Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 10. szám - Néhány kérdés a csendes társasági jogviszony köréből

10. sz. KERESKEDELMI JOG 153 Az eladó védekezése a vételár leromlása ellen. A valuta leromlása csak egyik, bár nagyon fontos okát képezi annak, hogy az eladó az általa szolgáltatott tárgy ellenértékét nem kapja meg, vagy legalább is nem oly mértékben, oly összegben, mint amely összeget, érteket a vételár annak kikötésekor jelentett. Különösen áll ez nálunk, ahol — koronánk esése mellett — az idegen valutában kikötött vételár a K. T. 326. §. 2. bek. esetén a lejáratkori árfolyamon magyar koronára számittatik át. Az eladó természetesen védekezni igyekszik eme megrövidülés ellen. De mikép teheti ezt? A devizarendelet megtiltja, hogy áruját idegen valutában adja el, keresi tehát módját, hogy magyar koronában kitett vételár mellett se károsodjék. Kiköti tehát, hogy: ha a vételár bizonyos időn belül ki nem fizettetik, ugy vevő köteles a korona romlásának arányában magasabb vételárat fizetni. Érvényes-e ezen u. n. gleitende Skála kikötése? Azt hisszük, bogy erre egyszerűen: igennel felelhetünk. Nincs semmi jogszabály, mely azt tiltaná, hogy a szerződő fél a maga szolgáltatásának mindenkori ellenértékét követelhesse. A Kúriának a gazdasági lehetetlenülés körül kifejlesztett eddigi joggyakorlata szintén ezt támogatja. A német Rg. egyik Ítélete (U. v. 7. Márz 1922. 455/21—VII. sz.) kapcsán Harlienberg a Jur. Wochenschrift 1922. évf. 17—18. számában érdekesen fejti ki, hogy a német kereskedő miként védekezik az ellen, hogy áruját ne kelljen áron alul adni. Eleinte egyszerűen elállt az ügylettől, majd a gazdasági lehetetlenülés elvének keresztültörése után fentartotta magának a visszalépési jogot; majd a Rg. elismerte az eladónak azon jogát, hogy «Preise freibleibend» kikötése esetén vevőjétől «angemessen» magasabb árat követelhessen (a fenti ítélet szerint azonban csak egyszer élhet áremeléssel!); legújabban pedig a Si/stcm (Jer gleitenden SlcaJa-hoz folyamodik, mellyel szemben gyakran a vevő köti ki, hogy eladó minden körülmények között köteles a kikötött áron szállítani. — Egy fejezet: struggle for life, melyben mindegyik fél túl akar járni a másik eszén. No de ilyen az élet: c'est la guerre ... sz. Néhány kérdés a csendes társasági jog viszony köréből. A felek az iránt lépnek megegyezésre, hogy az egyik fél a másik félnek cége alatt eddig is fennállott üzletet pénzzel segíti, e célból betétet szolgáltat és a betét arányában az üzlet nyereségében és veszteségében részesedik. (Csendes társ). Az ekként szabályozott jogviszony járhat-e valamelyes vonatkozásban a közkereseti, a betéti társaságoknak vagy az alkalmi egyesülésnek törvényben megállapított jogkövetkezményeivel? 1. A közkereseti és betéti társaság törvényes fogalmainak lényeges és döntő kritériuma egyaránt a közös cég használata. Nem közös cég az, amely a; társak egyikének nevét a társas viszonyra utaló toldás nélkül tartalmazza, és nem közös cég azt az egyéni cég, amely alatt társas üzlet folytattatik. A közös cégnek ezt a fogalmát, és azt, hogy ily közös cég hiányában közkereseti vagy betéti társaság nem létesülhet, több felsőbirósági határozat kimondja. Ezekben a határozatokban következetesen az az elv van megállapítva, hogy közkereseti vagy betéti társaság csak közös cég alatt folytatott kereskedelmi; üzletnél keletkezhetik, hogy nem tekinthető közös cégnek az egyik társ addig is fennállott üzletének régi, egyéni cége, és hogy ily egyéninek tekintendő keieskedelmi üzletből csak a cégtulajdonos válik felelőssé. 2. Alkalmi egyesülés az a társaság, amely közös haszonra vagy veszteségre egy vagy több kereskedelmi ügylet tekintetében, tehát nem iparszerü, állandó, hanem alkalomszerű vállalkozás céljából keletkezett. Nem alkalmi egyesülés tehát és nem esik a kereskedelmi törvény 62. §-a alá az a társulás, amelynek tárgya iparszerüen folytatott állandó jellegű kereskedelmi üzlet. Ily társas üzlet, ha közös cég alatt folytattatik, közkereseti vagy betéti társaság, ha nem közös cég alatt Folytattatik, a kereskedelmi törvényben nem szabályozott társaság lesz, alkalmi egyesülést azonban semmi vonatkozásban nem alkothat. Ezt az elvet mondja ki a Kúriának 35/1913. számú Ítélete is. 3. A társasági viszony létesítésekor kizárhatják-e a felek a közkereseti, betéti társaságok vagy alkalmi egyesülés törvényben meghatározott jogkövetkezményeit? Ha a felek kifejezetten a társaságnak oly faját választják, amely a közkereseti, betéti társaságnak vagy az alkalmi egyesülésnek lényeges feltételeit nem1 tartalmazza, ugy e társaságoknak törvényben megállapított következményei nem állhatnak be. A felek evégből a társasági viszony szabályozásában megállapítják: a) hogy a társas üzlet nem közös cég alatt folytattatik; b) a közös képviselet és a közös cégjegyzés mellőztetik; c) közös vagyontárgyak, közös jogok nincsenek, közös kötelezettségek nem vállaltainak; d) a felek csak saját nevükben és nem közös meghatalmazott utján járnak el. A társasági viszonynak ily szabályozása mellett a társak egyetemleges felelőssége ki; van zárva, azokból az ügyletekből tehát, amelyeket a felek egyike harmadik személlyel köt, ennek irányában kötelezve és jogosítva egyedül ő lesz, a másik fél és a harmadik személy között jogviszony egyáltalában nem keletkezik. Ezt az álláspontot igazolják a Kúriának 889/1894., 1079/1891. és 1191/1890. számú határozatai, továbbá a dr. Nagy Ferenc: Magyar kereskedelmi jog kézikönyve VI. kiadásában a 236. lapon olvasható fejtegetés és a Magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1440. §-a, amely kimondja, hogy a társaság a közkereseti vagy betéti; társaság szabályai szerint alakultnak csak akkor tekinthető, ha a tagok eziránt a társasági szerződésben kifejezetten megegyeznek. 4. Alkalmas-e a közkereseti és betéti társaság, vagy alkalmi egyesülés törvényes jogkövetkez-