Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - A magyar kereskedelmi jog legujabb rendszeres feldolgozása [Könyvismertetés]

9. sz. KERESKEDELMI JOG 135 elejét veszi a felek részéről emelt túlzott igényeknek is. Ha ellenben a kártérítés nincs maximálva, a feladó könnyen esik abba a kisértésbe, bogy valóságos káránál magasabb összeget iparkodjék a vasúton megvenni. Ez azután hosszabb bizonyítási eljárásokra vezethet s a fél néha alaptalan igényével még boldogulhat is. Körülbelül ezek azok az érvek, amelyeket normáltételek mellett fel lehet hozni. Lényegében ezeket hozták fel az első berni vasúti konferencián is. Nem vitatkozunk most azon, hogy ezek az érvek helytállónak-e vagy sem, mert nem de lege ferenda, hanem de lege lata vizsgáljuk a kérdést. Ezért megállunk ott, hogy a törvény a normáltételek megszabását megengedte. De minthogy a törvény a fent kifejtettek szerint nyilván nem akar a vasútnak korlátlan hatalmat adni, fel íell tennünk, hogy olyan mértékű tételeket tartott szem előtt, amely a fenti okokkal indokolható. De a fenti okokkal csak olyan normáltétel igazolható, mely legalább a csekélyebb értékű podgyász kilogrammonkénti értékének megfelel. Ez az összeg az, amelynek kockázatát a vasút minden egyes podgyász átvételénél számításba veheti és kell is, hogy számításba vegye. Másrészt ez az összeg az, amit a vasút megnyugvással kifizethet anélkül, hogy a felet annak bizonyítására szorítaná: mi volt a podgyász tartalma. Ennél továbbmenő korlátozásra azonban a törvény a vasutaknak nem akarhatott jogot adni és a felhatalmazásnak ilyen kiterjesztését jogosnak elismerni nem is lehet. Sőt az Üzletszabályzatról is azt kell feltennünk, hogy 35. §-ában, — mely ugyan a fent kifejtettek szerint az értékbevallás kizárása miatt törvényellenes — ilyen korlátozásra és nem a felelősségnek oly leszorításra gondolt, amely a felelősség teljes kizárásával egyenértékű. S ezért a kártérítésnek ilyen mértékű birói felemelését még azok is helyénvalónak találhatják, akik az Üzletszabályzat érvényességét nem akarják kétségbevonni. Y^A magyar kereskedelmi jog legújabb rendszeres feldolgozása. Irta: Dr. Lévy Béla. A kereskedelmi jog rendszeres feldolgozása sokkal nehezebb feladatok elé állítja a szerzőt, mint bármely más joganyagnál. Mindenekelőtt maga az anyag rendkívül nagy, különösen ha a munka nem szorítkozik a kereskedelmi törvény által megadott keretekre, hanem fel akarja ölelni a váltó- és csekkjogot, valamint a kereskedelmi törvényen kivül álló kereskedelmi jogot is. A másik nehézség, hogy míg a magyar magán- és büntetőjog feldolgozója a magyar joganyagra szoritkozhatik, a kereskedelmi jog minden feldolgozása hiányos volna, ha nem lenne tekintettel a kereskedelmi jog nemzetközi vonatkozásaira, valamint a külföldi jog fejlődésére is. Végül pedig tökéletlen minden kereskedelmi jogi munka, amely nincs tekintettel a közgazdasági életre és nem kisérti meg a kereskedelmi jogi intézményének gazdasági alapon való magyarázatát és méltatását is. Fokozódnak e nehézségek, ha valamely munka egyben didaktikus munka akar lenni, mert hiszen a kezdő jogásszal szemben az iHidalom feladata még sokkal nagyobb és nagy művészet szükséges a kereskedelem komplikált intézményeit a kezdővel kellőleg megértetni. Kuncz Ödön tankönyve (A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, Budapest Grill, 1922) mindhárom feladatra vállalkozik. Hozzá kell tennem, hogy e feladatokat, különösen ha figyelembe vesszük a kezdet nehézségeit, nagy sikerrel oldotta meg. A mindössze 800 oldalra kiterjedő munka a magyar kereskedelmi törvény joganyagán kivül tartalmazza a váltójog teljes feldogozását, az értékpapírok általános tanainak tömör előadását, a tőzsdeügyleteknek ugyancsak rövid ismertetését, egy szóval a tengeri jog és a csőd jog kivételével azt, amit a külföldön kereskedelmi jog elnevezés alatt ismernek és tanítanak. A tételes joganyag feldolgozásánál szerző egyaránt figyelemmel volt ugy a kereskedelmi törvényre és az azt kiegészítő egyéb tételes joganyagra, mint a joggyakorlatra, amelynek köréből a legfontosabb határozatokat igen sikerült módon vonja be előadásába. Tekintettel van a könyv a külföldi jogra is, a főbb európai törvényhozások álláspontját fontosabb kérdésekben legalább utalásokban ismerteti. így igen helyesen külön exkurzusban kitér a betéti részvénytársaságra, valamint a korlátolt felelősségű társaságra. Mindenekelőtt törekszik továbbá a szerző az intézmények gazdasági hátterének feltárására is. A gyakorlott tanárra, aki a kereskedelmi jog tananyagát ismételten adta elő, vall az az ügyesség, amellyel Kuncz ezen óriási anyagot a rendelkezésére állott aránylag szük helyre tudta szorítani.