Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 10. szám - Néhány kérdés a csendes társasági jogviszony köréből

10. sz. KERESKEDELMI JOG 159 (Kúria P. IV. 5994/1921. sz. a. 1922. szept. 14.)1 Indokok: A kereskedőnek fióktelepe nem önálló jogalany; a jogok ós kötelezettségek alanya a kereskedő, aki jogositva van a K. T. 18. §-a értelmében főtelepétől különböző helyen vagy községben fióktelepet felállitani, amely az idézett 18. §. második bekezdésében foglaltakból folyóan a főtelepnek tágabb értelemben vett tartozéka, azonban sem a főtelep, sem a fióktelep nem lehet jogok és kötelezettségek alanya, hanem azi e telepeken saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozó kereskedő. Az e részben meg nem támadott Ítéleti tényállás szerint az alperesi részvénytársaságnak Budapesten fő-, Pozsonyban fióktelepe van. A felperessel, aki a tényállás szerint a poizsonyi fióktelepnél kötött ügyleteket, nem a fióktelep, hanem az alperes részvénytársaság került jogviszonyba, és igy a felperes helyesen lépett fel követelésével az alperesi részvénytársasággal szemben. Ebből eredőleg pedig tárgytalan az azi alperesi felülvizsgálati panasz, hogy a fellebbezési biróság nem állapította meg azt a tényt, hogy a csatolt könyvkivonatot a pozsonyi fióktelep állitotta ki, illetőleg hogy a budapesti főtelep csak az ellenőrző könyvek alapján készitett a felperes részére könyvkivonatot. Ugyanis e tények megállapítása esetében is a felperessel szemben az alperesi részvénytársaság marad a kötelezett jogalany. A felperes, az alperessel s nem annak fióktelepével állván jogviszonyban, a K. T. 324. §-a értelmében pénzbeli tartozását az alperes javára megfizetni ennek főtelepén is jogositva van és igy az a felülvizsgálati panasz sem alapos, hogy a felperes a pozsonyi fióktelepnél tartozott volna pénzbeli tartozását kifizetni. De még ha a felperes ott is fizetett volna, akkor sem lett volna kötelezve több cseh koronát fizetni, mint amennyi elégséges lett volna magyar korona tartozásának kiegyenlítésére a lejárat napján jegyzett árfolyamon való számítással, mert ha az a pénznem, amelyben a hitelezési ügylet köttetett, a teljesítés helyén már forgalomban nincsen, ugy a K. T. 326. §-a értelmében ennek a pénznemnek a teljesítés helyén és idején fennálló árfolyam alapján az ett forgalomban levő pénznemnél történő átszámítása mellett kell a fizetést a forgalomban levő pénznemben eszközölni. A törvénybe iktatott békeszerződés 231. cikkének megsértése miatt emelt felülvizsgálati panasz i A Kúriának ezen döntése két szempontból érdekes. 1. A K. T. 326. §-ának 2. bekezdésére nézve az eddigi gyakorlatot újból alátámasztja, kimondván, hogy egy budapesti cég pozsonyi fiókjánál létrejött ügylet teljesítési helye Budapest s igy átszámításnak van helye. 2. A békeszerződés 231. cikk d) pontjára magyar állampolgár nem hivatkozhatik, hanem rá nézve a K. T. s a magyar biróság döntése irányadó. Szerk. sem alapos, mert ugyanazon békeszerződés 254. cikke szerint a 231. cikk d) pontja a magyar állampolgárok és a volt. Magyar Királyság állampolgárai (246. cikk) közt létrejött tartozásokra nyer alkalmazást; ellenben e perben a magyar állampolgár felperes és a magyar állam területén székhellyel bíró alperes részvénytársaság közt keletkezett tartozási jogviszony felett dönt a biróság. Yasut felelőssége. 127. Az októberi forradalom alatti fosztogatásokra a vasút javára szóló vélelem nem alkalmazható. (Kúria P. IV. 156/1922. sz. a. 1922. szept. 21-én.) Indokok: A vasúti üzletszabályzat 84. §-a értelmében a vasút azon kárért, amely az áruban a fuvarozásra való átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, hiány vagy megsérülés által keletkezett, felelős, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt a rendelkezésre jogosult vétkessége vagy az utóbbinak a vasút vétkességére vissza nem vezethető rendelkezése, az áru természetes minősége vagy erőhatalom okozta. Az idézett szakasznak ebből a határozott rendelkezéséből tehát nyilvánvaló, hogy az erőhatalomra, mint mentesítő körülményre hivatkozó vasút az áru elveszéseért vagy hiányáért fennálló kártérítési kötelezettsége alól csak abban az esetben szabadul, ha egyfelől igazolja azt, hogy azon a vonalán, amelyen a fuvarozás történt, erőhatalomként minősülő esemény általában felmerült, másfelől pedig igazolja azt is, hogy az áruban elveszés vagy hiány által előállott kár éppen az igazolt erőhatalomból származott. Igaz ugyan, hogy e kettős irányú bizonyítási teher alól kivételt állapit meg a m. kir. minisztériumnak 3047/1921. M. E. sz. rendelete, amennyiben kimondja azt, hogy ha a belföldi vasút által fuvarozott, őrzött vagy tárolt áru a fuvarozás, őrzés vagy tárolás ideje alatt elveszett, megsérült vagy hiányt szenvedett és a fuvarozás vasúti utvonala vagy annak egy része, az őrzés vagy tárolás helye a fuvarozáfe, őrzés vagy tárolás ideje alatt az 1918. évi október hó 31. napja után megszállás alatt állott, a vélelem az, hogy a kárt erőhatalom okozta, feltéve, hogy a megszállott részen vagy helyen a fuvarozás, őrzés vagy tárolás befejezése előtt — bár a fuvarozást, őrzésbe vagy tárolásba vételt megelőző időben — fosztogatás, vagy miás erőszakosság vagy ellenséges rekvirálás fordult elő. Ez a rendelkezés azonban, mint kivételes jellegű jogszabály kiterjesztő magyarázatot nem tür meg; következésképen az abban foglalt vélelem az egyébként kétségkívül erőhatalomként jelentkező 1918. évi októberi forradalmi fosztogatásokra nem