Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A légi közlekedés magyar jogszabályai

8. sz. KERESKEDELMI JOG 121 esetében lajstromozná, feltéve, ha a közlekedést a viszonyosság hiánya egyáltalán nem gátolja. A légi járómü fogalmát tüzetesen meghatározni alig lehet. A meghatározás a repülőtechnika evolúciója s roppant kilátásai mellett nem is kivánatos, mert a holnap váratlan fejlődése a ma minden meghatározását feldöntheti. A repülőgép, léghajó, sárkány, ballon, ejtőernyő, a pusztán meteorológiai vagy egyéb tudományos stb. célra szolgáló légi alkalmatosság mind a légi járómü fogalmi körébe tartozik. A közlekedési eszközök legtöbbjének vezetése, kezdve a bérkocsitól a vasútig és az automobilig, a közigazgatási jogszabályokban különleges feltételekhez van kötve. A légi járómüvek szakszolgálatának ellátása sem történhetik meg máskép meg- j nyugtatóan, mint ha azt szakképzett egyén vezeti j és a kezelésnél és általában a kapcsolatos szakszolgálatoknál is kizáróan szakképzett egyén működik közre. A légi járómüvek vezetéséhez fűződő állambiztonsági követelmények mellett azonban egymagában a szakképzettség sem lehet elegendő és a szakképzettség megszerzésén felül további feltételként a szakszolgálat ellátására vonatkozó engedély elnyerését is kell szabni. Az engedélyt illetően kötelezővé kell tenni a szakképzettségét igazoló magyar állampolgár részére az engedély megadását, ha ezt egészségi okok vagy a megbizhatóság hiánya ki nem zárják. A légi közlekedésben ugyanis feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy a pilótaszolgálatot és az egyéb szakszolgálatot egészséges egyének lássák el, másrészről hogy állambiztonsági szempontból megbízhatóak legyenek. A légi járómü tartását sem lehet teljesen szabaddá tenni. Amellett, hogy meg kell határozni, vájjon a légi közlekedésben milyen alapvető feltételek mellett közlekedhessék valamely légi járómű, arra is kell gondolni, hogy lehetnek esetek, amikor valaki légi járóművet anélkül szerez meg, hogy a célja az volna, hogy azzal nyomban utazzék, közlekedjék. így a gyár vagy a kereskedő raktárában vagy magánegyénnél stb. is, aki légi járómüvet szerez, lehetnek légi járómüvek. Az államhatalomnak ezekről is tudomással kell birnia, nehogy az állam biztonsága rejtett készletekkel veszélyeztethető legyen. Ennek a meggondolásából kimondandó volna, hogy az, akinek birtokában légi járómü van, köteles azt az elsőfokú rendőrhatóságnak haladéktalanul bejelenteni. Természetes, hogy amennyiben a légi járóművet üzembe kívánják helyezni, akkor már meg kell állapíttatni az alkalmasságot, lajstromoztatni kell stb. A repülőtér vagy léghajókikötő létesítésére az engedélyadást a m. kir. kereskedelemügyi miniszter jogkörébe kellene utalni, de az iparhatósági telepengedélyezési eljárás eredményétől feltételezetten, vagyis az előzetes miniszteri engedély nem zárná ki, hogy az ipartörvény alapján foganatosított telepengedélyezési eljárás során a létesítés megtagadtassék. Aki repülőteret vagy léghajókikötőt kiván létesíteni, ezek szerint szándékát a kereskedelemügyi miniszternek lenne köteles bejelenteni; a beadványhoz célszerű lenne csatolni a kiválasztott területnek és az azzal szomszédos területeknek, valamint a telepen felállítani kivánt épületeknek és belső felszerelésüknek pontos rajzát, tüzetes leírását és magyarázatát. A miniszternek elsősorban abban a kérdésben kellene határoznia, vájjon a rajzban feltüntetett helyen közszempontokhói megengedhető-e a létesítés. Igenlő esetben tulajdonképen csak a szabályszerű telepengedélyezési eljárás megindítására adna engedélyt, nemleges esetben azonban értesítené a kérvényezőt, hogy a kiszemelt helyen repülőteret, illetőleg léghaj ókikötőt nem létesíthet. A telepengedélyezési eljárásra az ipartörvény (1884 : XVII. t-a), és a vonatkozó rendeletek szabályait azzal az eltéréssel kellene alkalmazni, hogy a tárgyalásra minden esetben meg kellene hívni a légügyi hatóságot. Számolni kell azzal, hogy az általános építésügyi szabályok az itt szükséges különleges építkezésekre nem mindig lesznek alkalmazhatók. Ennélfogva a kereskedelemügyi minisztert fel kellene hatalmazni, hogy — szükség esetében az érdekelt miniszterek meghallgatásával — általában, tehát rendeleti uton vagy egyes esetekben, tehát konkrété eltéréseket engedélyezhessen. Például lehetnek esetek, amikor a bizonyos területekre megállapított házmagasságot a repülőterek hasonló építkezésénél tul kell lépni stb. Azt a jogot is biztosítani kellene a kormányhatóság részére, hogy a repülőtérengedélyt megvonhassa, ha tények alapján megállapíthatja, hogy azt megbízhatatlanul vagy a fennálló szabályok figyelmen kivül hagyásával vezetik, vagy az üzem a közrendet, a közbiztonságot, különösen az állam biztonságát veszélyezteti. Hangsúlyozottan ki kell emelni, hogy ez a megállapítás csak tények és nem gyanuokok alapján történhetnék. A légi közlekedési és egyéb légjáró vállalatok létesítését iparengedélyhez kell kötni, amelyet a m. kir. minisztérium adna meg, vagyis minisztertanácsi határozat kellene az engedélyhez. Ez az engedély nem csupán a közlekedési vállalatok létesítéséhez szükséges, hanem az egyéb légjáró célokat szolgáló vállalatok alakulásához is; ilyen egyéb légjáró vállalat pl. tudományos mérési, megfigyelési stb. légi vállalat. Az engedélyt engedélyokirat formájában kellene megadni; hogy a kormány az engedélyt milyen feltételekhez köti, azt nem kellene tüzetesen szabályozni, de feltétlen kellék gyanánt kellene mégis felállítani az üzem felszerelésére és a személyzetre vonatkozó követelmények meghatározását, a vitel- és fuvardijak megállapítását, végül annak a meghatározását, hogy a vállalat mily közbiztonsági, közegészségügyi és közrendészeti szabályoknak köteles eleget tenni. A felsorolt alapkellékeket csak az iparszerü személy- és árufuvarozás céljából létesülő vállalatok engedélyokiratában kellene meghatározni.