e ezúttal túl alperes viszonkereseti kérelmén ez igény megítélése által. E kérdést a bíróság tagadóan oldotta meg. A háborús joggyakorlatban általában kifejlődött az az elv, mely szerint a teljesítési igényben, mint többen, a teljesítésnél kisebb érdeket képviselő árkülönbözet, vagy kártérítési igény, mint kevesebb bennfoglaltatik s igy, amennyiben a teljesítésben az alperes nem marasztalható, erre irányuló külön kereseti kérelem nélkül is rendszerint megállapította a bíróság az árkülönbözetet, amennyiben annak anyagi jogi feltételei fennforogtak. Felperesnek azonban nincs joga ahhoz, hogy az ezután még kiadandó előleget cseh koronában, vagy pedig annak a mai árfolyamnak megfelelő magyar koronában kapja meg. A bíróság az előleget 4.60 koronás árfolyammal, vagyis oly összegben Ítélte meg felperes javára, amely összeget alperes az előlegnek 1921. augusztus 21-én történt átváltása folytán magyar koronában kapott. Az átváltás, tekintettel arra, hogy alperes magyar vállalat, s hogy az előleg magyar üzemből szálütott áru vételárára fizettetett, nemcsak jogszerű, hanem magától értetődő intézkedés is volt. Az előleg visszaadására felperes késedelem folytán került a sor oly időben, amidőn a cseh korona árfolyama többszörösen magasabb volt s igy ellenkeznék a méltányosság elemi követelményeivel, ha alperes a visszafizetendő összeget cseh koronában vagy annak mai árfolyamában fizetné vissza. A költségeket a bíróság peres felek között kölcsöníteen megszüntette, a per összes körülményeinek figyelembevételével és különösen azért, mivel a pere késedelmével felperes szolgáltatott okot (I), másrészt azonban összeg szerint nagyobb részében alperes vált pervesztessé. A Wiener Bankverein január hó 10-én Bécsben tartott rendkívüli közgyűlése elhatározta az alaptőkének 500 millió koronáról egy milliárd koronára való felemelését. Egyelőre 250 millió korona n. é. részvény 1922. üzletóvi osztalékjogosultsággal kerül kibocsátásra, melyek az eddigi részvényeseknek részvényenként 5500 osztrák korona árfolyamon, telquel, ajánltattak fel. Két régi részvényre egy uj részvényt adtak. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet nyomása Budapest, V., Vilmos császér-ut 34,