Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

28 KERESKEDELMI JOG 2. sz. esetén pedig kizárólag a pénzintézet viselje, még pedig a nyugta hamissága esetében annál is inkább: mert a csekkönyvecskére a csekkszámlatulajdonos, elzárás vagy más hasonló biztonsági intézkedés által, sokkal inkább ügyelhet, mig a nyugtahamisitást nem lehet megakadályozni. Ezekből következik, hogy a pénzintézet csak akkor szabadul a hamis nyugtára történt folyószámla-kifizetésből származott kár viselése alól, ha a kifizetésnél a rendes kereskedő gondosságával járt el és a másik fél eljárása gondatlan volt. A jelen ügyben megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a 2. •/. és 3. */. alatti aláirások a felperes egyesület elnökétől és pénztárnokától származnak. Rendeltetésük az volt, hogy ezen aláírásokkal való összehasonlitás alapján ellenőrizhesse az alperes, hogy az esetrőlesetre benyújtandó nyugtákat ez a két egyén irta-e alá, akiknek együttes aláírása nélkül az alperes, saját előadása szerint, a felperes számlája terhére, fizetést nem teljesithetett. Kötelességében állott tehát alperesnek a 9. •/. alatti nyugtán lévő aláírásokat a 2. 7. és 3. 7. alattiakkal összehasonlítani. Ezt a kötelességet az alperes közegei nyilván nem gondosan teljesítették: mert felületes megtekintés mellett is feltűnő az az eltérés, amely a pénztáros valódi aláírása és a 9. 7. alattin levő — nem vitásan hamis — aláírás között mutatkozik. Ha tehát alperes a nyugtázott összeget mégis kifizette, ezzel a felperes, folyószámláját jogosan nem terhelheti. De nem sértett a fellebbezési bíróság eljárási szabályt annak a bizonyításnak a mellőzésével sem, amely a felperesi bélyegző kezelése körüli gondatlanságra vonatkozik: mert ha tényként meg is állapíttatnék, hogy felperes elnöke és pénztárnoka a bélyegzőre való felügyelet elmulasztása miatt egymást szemrehányásokkal illették, ebből még a kárt előidéző felperesi gondatlanságra azért nem lehetne következtetni, mivel az alperes nemcsak a bélyegzőt, hanem az aláírásokat is vizsgálni tartozott; és a fent kifejtettek szerint az alperes gondatlanságának megállapítása folytán a felperes netaláni gondatlansága még a kármegosztás alapjául sem szolgálhat. Árdrágítás. 15. Igaz ugyan, hogy az az ügylet, amellyel a termelő és a fogyasztó közé szükségtelenül beékelődő kereskedő a közszükségleti cikk árának drágulását idézi elő, birói jogvédelemben rendszerint nem részesülhet, ez a jogelv azonban nem nyerhet alkalmazást arra az esetre, amikor a vétel tárgyát képező áru külföldre volt szállítandó. (Kúria P. IV. 2657/1921. sz. a. 1921. dec. 22-én.) Indokok: Mert a láncolatos kereskedést tilalmazó jogszabály kizárólag a belföldi fogyasztás védelmére szolgál, amiből okszerüleg következik, hogy közszükségleti cikknek külföldre való kivitel és külföldön való értékesítése céljára való megszerzése, mint a hazai fogyasztás érdekeit egyáltalán nem érintő ügylet jogszabály tilalmába nem ütközik. Fehér pénz. 16. A fehér pénzt átvevő bank csak akkor védekezhetik azzal, hogy a fehér pénzt csak letétként fogadta el, amennyiben ehhez a fizetést teljesítő fél hozzájárult. (Kúria P. IV. 2507/1921. sz. a. — 1921. dec. 1-én.) Indokolás: Alperesnek az a védekezése, hogy ő a fehérpénzben teljesített fizetéseket csupán , letétként fogadta el, figyelembe nem vehető, mert nincs tényállás arra nézve megállapítva és azt nem is állította alperes, hogy a felperes által az alpereshez átutalt és fehérpénzben fizetett összegeknek letétként való átvételéhez és kezeléséhez a felperes hozzájárult. De különben a 2. és 4. pont alatti elismervények kifejezetten bizonyítják, hogy az átutalt összegek részlettörlesztésül vétettek át és voltak a felperes javára Írandók. Ezek a felperest terhelő jelzálögkölcsönszámlák javára írandó összegek azonban az 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt lettek az alperesnél befizetve, azok tehát az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 4. §-a szerint azon az alapon, hogy a fizetések fehérpénzben történtek, meg nem támadhatók és nem kifogásolhatók. Vagyis ezekkel a fehér pénzben átvett összegekkel a törlesztéses kölcsönök 45. részlete akként tekintendő kifizetettnek, mintha a fizetések teljes értékű törvényes pénznemben eszközöltettek volna. A 463/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-a csupán azokról a fizetésekről rendelkezik, amelyek az 1919. évi május hó 20. napja után keletkezett pénztartozásokra még az 1919. évi augusztus bó 15. napja előtt voltak teljesitendők, de amelyek tényleg csak az 1919. évi augusztus hó 15. napja után fehérpénzben lettek teljesítve. Ez a rendelet tehát a már régebben felvett kölcsönökre, az 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt már megtörtént és elfogadott fizetésekre nem alkalmazható, és" a most hivatkozott rendelet egyébként is csupán az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 3. §-át módosítja, a 4. §-t azonban joghatályában nem érintette. Vétel. 17. A megosztható szolgáltatás egy részére nézve történt elállás s az előleg visszakövetelése a teljesítés s a kártérítés iránti igényt kizárja. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kártérítési igény a még le nem szállított másik részére fenntartassék. (Kúria P. IV. 1821/1921. sz. a. 1921. okt. 19-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság a megállapított és meg nem támadott tényállásból vonatkozóan felhozott helyes indokolással vonta le azt a jogi következtetést, hogy a D/a levél nem tekinthető az ügylettől való egyszerű elállásnak, oly módon, mintha az ügylet meg sem köttetett volna. Ennek a levélnek tartalma azt bizonyítja, hogy felperes a K. T. 353. §-ában engedett azzal a jogával1 élt,