Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - A devalváció és jogi szabályozása

A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügymiiiiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTE LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Egész évre... 300 kor. Negyedévre... 75 kor. Ezen füzet ára 40 kor. A lap szellemi részét illető közlemények (cikkek) l)r. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur cimére (VIII., Üllői-ut 86. Telefon: József 119—13) küldendők. TIZENKILENCEDIK ÉVFOLYAM 1. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1922. JANUÁR I. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. König Vilmos udvari tanácsos, ügyvéd. A devalváció és jogi szabályozása. Dr. Nitsche Győző a m. kir. szab. bíróság elnöke. A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban. Dr. Meszlény Artur egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd. A meghitelezés jogi természete. SZEMLE: Újév. — A m. kir. minisztériumnak 10, 990/1921. M. E. számú rendelete. — ElszászLothringen. — A devalváció jogi szabályozása és az akkreditálás kérdése. — Az uj váltótörvény. — Filmcenzura Németországban. — Nemzetközi munkásjog a párisi békeszerződésben. — Előfizetőinkhez. IRODALOM: Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 1. Megbízás. — 2. Uzsora. — 3. Lánckereskedés. — 4. Fehér pénz — 5. Vétel. — 6. Gazdasági lehetetlenülés. — 7., 8. Vasúti fuvarozás. — 9., 10. Váltó. — 11. Tőzsde. A devalváció és jogi szabályozása. Irta: Dr. König Vilmos udvari tanácsos, ügyvéd. Nem hisszük, hogy léteznék ebben az országban egyetlen számottevő elme, mely a mi papírpénzünknek a békebeli, vagy azt csak megközelítő paritásig való emelkedését lehetségesnek tartaná. Huszonhét milliárd papirt, melynek relációja a külföldi teljes értékű fizetési eszközökhöz nulla felett hat-hét tizedet mutat és melynek belföldi vásárlóereje ezt nem sokkal múlja felül, képtelenség volna névértékének szempontjából valutáris értéknek minősiteni. De ha utópiába illő fantáziával elképzelhető volna is, ezt az elértéktelenedett papírpénzt névértékszámba menő fokig felvinni, ezt még akkor is kerülni kellene. Mert ez legtávolabbról sem volna gazdasági életünk hasznára; ellenkezőleg, csak árforradalmat idézne elő és csak szaporítaná azok számát, akik a valutáris károkból jogtalanul hasznot húznak. Másrészről bizonyos az, hogy ezzel a papirvalutával gazdasági konszolidációra még csak gondolni sem lehet. Egész produkciónk, kereskedelmünk, sőt egész életünk a játék jellegét öltötte; elvesztettük a talajt jog és erkölcs dolgában és mint a morfinisták, csak pillanatnyi enyhülésre gondolunk, melyet a bankóprés nyújt. Ez így nem mehet tovább. És tényleg mindazok, akik eddig pénzügyi programmal léptek az ország elé, hangoztatták is, hogy egy bizonyos időpontban át kell térni intakt valutára. Itt azután megszakadt a logikai syllogismus, mert mindenki tartózkodott annak kifejtésétől, hogy ez az átalakulás miképpen fog véghez menni. «Von den Müttern sprechen ist Verlegenheit. » Pedig akármilyen kellemetlen, mégis ki kell ejteni ezt a szót «devalváció)). Igaz, hogy ez a deklarált államcsődöt jelenti; de miért irtózunk a helyes diagnózistól, amikor ennek a népek történetében százszorosan ismétlődött betegségnek szimptomái úgyis elárulnak. Avagy nem államcsőd-e az, ha az állam hitelezőit és hivatalnokait kénytelen olyan pénzzel fizetni, mely csak a jó pénznek emlékéből él? A betegséget nem kell szégyelni, hanem kúrálni. Ennek a kúrának a keresztülvitelére szakértőink azt az időpontot jelölték meg, amikor valutánk stabilizálódni fog. Vagyis ha papírpénzünk egy bizonyos jó valutával szemben reláció szempontjából állandósul. Attól tartunk, hogy ezt nem lehet elérni. A mi papírpénzünk kamatnélküli függő államadósság, amelynek csak egy elvitázhatlan kvalitása van, hogy az állam adó fejében elfogadja; ezt sem fix mértékben, mert minél rosszabb lesz a pénz valutáris jellege, annál inkább - tendál-