Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A trianoni békeszerződés 231. cikkében felsorolt követelések birói érvényesitését tiltó jogszabályok alkalmazása

108 KERESKEDELMI JOG 7. sz. az eljárásnak a 3610/1921. M. E. számu rendelet alapján való felfüggesztése kéretett. A Kúria a felfüggesztést a következő indokolással tagadta meg: A m. kir. minisztériumnak 3610/1921. M. E. szám alatt kelt rendelete a Britbirodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal, Portugállal és Romániával szemben fennálló pénzes értókpapirelvonási tilalomnak megszüntetése és a kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában adatott ki s amint ciméböl és tartalmából nyilvánvalóan kitűnik, csakis a rendeletben emiitett országokkal való vonatkozásban bír érvénnyel, ennélfogva ezen rendelet 4. §-ának az az intézkedése, hogy a «trianoni békeszerződés 231. cikkének 1—4. pontjai alá eső pénztartozásból eredő követelést további intézkedésig birói uton érvényesíteni nem lehet s az ily követelés iránt folyamatban levő birói eljárást fel kell függeszteni» — csakis a rendeletben megnevezett országok tekintetében bírhat érvénnyel. Mint kivételes intézkedést tehát, kiterjesztő magyarázat utján nem lehet alkalmazni a jelen perben, ahol a cseh-szlovák állam lakosa ellen fennálló követelésről van szó. (Figyelmen kivül hagyom, mert a tárgyalandó kérdés keretén kivül esik, az indokolásnak azt a részét, amely megállapítja, hogy a perbeli követelés egyébként nem is tartozik a 231. cikkben felsorolt követelések közé.) A Kúriának a 3610/1921. M. E. számu rendelet alkalmazásának körére vonatkozóan elfoglalt ezen álláspontjához nem tudok hozzájárulni. A rendelet cimében foglalt felsorolásban a Cseh-szlovák állam ugyan nem fordul elő, ámde a cim szövegéből az is kitűnik, hogy az államoknak a eimben foglalt felsorolása azért történt, mert a rendelet annak az értékelvonási tilalomnak megszüntetéséről rendelkezik, amely kizárólag a cimben felsorolt államokkal szemben állott fenn. Nyilvánvaló tehát, hogy a felsorolás az elvonási tilalomnak megszüntetésére vonatkozik, de nem vonatkozik «a kapcsolatos kérdések szabályozására.)) Ezen magyarázat mellett szól elsősorban a rendeletnek szerkezete, mert mig azokban a szakaszokban, amelyek az elvonási tilalomnak megszüntetését tárgyazzák, a következő kitételek fordulnak elő: az 1. §-ban: «az előbbi bekezdésben felsorolt államok»; a 2. §-ban: «az idézett rendelet hatálya alá nem eső tartozások)); a 3. §-ban: «a jelen rendelet 1. §-ának 2. bekezdésében emiitett személyekkel szemben fennálló tartozás»; addig a rendelet 4. §-a ilyen megkülönböztetése nélkül «a trianoni békeszerződés 231. §-ának 1—4. pontjai alá eső pénztartozásról)), tehát általánosságban rendelkezik, amely megkülömböztetésből nyilvánvaló, hogy a rendelet 1—3. §§-ai a cimben felsorolt egyes államokra vonatkozó különleges, mig a 2. §-a a békeszerződésben érdekelt öszszes államokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza. Ezen értelmezés mellett szól még a rendelet célja is. A rendelet cimében felsorolt államok egyedül azok, amelyekkel szemben a magyar kormány pénz- és értékelvonási tilalmat statuált. A többi ellenséges vagy utódálamokkal, tehát Cseh-szlovák állammal szemben ily tilalom nem állott fenn. Amikor tehát a békeszerződés IV. cimének rendelkezései folytán a magyar kormány az egyes államokkal fennállott elvonási tilalmat megszüntetni volt kénytelen; amikor a magyar kormány által már aláirt békeszerződésből nyilvánvalóvá vált, hogy a békeszerződés 231. cikkében felsorolt követelések, amelyeknek érvényesítését az elvonási tilalom megszűnte már nem akadályozta, külön eljárásnak maradnak fenntartva, és amikor az egyes államokkal szemben fennállott elvonási tilalom megszűnte folytán az összes ellenséges és utódállamok a követelések érvényesítése tekintetében most máiazonos jogi helyzetbe jutottak, elkerülhetetlenül szükségessé vált az elvonási tilalom megszűnésével kapcsolatban az összes államokkal szemben az immár egyenlővé vált helyzetet egységes intézkedéssel akként szabályozni, hogy a békeszerződés 321. cikke szerint felállítandó Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal működésének megkezdéséig a szóba jövő követeléseknek illetéktelenné váló bíróságok előtt való érvényesítése függőben tartassék. Megállapítható tehát az is, hogy az összes államokkal fennálló viszonyból származó követelésekről a rendelet 4. §-ában foglalt intézkedés okszerűen «kapcsolatos» a rendelet címében felsorolt államokkal szemben fennállott elvonási tilalom megszüntetésével. Hogy a 3610/1921. M. E. számu rendeletnek helyes értelme tényleg ez, azt igazolja az a körülmény, hogy a Pénzintézeti Központ a Magyar Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal megbízásából ennek az értelmezésnek megállapítása végett a pénzügyi és igazságügyi magyar királyi minisztériumokhoz előterjesztést tett. Ugyanezt igazolja továbbá a magyar királyi Kúriának hasonló ügyben keletkezett